13. fejezet

Már a tűz körül ülünk. Niall kicibálta a kocsiból a gitárját, a fiúk meg elkezdtek énekelgetni. Én a fejemet Zayn vállán pihentettem, becsuktam a szemeim, és csak hallgattam a gyönyörű hangokat, amik a fiúkból törtek elő. Nagyon jól énekeltek. Annyira jól éreztem magam. Most először éreztem azt, mintha kezdenénk egy "családdá" kovácsolódni. Itt van a bátyám...a szerelmem...és a négy - most már -barátomnak mondható személy. Már csak Lore hiányzik. Mosolyogva nyitottam ki a szemeim, hogy megnézzem, hogy ki mit csinál. Niall természetes még a gitáron játszott. Harry a tüzet bökdöste egy fadarabbal, miközben Louis énekelte a Story Of My Life-ból a saját részét. Eric mosolyogva nézett engem, és Zayn-t, közben hallgatta Louis-t. Liam épp ivott az alkoholmentes söréből. Aztán ránéztem Zayn-re. Gyönyörű, hatalmas, csillogó barna szemeivel rám nézett, halványan elmosolyodott, magához húzott, és adott egy puszit a homlokomra. Beleremegtem, ahogy tökéletes, puha, meleg ajkai hozzáértek a bőrömhöz. Elmondhatatlanul imádom csókjait.

- Na jól van fiúk...-álltam fel Zayn mellől, miután Niall lerakta a gitárját.-Azt hiszem, hogy ledőlők.-ásítottam egy hatalmasat, közben nyújtózkodtam is egy nagyot.-Ti maradtok még?
- Én szerintem még igen. Elsörözgetek még egy kicsit.-szólalt fel bátyám.
- Ja, én is.-mondta Harry, és Niall egyszerre.
- Én viszont megyek aludni.-mondta Louis.
- Én is.-mondta Liam is.
- Zayn, Te maradsz? -néztem le barátomra, miközben a vállára helyeztem az egyik kezem.
- Ha nem gond, akkor még én is maradnék.-nézett vissza rám.
- Rendben. Akkor jó éjt srácok! -köszöntem el tőlük.
- Jó éjt! -szóltak vissza.
- Majd mindjárt megyek.-szólt utánam Zayn.
- Maradj csak.-mosolyogtam rá, miközben hátrafordultam. Széthúztam a sátor cipzárját, majd bebotladoztam a kis ajtón. Ahogy beestem az ajtón azonnal befészkeltem magam a helyemre, és tízperc után már aludtam is. Még hallottam, ahogy Zayn szerencsétlenkedik egy kicsit a sátor cipzárjával, majd Ő is befeküdt mellém, megpuszilta, majd magához húzott.

Reggel valamiféle neszre ébredtem. Jobban mondva még félálomban voltam, de hallottam egy-két hangot felcsendülni.
- Halkabban már! -mormolta egy rekedtes hang kintről.-Ha hangoskodtok mindent elfogtok cseszni!
- Na! Húzd szét azt a hülyeséget! -suttogta egy másik, aztán csak annyit hallottam, hogy a sátor cipzárját húzzák szét. Nem akartam elcseszni a kedvüket, ezért nem nyitottam ki a szemem. Legyen Nekik is gyereknap egyszer...
- Megvan a síp? -suttogta halkan Harry.
- Itt van.-suttogta Neki vissza Louis.
- Akkor hajrá! -hallottam Niall hangját. Ezután egy nagy levegővételt hallottam, majd hogy valaki megfújja azt átkozott sípot, amitől majd' megsüketültem.
- Bassza meg! -fogtam be a fülem az éles hang hallatán.
- Talpra fiatalok! Hasatokra süt a nap! -vigyorgott Harry, mint egy ökör.
- Menj a francba! -morogtam, és a fejemre húztam a takarót.
- Mocskos egy szád van kisasszony.-szólalt meg Niall.
- Niall fogd be, vagy esküszöm, hogy soha az életben nem fogok Neked főzni semmit.
- Oké, befogtam! -mondta Niall, közben pedig Zayn tüsszentett egy hatalmasat.
- Egészségedre Édes! -fordultam felé.
- Köszi.-mosolygott, még kómás arccal.
- Többiek? -kérdeztem, miközben felültem.
- Ömm...Liam szedi szét a sátrunkat, Eric meg...hát...kertészkedik.-válaszolt Niall.
- Mit kertészkedik Eric? -ráncoltam össze a homlokom.
- Locsolja a növényeket.-Harry.
- Mondjátok már ki, hogy pisálni van! -csattant fel Louis.
- Istenem, Louis!!! -sóhajtott Zayn.
- Na, jó.-szólalt meg Harry.-Szedjétek össze magatokat, aztán gyertek, mert kaja van.
- Oké.-mondtuk Zaynnel, majd a fiúk kimentek a sátorból.
- Nem bírom ki Velük.-dőltem vissza Zayn mellé, mire a vámpírsrác csak halkan nevetni kezdett. Nevetése engem is megmosolyogtatott.-Ne nevess! -vigyorogtam rá.-Lehetetlen egy alakok.
- Mégis csak kedveled Őket.-mosolygott.
- Na ja.
- Még jó, hogy én nem vagyok olyan, mint Ők.-nevetett.
- Na azért Téged sem kell félteni.-mondtam, miközben rámásztam. Lábamat átdobtam csípőjén, és ráültem, Ő pedig a hatalmas kezeit rárakta az én csípőmre.
- Szemtelen vagy.-vigyorgott.
- Szerinted érdekel?! -vigyorogtam én is.
- Szeretem, amikor ilyen "vad" vagy.-vigyorgott tovább.
- Ritkán van ilyen.
- Már csak egy dolog érdekelne.
- Mi?
- Hogy szoktak-e olyan esték lenni, amikor nem a kis szende-szűz leányzó vagy.-húzogatta szemöldökeit.
- Majd rájössz egyszer.-nevettem.
- Már alig várom.-vigyorgott, majd felhajolt hozzám egy csókért. Legalábbis azt hittem, hogy csak egy csók lesz, de tévedtem. Nyelve bejutásért könyörgött, amit azonnal meg is kapott. Ajkaink tépték egymáséit. Én a hajába túrtam, Ő pedig a hosszú ujjaival fel-le szaladgált az oldalamon.
- Ash! Zayn! Jöttök már? -hallatszott kintről Liam hangja, mire elváltunk egymástól.
- Megyünk! -kiabáltam vissza, majd lemásztam Zaynről.-Na gyere szépfiú! -nyújtottam felé a kezemet.
- Na, akkor én mindjárt jövök.-suttogta nekem Zayn, ahogy kiléptünk a sátorból.
- Hova mész?
- Hát enni.-nevetett. El is felejtettem, hogy Ő jobban kedveli a nyuszikat...
- Siess vissza!
- Sietek! -mosolygott, majd már el is tűnt.
- Zayn? -kérdezte Eric, miközben leültem mellé.
- Ömm...elment szétnézni.-válaszoltam.
- Nem éhes?
- Azt mondta, hogy nem.

Épp, hogy kiszálltunk Zaynnel és Louissal a kocsiból a ház előtt, beértek minket a többiek is. Kiszedtük a cuccokat az autókból, majd megindultunk befelé. Ahogy beléptem a házba, megütötte a szemem, hogy milyen nagy kupi van. Tudtam eddig is, hogy rendetlenség van, de kisebbre emlékeztem. Vagy csak reménykedtem benne, hogy nincs ennyi minden szétdobálva.
Miután elpakoltuk a sátrakat, meg amiket magunkkal vittünk, a fiúk felmentek a szobájukba, engem egyedül hagyva a rendetlenséggel. Sóhajtottam egy nagyot, majd elterveztem, hogy mindent megcsinálok ma. Felmentem az emeletre, a fürdőből hoztam ki három szennyes kosarat, majd elordítottam magam az emeleten.
- Fúk! Mosok! Szedjétek össze az összes szennyeseteket, és hozzátok ki! -pár perc múlva mindannyian kibújtak a szobájukból a szennyeseikkel. Olyanok voltak, mint a kisgyerekek a játékboltban. Lökdösték egymást, és össze-vissza dobálták a kosarakba a ruhákat. Mikor már mindannyian beledobták a koszos ruháikat a kosárba, mentek is volna vissza a szobájukban, de én nem hagytam.-Állj! -szóltam utánuk, mire mindenki visszafordult. Fogtam magam, és az összes kosárból kiborítottam a ruhákat.-Válogassátok ki, hogy melyik ki ruhája! -fordultam a fiúkhoz. Nem szóltak semmit, csak bámultak rám.-Gyerünk! Mire vártok? Még ezer dolgom van, úgyhogy jó lenne, ha haladnátok.-álltam előttük karba tett kezekkel. Ők nem mondtak erre semmit, csak engedelmeskedtek.-Remek! -mondtam, mikor mindenkinek már a saját cucca volt a kezében.-És most...! A piros kosár a színeseké. A fehér a fehéreké. A kék pedig a sötétebb színűeké. Lehet pakolni a ruhákat.-mutattam a szennyes kosarakra, mire már belendültek, és mindenki megakart előzni mindenkit.-DE! -szóltam rájuk.-Libasorban csibéim! Így legalább haladunk is, meg nem is esik senkinek sem baja.
- Te most szórakozol? -húzta fel egyik szemöldökét Harry.
- Úgy nézek én ki Styles, mint aki szórakozik? -tettem csípőre a kezeimet.
- Mióta lakik velünk egy katona? -mormolta Louis az orra alatt, miközben pakolta a ruháit a kosarakba.
- Amióta csesztek segíteni is valamit.-vágtam vissza Neki.-Nehéz volt? -néztem a hat fiúra, mikor már Eric is berakta az utolsó ruhadarabját a kosárba.
- Nem.-dörmögték az orruk alatt.
- Remek! Most már azt csináltok amit akartok. Én is megyek a dolgomra.-mondtam nekik, majd becibáltam a kosarakat a fürdőbe, és elindítottam a programot. Mire kiértem sehol nem volt senki. Lementem a földszintre, és nekiláttam a dolgaimnak. Felporszívóztam, felsöpörtem, felmostam, letörölgettem a port mindenhol, leszedtem az ablakról valamelyik okosnak az tenyérlenyomatát, majd nekiláttam a főzésnek. Kicsit rosszul esett, hogy egyik fiú sem kérdezte meg, hogy kell-e segítség vagy valami...ezért haragudtam is rájuk. Főleg Zaynre. Legalább, ha csak felsöpörtek volna, vagy valami! De nem! Ez túl nagy kérés! Oké, hogy Ők a vendégek, de bakker! Heten vagyunk ebben az elcseszett házban, és csak én takarítok egyedül hat rendetlen srác után. Miután megfőztem, szóltam a fiúknak, hogy jöhetnek enni. Mindannyian leültünk az asztalhoz, és elkezdtünk enni. Egyik srác sem szólalt meg. Mindenki csendben volt. Csak a kanalak, vagy éppenséggel villák csörgését lehetett hallani. Rám sem mertek nézni. Csak a tányérukat bámulták, és ettek. Tudták, hogy nehezteltem rájuk, de nem is baj.
- Köszönjük Ashley! Finom volt.-szólalt meg halkan Liam, mikor befejeztük az evést.
- Igen, köszönjük.-mondták kórusban a többiek is.
- Egészségetekre.-mondtam alig hallhatóan, majd elkezdtem leszedni az asztalt. A fiúk még nem mozdultak meg. Ott ültek a helyükön mindannyian és hol egymást, hol engem figyeltek. Mikor beleraktam a mosogatóba a mosatlan edényeket, és kezdtem volna mosogatni, Naill mellém lépett.
- Hagyd csak Ash! Majd mi megcsináljuk. Menj fel, és pihenj le inkább.
- Nem kell Niall. Már csak ez van hátra. Megcsinálom.
- De szívesen megcsináljuk.-szólt közbe Zayn.
- Eddig sem segítettetek. Ezt is megoldom egyedül.-néztem Zaynre, majd arrébb toltam Niallt, és elkezdtem a mosogatást. Pár perc múlva a fiúk nagy sóhajtások közepette, felkeltek az asztaltól, majd felmentek az emeletre.
Már majdnem végeztem a mosogatással, amikor is két kart éreztem a derekam köré fonódni. Tudtam, hogy Zayn az, de most valahogy nem volt kedvem hozzá. Túl mérges voltam rá.
- Mosogatok.-mondtam a fiúnak, miközben kihámoztam magam a karjai közül.
- Látom.-válaszolt.
- Akkor hagyj békén, had fejezzem be.-mondtam Neki, de mintha meg sem hallotta volna. Ismét karjai közé fogott, és belefúrta arcát a nyakamba.-Zayn, kérlek! -húztam el fejem az övé mellől.
- Van egy meglepetésem a számodra. Csináltam Neked valamit.-mondta rekedtes, iszonyat szexi hangján.
- Majd akkor odaadod máskor, de most hagyj.
- Kérlek Ash! -puszilt bele a nyakamba.
- Zayn...
- Csak egy kicsit gyere fel velem.
- Ha felmegyek Veled, békén hagysz végre? -sóhajtottam.
- Igen.
- A sírba viszel.-forgattam szemeim, miközben megfogta a kezem, és felvezetett a szobámba.-Na? Hol van az a híres-nevezetes meglepetésed? -kérdeztem, mikor beértünk a szobámban.
- Gyere! -biccentett a fürdőm felé.
- Ugye nem kell még azt is kitakarítanom?
- Nem, nem kell.-mosolyogva nyitotta ki nekem a fürdő ajtaját, miközben előre engedett.
- Akkor? -néztem fel rá a vállam felett, mire a kád felé biccentett, ami végig ki volt rakva gyertyákkal.-Zayn...-suttogtam nevét, miközben a kádat bámultam.
- Sajnálom, hogy nem segítettünk. Ne haragudj ránk. Rohadékok vagyunk. Nem vesszük észre, hogy mennyi mindent csinálsz, csak azért, hogy mi jól érezzük magunkat. Megbocsájtasz? -nézett a szemembe. Barna, csillogó szemei lelkemig hatoltak. Teljesen elgyengültem.
- Persze.-mosolyogtam rá, majd megfogtam a vállát, hogy feltudjak pipiskedni, és tudja Neki adni egy csókot.
- Szeretlek! -nyomta homlokát az enyémnek.
- Én is Téged! -mosolyogtam. Egyszer csak elengedett, és az ajtóhoz sétált. Végig figyeltem minden mozdulatát. Mikor az ajtóhoz ért, rám vigyorgott, majd bezárta az ajtót. Mikor visszajött hozzám, azonnal nekem esett. Ajkai szántották enyémet. Kezeim reflexszerűen kúsztak sötét tincseibe, amikkel azonnal elkezdtem játszani, Ő pedig a hátamat simogatta. Egyszer csak annyit éreztem, benyúlt a pólóm alá, és elkezdte azt felfelé húzni.-Zayn! Mit csinálsz? -kérdeztem, miközben Ő áttért ajkaival nyakamra.
- Levetkőztetlek.-kuncogott nyakamba.
- De Zayn! Én...én...én még nem akarom.-dadogtam izgalmamban.
- Ki mondta, hogy most szexről lesz szó? -mosolyogva a szemeimbe nézett.
- Akkor...miért...akarsz annyira vetkőztetni?
- Ruhában akarsz bemenni a vízzel teli kádba.-húzta fel szórakozottan az egyik szemöldökét.
- Nem, de...egyedül is menni fog.
- Én úgy gondoltam, hogy majd ketten mártózunk meg a jó meleg vízben.-vigyorgott rám. Éreztem, hogy a vér az arcomba szökik. Nem tudtam megszólalni. Az a baj, hogy nekem nagyon jó a képzelőerőm, és most elképzeltem Zaynt ruha nélkül....Oh Te jó Isten! -Miért vagy zavarban? -vigyorgott.
- Csak.
- Ugyan már! -vigyorgott tovább.-Láttam már női testet...-nevetett.
- De nem az enyémet!
- Hát majd most fogom.-huncutul mosolygott tovább.
- Nem, nem fogod.
- Most miért? Nem csinálok Veled semmit.-erre nem mondtam Neki semmit, csak leütöttem a fejem, és a földet kezdtem pásztázni.-Miért szégyenled magad előttem? -kérdezte kis idő után. Erre nem tudtam Neki mit mondani, csak megvontam a vállam.-Nem kell szégyenlősnek lenned előttem. Ugyanúgy szeretlek ruhában, mint ruha nélkül. Na meg az is biztos, hogy a ruhák alatt egy piszok jó test lapul.-vigyorgott.-Igazi élmény lehet azt látni.
- Hülye! -nevettem fel halkan, amin csak aranyosan elmosolyodott.
- Szóval....? -kérdezte pár perc szünet után.
- Akkor Te is...beülsz velem a kádba? -kérdeztem lányos zavaromban.
- Ha beengedsz.-mosolygott. Pár percig hezitáltam, hogy mi legyen. Amúgy is szégyenlős típus vagyok. Ha meg Zayn meglát meztelenül, és beül mellém a kádba szintén meztelenül, tuti, hogy lángra kapok.
- Jó.-sóhajtottam.-De én akarok levetkőzni először, és nem segíthetsz.
- Rendben.-vigyorogva lépett hátra egyet. Egyikünk sem csinált semmit, csak néztük egymást. Gondolom Ő arra várt, hogy kezdjek vetkőzni, én meg arra vártam, hogy forduljon el.
- Ha nézel, akkor nem fog menni.
- Óóó Ashley, ne már! -nevetett.
- Akarsz velem fürödni, vagy nem?
- Akarok.-vigyorgott.
- Akkor fordulj el.
- Jó! -sóhajtott. Mikor elfordult nekiláttam a felsőm levételének.
- Ugye nincs olyan vámpírképességed, hogy hátul is van szemed? -viccelődtem Vele, miközben a nadrágomat vettem le.
- Nincs.-nevetett.
- Akkor jó.-mikor mindenemet sikerült levennem, bemásztam a kádba. A langyos víz nagyon kellemes volt. A víz -bár nagyrészt inkább a sűrű hab- a mellkasomig ért, így szerencsére eltakart mindent, de én még így is takartam magam.-Kész vagyok.-mondtam halkan, miközben nagyon zavarban voltam. Zayn megfordult, kedvesen rám nézett, és elvigyorodott. Miközben nézett, elkezdte levenni a ruháit. Amikor a pólóját vette le, még néztem Őt. Tökéletes, tetovált felsőteste látványától már megakartam halni. Éreztem, hogy arcom még inkább piros színben pompázik, amit Ő csak megmosolyogott. A pólója után a zoknija jött. A zoknik után pedig már az övéért nyúlt. Lenéztem kezeire, amik az említett tárgyakkal babráltak, majd amikor kigombolta nadrágját elfordultam. Nem tudtam tovább nézni Őt. Szívem hevesen dobogott a helyén, arcom csoda, hogy nem kezdett el még lángolni. Nem tudtam tovább harcolni... A forróság már teljesen elöntött.
- Nem vagyok szégyenlős...nyugodtan idenézhetsz.-hallottam hangján, hogy vigyorog, mint a tök, de én csak megráztam a fejem.-Ha beszállok, akkor is fogsz látni.-nevetett.-Hacsak be nem csukod a szemed.
- Nem is rossz ötlet.-mondtam, mire azonnal becsuktam a szemem, és kezeim a szemem elé helyeztem. Hallottam, hogy elkezdett nevetni, majd hogy beszáll velem szemben a kádba. Miután leült, lábaink egymásnak simultak. Éreztem, hogy megfogta kezeimet, majd óvatosan, és lassan elemelte azokat a szemem elől, de a szemem még mindig csukva tartottam.
- Kinyithatod.-hallottam, hogy nagyon mosolyog. Lassan kinyitottam a szemeim, majd láttam, hogy Zayn tényleg vigyorog. Barna szemei ismét az enyémekbe voltak fúródva, és csak óvatosan mosolygott felém. Ismét magam köré csavartam a hab alatt a kezeim, csak hogy még véletlenül se lásson olyat, amit még nem szeretnék, hogy lásson.-Ne! -mondta óvatosan, majd lassan elemelte kezeim a mellem környékéről.-Gyönyörű vagy.-mosolygott. Szemeim felsőtestére tévedtek. Imádom azt a tetkóját, ami a mellkasán van. Annyira....tökéletesen áll rajta. De nem csak az, hanem az összes többi tetoválása is. Egyszer csak éreztem, hogy mind a két kezével az oldalamhoz ért, majd lassan elkezdett maga felé húzni, miközben végig a szemembe nézett. Kicsit megijedtem, amikor egyik keze eltűnt a jobb oldalamról, majd az combomra téved, és azt kezdte simogatni a víz alatt. Miközben simogatott, lassan közelíteni kezdett arcával. Mikor már alig volt hely a szánk között elmosolyodott.-Ugye, hogy nem is vészes? -mosolyogta, majd óvatosan megcsókolt.

12. fejezet

A fiúk elmentek Ericnek segíteni keresni a sátrakat, meg elmentek a boltba pár doboz sörért meg üdítőért, addig én készítettem néhány szendvicset. Miután én is végeztem és a srácok is visszaértek, bepakoltunk a kocsiba, majd elindultunk. Én az anyósülésen foglaltam helyet, Zayn mellett, míg Louis a hátsóülésen ült, a többiek pedig Liam kocsijával mentek. Egy darabig Lousszial beszélgettem, majd az út további részét a táj figyelésével töltöttem. Sok minden kavargott bennem, de legfőképp az bolygatott, hogy mi lesz Zaynnel és velem. Meddig leszünk együtt? Hiszen Ő egy vámpír, örökké él, és csak egy darabig öregszik, én pedig nem élek örökké, és minden percben öregszem. Ha sokáig együtt maradunk - amit nagyon remélek -, akkor ez felfog tűnni az embereknek. Na meg ugye ott vannak a rajongói. Mi van, ha kiderül, hogy a barátnője vagyok, és mindenki utálni fog? Ez talán még szét is szedhetne minket, amit nagyon nem akarok. A gondolataimból Zayn érintése zökkentett ki. Szabad kezével megfogta az én kezemet, amit picit meg is szorított. Mintha bátorított volna. Az arcára pillantottam, és Ő is pont akkor nézett rám, majd halványan elmosolyodott.
- Szeretlek.-suttogta.-És ne félj! -mindig elfelejtem, hogy megérzi a gondolataimat vagy mi....
- Szeretlek.-suttogtam neki vissza, mire Ő a tökéletes ajkaihoz emelte a kezem amit fogott, majd megpuszilta azt, közben pedig ismét az útra tapasztotta a szemeit. Én is visszafordultam az ablak felé, és folytattam tovább a nézelődést. Pár perc múlva már láttam is az erdő szélét. Nagyon szép volt. Igaz, hogy kicsit ijesztő volt, mert láttam pár kidőlt fát, meg azért már sötétedett is kicsit, de amúgy nagyon bejött.

*

Miután egy kisebb tisztás szerűségre értünk Zayn leparkolt az autóval, majd kiszálltunk. Épp, hogy kiléptem a kocsiból, a többiek is megérkeztek. Miközben a srácok pakoltak ki az autóból, én jobban szemügyre vettem a helyet. Mindent a zöld szín borított be, a madarak csicseregtek, és pár méterre tőlünk volt egy tó is. Teljesen kikapcsolt az agyam. Csak a tájra figyeltem, így nem is vettem észre, amikor Liam mellém lépett.
- Ash! Hallasz? -nevetett.

- Mi? -ráztam meg a fejem.

- Segítenél felállítani a sátrakat?

- Nincs sok kedvem, de oké.-sóhajtottam.

Elindultunk a fiúkhoz, és láttuk, hogy Niall és Harry már szenvednek a sátorral, mögöttük pedig Zayn ügyködött valamit. 

 

- Na miben kell segíteni? -léptem Harry mellé.

- Mindenben.-morogta Niall.

- Mi van szöszi? Nem megy? -nevettem.

- Nem! -mérgelődött.

- Na majd én.

- Azt hiszed, hogy neked menni fog? -húzta fel Harry a szemöldökeit.

- Ti férfiak vagytok.... Nem értetek semmihez... Ellentétben a nőkkel.-kacsintottam, mire Zayn felkuncogott a háttérben.-Ez rád is vonatkozik vámpírsrác! -mutattam az említett személyre.

- Hééééé! Kikérem magamnak! Én igenis értek a sátorállításhoz.

- Na persze.-motyogtam, majd finoman arrébb toltam a szöszit meg a göndört, majd kezembe vettem a dolgokat. 15 perc alatt már állt is a sátor.-Kééész! -mondtam, mire Niall mellém lépett.

- Csak mert mákod volt...-hunyorított.

- Ez csak egyértelmű.-ütögettem meg a vállát, majd leültem az egyik székbe, amit pár perce Louis pakolt ki a kocsiból. Épp, hogy leültem Liam lépett elém.

- Nem akarsz tűzifát keresni? -kérdezte.

- Eltaláltad.-mosolyogtam rá.

- Én is megyek.

- Akkor gyerünk.-felálltam a székből, és elindultam Liam után.

- Elmentünk Ashleyvel tűzifáért! -szólt a többieknek, majd az erdő belseje felé vettük az irányt. Miközben sétáltunk és szedtük össze a kisebb-nagyobb gallyakat elég csendben voltunk. Úgy vettem észre, mintha Liamnek valami baja lenne, így rákérdeztem.

- Valami baj van? -néztem a fiúra, miközben Ő egy fadarabért hajolt le.

- Nincs. miért? -nézett fel rám.

- Csak, mert olyan furcsa vagy.-erre nem mondott semmit, csak megvonta a vállait.-Szomorú vagy, igaz? 

- Csak hiányzik a barátnőm.

- Danielle, igaz? 

- Igen.-mosolyodott el halványan.

- Nagyon szép lány.-mosolyogtam rá.

- Igen, az.-mosolygott Ő is.

- Mikor beszéltetek utoljára? 

- Úgy két hete körülbelül.

- Uhh. Akkor már érthető, hogy nagyon hiányzik.

- Bizony.-sóhajtott.

- És...jól megvagytok? 

- Igen, nagyon. Szerencsére. 

- Helyes.-mosolyogtam.-Ennek örülök.-ezután ismét beállt egy kisebb csend, amit Ő tört meg.

- Te Ash! -fordult felém. 

- Hm?

- Te lány vagy, igaz? -kérdezte picit félénken.

- Tudtommal igen.-nevettem.-Miért?

- Tudnál nekem egy kis tanácsot adni? 

- Persze. Mivel kapcsolatban?

- Tudod....van Dani...akit nagyon, nagyon szeretek....

- Igen....?! 

- És...tudod...egy valami nem hagy nyugodni.

- Mégis mi?

- Már egy ideje tervezgetem, hogy....hogy...szóval megszeretném kérni a kezét.-nyögte ki végül. Akarva-akaratlan is elmosolyodtam. Ez nagyon édes dolog Liamtől. És olyan kis aranyos volt abban a pillanatban. Mint egy elveszett kisgyerek.

- Liam ez nagyon jó ötlet.-mosolyogtam rá, mint a vadalma.

- Komolyan? Nem gondolod, hogy túl fiatalok vagyunk még? 

- Nézd! Ha tényleg szereted Őt, és komolyak is a szándékaid felé, akkor szerintem mindegy, hogy hány éves az ember. 

- És szerinted örülne neki?
- Biztos vagyok benne.-mosolyogtam rá biztatóan.-Minden lány erről álmodik, nekem elhiheted.

- Szóval Te is arról álmodozol, hogy egyszer Zayn megkéri a kezed? -mosolygott.
- Persze.-kuncogtam.-De ez a mi esetünkben kicsit bonyolult lenne, és még korai erről beszélni.-erre nem mondott semmit, csak csendben figyelte az arcom, és mosolygott, majd végül megszólalt.

- Szereted Őt igaz?
- Persze, hogy szeretem. Hiszen a barátom.-nevettem.

- Nem úgy értem.-mosolygott.
- Akkor?
- Szerelmes vagy belé. Jól mondom? -mosolygott tovább.-Ezalatt a kevés idő alatt beleszerettél, igaz?
- Igen, igaz.-mosolyogtam én is.-Tényleg szerelmes vagyok belé. Csak néha megrémiszt.

- Minket is, ne aggódj. De tudom, hogy sohasem bántana sem téged, sem pedig minket.

- Azért ez nem olyan biztos.-húztam a szám.

- Jó, tudom, hogy megharapott, de hidd el, hogy nem akarta. És komolyan szeret téged.

- Honnan veszed?

- Ismerem Zaynt. Láttam már pár lányt az oldalán, de veled valahogy másabb. Már abból látom, hogy szeret téged ahogy rád néz. Issza a szavaidat, és mindig olyan csodálattal néz rád, hogy az már hihetetlen.

- Tényleg? -mosolyogtam.

- Majd csak figyeld meg.-kacsintott. 

*

Már mindannyian a tűz körül ülünk, és beszélgetünk. A fiúk sörözgetnek, dumálgatnak, én pedig a fejemet Zayn vállára hajtottam, és csak figyeltem a lobogó tüzet. Mivel már sötét volt, ezért lehűlt a levegő is, és kicsit kezdtem fázni. Igaz, hogy volt rajtam egy pulcsi, de akkor is fáztam. Mivel már nem tudtam magammal mit kezdeni, ezért felálltam, és elindultam a sátorhoz, amiben én és Zayn alszunk majd.
- Hova mész? -kérdezte Eric. Már épp válaszolni akartam, de Zayn megelőzött.

- Fázik. Szóval keres egy plédet vagy valamit.-mondta. Én azonnal megfordultam a tengelyem körül, és Ericre pillantottam, mivel Ő nem tudja, hogy Zayn olvas a gondolataimban, és hogy egy vámpír, majd végül Zaynre. Eric picit furcsán nézte Zaynt, de Zayn nem foglalkozott vele. Inkább csak a tüzet piszkálta.

 - Elég határozottan jelentetted ezt ki.-kuncogott Eric.
- Igen, mert mondtam neki.-kontráztam.
- Ja, vágom.-bólogatott bátyám.

Bementem a sátorba, előkotortam egy plédet, majd visszaindultam a fiúkhoz. Ahogy haladtam a srácok felé egy bokorból zajt hallottam. Gondoltam csak egy mókus vagy valamilyen ártalmatlan erdei állat, így nem is foglalkoztam vele. De aztán ismét mozgolódást hallottam, és valami furcsa hörgés is megcsapta a fülem. Itt már kicsit megijedtem. Óvatosan a hang irányába fordultam, de nem kellett volna. Azonnal lefagytam. Két sárgán világító szem figyelt engem. Észbe kaptam, és fejvesztve rohantam a fiúkhoz.
- Zayn! Zayn! Zayn! -rohantam a fiúhoz, majd mikor már a közelében voltam Ő felállt és ijedten nézett rám, mikor pedig odaértem hozzá azonnal megöleltem. Minden porcikám remegett, annyira megijedtem.
- Mi a baj? Mi történt? -ölelt át.
- Valami van itt.
- Mégis mi? -szólt közbe Louis.
- Nem tudom. De valami figyelt engem. Sárga szemei voltak, és csak hörgött vagy morgott vagy nem is tudom.
- Biztos csak egy állat volt.-mondta Eric.
- Nem. Ez nem az volt. Nagy volt. És ijesztő.
- Láttad, hogy mi volt az? -kérdezte Harry.
- Csak a szemeit láttam.
- Nyugodj meg. Biztos, hogy csak egy ártalmatlan kisállat volt.-Liam.
- Melyik bokorban volt? -kérdezte Zayn.
- Ott, abban.-mutattam a bokorra.
- Megnézem, hogy mi lehet az.-mondta, majd elindult a sokleveles bokorhoz.
- Ne menj oda Zayn! Kitudja, hogy mi lehet ott.
- Épp ezért megyek oda, hogy megtudjuk.-kacsintott, majd már ment is tovább. Félúton kicsit megtorpant. Körbenézett, vett egy mély levegőt, majd tovább ment. Mikor a bokorhoz ért a szívem a torkomban dobogott. Nem tudtam, hogy mire számítsak, hogy most kifog-e ugrani onnan valami, és széttépi Zaynt, vagy nem. A fiúk is figyelték Zayn minden egyes mozzanatát velem együtt. Akkor kicsit megijedtem, amikor Zayn szó szerint fejjel beleesett a bokorba.
- Zayn! -visítottam.
- Minden oké! -emelte ki az egyik kezét a bokorból.-És nincs itt semmi.
- De volt ott valami.-mondtam, miközben Zayn kikúszott a bokorból.
- Akkor már elment.-porolta le a nadrágját, majd visszajött hozzánk.-Nem volt ott semmi. Ne izgulj.-húzott magához a derekamnál fogva, majd megpuszilta a homlokom.
- De én...
- Nyugi! -nyomta homlokát az enyémnek.-Nincs itt semmi. Biztos megijedt tőled, és elrohant.-mosolygott, majd megcsókolt.
- Lehet...-sóhajtottam........

Sziasztok!! Tudom, hogy azt ígértem, hogy a napokban hozom az új részt, de tegnap este szarakodott a netem, ma meg tanulnom kellett (ugyanis a tanárok már holnapra adtak fel tanulnivalót, mert holnap felelünk (így szeretlek 11. osztály.... -.-) ), és ma már nincs időm felrakni az újat, mert apumnak kell a gép. Most is csak addig jöttem fel, hogy szóljak nektek...
Komolyan sajnálom, és ne haragudjatok, de holnap megpróbálom hozni a kövit.
Köszönöm, hogy megértetek <3

Ui.: Mindenkinek kitartást a sulihoz ;)

A héten hozom az új részt! :)

11. fejezet.

Úgy látszik, hogy elszunyókálhattam, mert amikor kinyitottam a szemem, Zayn nem volt sehol. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, megdörzsöltem a szemeimet, majd kikeltem az ágyból. Lentről hangokat hallottam, így az ajtó felé indultam. Kinyitottam azt, majd lebattyogtam a lépcsőn.
 -És ezért most erős paprikát kellett tenned a poharamba??? -hallottam Harry feldúlt hangját lentről.
- Most miért? -nevetett Louis.-Tök jó volt. Látnod kellett volna saját magad.-itt már mindenki elkezdett nevetni.
- Most megdöglesz!! -morogta Harry, majd ahogy hallottam Louis felé iramodott. Épp az utolsó lépcsőfokról léptem le, amikor megjelent a két srác.
- Szia Ash! -futott fel mellettem Louis.
- Helló csaj! -vigyorgott rám Harry, és futott Louis után.
- Sziasztok! -nevetve utánuk fordultam, majd haladtam tovább. Lementem a konyhába, de nem volt ott senki. A konyhából átnéztem a nappaliba, és láttam, hogy Liam, és Niall ott ücsörögnek a tv előtt. De hol van Zayn? -Sziasztok! -köszöntem át nekik.
- Szia! -köszöntek vissza, majd felkeltek a kanapéról, és elindultak felém.
- Nem vagytok éhesek? -kérdeztem, miközben kivettem egy szelet kenyeret a tartóból, és beraktam a kenyérpirítóba.
- Nem köszi. Már ettünk.-válaszolt mosolyogva Liam, miközben leültek egy-egy székre az asztalhoz.
- És...hogy vagytok? -kérdeztem, miközben én is leültem velük szembe az asztalhoz, a már kész pirítósommal.
- Mi tökéletesen jól.-vigyorgott Niall.
- De inkább mesélj Te! -mosolygott Liam is.-Neked szerintem több mesélni valód van, mit nekünk.
- Nincs mit mesélnem.-nevettem, és beleharaptam a késői reggelimhez.
- Ó, tényleg? Akkor hogy is van az, hogy Te, és Zayn....? -vigyorgott tovább Niall.
- Na igen! Mesélj csak!! -jelent meg Louis is a konyha bejáratánál lihegve.
- Mit meséljek?
- Hogy mi is van köztetek...-jött Harry is, szintén lihegve.
- Semmi.-mosolyogva megrántottam a vállaimat.-Tegnap összejöttünk. Ennyi.
- Fogadjunk, hogy már meg is volt az éjszaka.-huppant le mellém egy huncut mosoly kíséretében Harry.
- Hülye.-csaptam oldalba.-Nem volt semmi. Azt sem tudom, hogy hogy keveredtem fel.
- Elaludtál a kanapén, Zayn meg felvitt a szobádba.-válaszolt Liam.
- És hogy-hogy fent maradt a szobámban?
- Azt már tőle kérdezd.-Niall.
- Tényleg! Ő most merre van?
- Elment enni.-mondta Louis, mire én picit megijedtem, amit a többiek is észrevettek.
- Nyugi! -nevetett Niall.-Csak nyuszikra vadászik meg kisebb állatokra.
- Ez sem nyugtat meg. Szegény nyuszik....
- Jobb lenne, ha emberi vérrel táplálkozna? -nézett rám felhúzott szemöldökkel Harry.
- Nem, de akkor is! Én állatbarát vagyok! Ezért tűrlek meg titeket is.-nevettem el magam.
- Oh tényleg? -nézett rám szúrós tekintettel Louis.
- Tényleg.-nevettem tovább.
- Rossz válasz szépség.-kacsintott rám Harry, majd felállt mellőlem, felkapott az ölébe, és kirohant velem az udvarra a fiúk pedig követtek minket.
- Harold Edward "Elcseszett" Styles, most tegyél le! -visítottam, ahogy kiértünk az udvarra.
- Ahogy parancsolja Hölgyem! -vigyorgott, majd lerakott óvatosan a fűbe és rám vetetett magát. Elkezdett csikizni, közben pedig már a többiek is csatlakoztak hozzánk, és Ők is követték Harry példáját.
- Fiúk!!! Neee!! -ordibáltam, mint akit nyúznak.-Kinyírlak titeket!! -seregtem-forogtam alattuk, hogy elkerüljem az érintésüket, de nem jött össze, mert akármerre fordultam, mindig kezekbe ütköztem.
- Azt mondtad, hogy állatbarát vagy.-szólalt meg Liam.
- És elmondásod szerint mi állatok vagyunk, ergo nem bántasz minket.-szólt Louis is.
- Oké, oké visszaszívom, csak eresszetek el.-már alig láttam a könnyeimtől, annyira nevettem.-Már levegőt sem kapok!
- Oké srácok! Engedjük el.-vigyorgott Niall, majd mindannyian leálltak. Harry lefeküdt mellém a fűbe, a többiekkel egyetemben. Kifulladva feküdtem a fűben.
- Oh te jó Isten! -kapkodtam levegő után.
- Még egy menet? -húzogatta szemöldökeit Harry egy perverz vigyor kíséretében.
- Idióta! -csaptam a hasára, mire Harry felnyögött, és mindenki elkezdett nevetni. Egyszer csak egy alak tűnt fel az ajtó felől. Felültem, és boldogan jöttem rá, hogy az Zayn.
- Mi van itt? -nézett végig rajtunk, miközben közeledett.
- Most vagyunk túl egy iszonyat jó meneten a csajoddal.-mondta Louis, mintha ez olyan természetes lenne.
- Mi van? -nyomta ki a magas C-t Zayn, miközben leült mellém, és Niall mellé.
- Tomlinson! -néztem a fiúra, mire Ő csak elnevette magát.-Csak halálra lettem csikizve.-mondtam Zaynnek, majd megcsókoltam. Furcsa volt a csókja. Nem olyan, mint szokott.-Baj van? -suttogtam, hogy csak Ő hallja.
- Nincs.-rázta meg a fejét mosolyogva.
- Hallod Zayn! -szólalt meg Harry.-Szerintem óvatosan bánj majd Ashley-vel, ha már ott tartotok, hogy ungi-bungi.
- Harry!!!! -visítottam.
- Mert? -nevetett Zayn.
- Elég hangos a csaj. Mi csak csikiztük, de már most hangos volt. Igaz srácok? -nézett a három srácra, akik csak egyetértően bólogattak.
- Liam! Te is? -néztem a fiúra.
- Ami igaz az igaz.-nevetett.
- Azt hittem, hogy Te legalább normális vagy.-fontam össze karomat magam előtt.
- Szeretlek Ash! -nevetett.
- Hagyjál.-fordultam el tőle, és Zayn vállára dőltem.-Haragszom rád.-adtam be az áldurcát.
- Ha megölellek megbocsájtasz?
- Nem!
- Oké akkor megölellek.-állt fel a helyéről, majd leguggolt elém és megölelt.
- Utállak.-nevettem.
- Én is szeretlek.-nevetett Ő is, majd megpuszilta az arcom, és visszaült a helyére.

*

A nappaliban tunyultunk a srácokkal, amikor Zayn hirtelen megszólalt.
- Jön Eric..... 3, 2....
- Van itthon valaki? -hallottuk bátyám hangját az ajtó felől. Ránéztem Zaynre, aki csak vigyorogva megvonta vállait.

- Elméletileg vámpír vagyok vagy mi.-suttogta a fülembe, majd megpuszilta a nyakam. Ismét kirázott a hideg, és egy pillanatra félelem futott át a testemen, amit Zayn is megérzett.-Már megint azt hitted, hogy megharaplak.-nevetett. Már épp mondani akartam neki valamit, mire megjelent Eric a nappali ajtajában. Mikor belépett azonnal megakadt a tekintete rajtam, és Zaynen, ahogy én Zayn karjaiban feküdtem a kanapén.

- Hát helló....-nézett ránk leesett állal.

- Kapard fel az állad a földről.-nevettem, majd felkeltem Zayn mellől, és odamentem Erichez, hogy megöleljem, és megpusziljam. Még mindig úgy bámult rám, mint egy szellemre vagy én nem is tudom, így elnevettem magam, és otthagytam, majd visszafeküdtem Zayn mellé.

- Ez most mi? -mutogatott rám és Zaynre.-Csak nem összejöttetek? 

- Meglehet.-vontam meg a vállam.

- Hát... oké.-nevetett.-Akkor...gratulálok vagy mi.

- Merre jártál amúgy? -kérdeztem tesómtól.

- Ricnél ragadtam estére. Iszogattunk meg ilyesmik, aztán már nem volt kedvem hazabattyogni.

- Azért felhívhattál volna, hogy ott maradsz.

- Bocsi.

- Mindegy.

- Mára van valami tervetek? -nézett végig mindenkinek Eric.

- Nincs. Nem igazán. Semmi.-adtuk a válaszokat.

- Remek! -csapta össze tenyereit.-Akkor mi lenne, ha elmennék együtt sátorozni? 

- Hova? -kérdeztem.

- Én a Mount Everest-re gondoltam.... Az erdőbe Te lökött! Hova máshova?
- Jól van na! -vágtam hozzá egy párnát.

- Szóval? Benne vagytok?
- Srácok? -néztem az öt fiúra.

- Mehetünk. Én benne vagyok. Felőlem.-adták a válaszokat.

- Te is benne vagy Ash? -kérdezte tőlem Eric.

- Persze.

- Király! Akkor előkeresem a sátrakat meg ilyesmik, aztán indulhatunk is, ha gondoljátok. 

- Rendben.-válaszoltuk. 

Ezer és kismillió bocsánat, hogy ennyit késtem, és hogy ez a rész egyáltalán nem a legjobbra sikeredett. Ennek a nagy részét most csak úgy spontán írtam, ezért lett ilyen gagyi, meg elég rövid is... :S Szóval bocsi mindenkitől! Legközelebb jobban fogok igyekezni.... ♥

Új blog!! :)

Sziasztok!! :) Megintem nem új résszel jelentkezem, hanem most csak annyit szeretnék közölni veletek, hogy elkezdtem ismét egy új blogot My Life címmel :) Gondolom, most sokan bolondnak tartotok, hisz erre a négy blogomra is alig van időm, de egyszerűen csak jöttek az új ötletek, és le kellett őket írnom :D Kíváncsi vagyok, hogy mit fogtok hozzá szólni... :)
Ide a következő részt fogalmam sincs, hogy mikor fogom hozni, de igyekszem :) Addig is olvassátok az új alkotásomat :)
Puszilok mindenkit! :) <3

10. fejezet

Reggel Zayn karjaiban ébredtem. Fogalmam sincs, hogy hogy kerültem fel a szobámba, és hogy Zayn miért van nálam -nem mintha baj lenne. Végigfuttattam szemeimet Zayn csupasz felsőtestén, majd arcára pillantottam. Még édesen aludt. Izmos mellkasa hol emelkedett, hol süllyedt. Hosszú szempillái arcára tapadtak. Halkan elkezdtem kuncogni, amikor picit valahogy megmozdult az orra. Óvatosan kihámoztam magam Zayn karjai közül, majd halkan kiszálltam az ágyból. Mikor a lábam már a talajt érte, Zayn halkan elkezdett nyöszörögni. Hátrafordultam és láttam, hogy a párnámat tapogatja, majd magához húzza.
- Nem bántalak.-motyogta álmában. Lehet, hogy rosszat álmodik? Halkan a szekrényem elé ballagtam, és kivettem belőle egy pólót meg egy nadrágot, majd bementem a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem, fogat mostam, megfésülködtem, végül pedig felraktam egy alap sminket az arcomra. Miután mindennel készen voltam, kinyitottam a fürdő ajtaját. Abban a hiszemben voltam, hogy Zayn még alszik, ám amikor kiléptem az ajtón már mosolyogva várt engem az ágy szélén ülve.
- Jó reggelt bébi! -mosolygott.
- Neked is szépfiú! -kacsintottam rá, és mosolyogva elindultam felé. Mikor már majdnem odaértem hozzá, hirtelen felpattant az ágyról, arcáról lefagyott a mosoly, helyét valamiféle vágy vette át, és hátrálni kezdett. Most meg mi van vele? - Mi a baj? -kérdeztem.
- Vér....-nyelt egy hatalmasat.-Te...vérzel.-egyre gyorsabban kezdte szedni a levegőt.
- Ez hülyeség. Nem is vérzek sehol.-nevettem.-Látod? -emeltem fel mind a két karom.
- Nem... a kezed...vérzik.-szűrte ki fogai közt.-Női...problémák...-Bakker! Ez gáz. Erre meg hogy jött rá?
- Hogy mi van? -ráztam meg zavarodottan a fejem.
- Megvan...igaz? -nézett a szemembe. Nem szóltam semmit. Nem tudom, hogy miért, de nagyon zavarban voltam előtte. Igaz, hogy a pasim, meg tudom is én, de azért az ilyesmi dolgaimat nem szívesen osztom meg vele.-Ezt nem kell szégyellned. Főleg nem előttem.-mosolyodott el halványan.-Ez természetes dolog.
-Igen.-motyogtam halkan, leütött fejjel. Egy ideig nem szóltunk egymáshoz. Én a földet pásztáztam, Ő pedig engem. Aztán végül én szólaltam meg.-Most mi lesz? -kérdeztem félénken.
- Hogy hogy mi lesz?
- Egy hétig kerülni fogsz, vagy mindennap megmarsz?
- Dehogyis Ashley! -húzta össze szemöldökét.-Mondtam már, hogy sosem foglak többet bántani. Igaz, hogy nehéz lesz, de kifogom bírni miattad...miattunk. Ha már megkaptalak, akkor más sosem akarlak elveszíteni.
- Ez nem rajtam múlik.-suttogtam, miközben elindultam felé, de Ő azonnal hátrálni kezdett.-Zayn...
- Nem jó ötlet.
- Csak megakarlak ölelni.
- Baj lesz.
- Nem lesz baj. Csak engedd, hogy hozzád bújjak.
- Bízol bennem? -indult meg felém, miközben arca kicsit kezdett átváltozni. Szemei ismét feketék lettek, szemfogai előkerültek...
- Bízok benned.-bólintottam, és meg sem mozdultam. Most nem féltem tőle.
- Biztos? -kérdezte, mikor már előttem állt. Széles, izmos vállaival fölém tornyosult, és úgy nézett le rám.
- Teljesen.-suttogtam, miközben két kezemet a kemény mellkasának nyomtam.
- Hihetetlen vagy.-mosolygott, majd óvatosan megcsókolt. Hatalmas kezeit a derekamra csúsztatta, és szorosan magához húzott. Miközben csókolóztunk hirtelen belehasított a hasamba. Nem akartam kimutatni a fájdalmamat, de Zayn mintha olvasott volna a gondolataimban; egyik kezét a hasamra helyezte, és kézfejével lágyan simogatni kezdte azt.

***

Már egy jó ideje csak fekszünk Zaynnel az ágyban, és egymást bámuljuk. Hihetetlen ez a srác. Annyira....nem is tudom, hogy milyen...gyönyörű. Ha más tudná a titkát, biztosan azt mondaná rá, hogy ő egy szörnyeteg. Egy gyilkos, aki mindenkinek csak árt. De ez nem így van. Nem tudják, hogy milyen is ő valójában. Hatalmas szíve van. Egy irtó kedves, védelmező fiú. Lehet, hogy nem tökéletes, de nekem az. És az enyém. Csak az enyém.
- Olyan furcsa, az arcod.-simítottam végig tökéletes arcán.
- Miért? -kérdezte, miközben Ő lágyan simogatta a hajam.
- Amikor előjön belőled a vámpírsrác... olyan... eres és... kicsit ijesztő. Aztán meg egy pillanat alatt visszaváltozik.-erre nem mondott semmit, csak elmosolyodott.
- Hmm...ijesztő...Szóval félsz tőlem.-erőltetetten mosolygott tovább.
- Nem félek. Csak akkor olyan más vagy. Olyan durva...
- Sajnálom.-suttogta.
- De én azt a Zaynt is nagyon szeretem.-mondtam, mire elmosolyodott, és a kezemet az ő kezébe vette.
- Olyan apró vagy. Törékeny...-vizsgálta meg a kezem az Övéhez képest.
- Te vagy nagy és erős.-mosolyogtam.
- Félek, hogy bajod esik.-fordította komolyra a szót.
- Majd Te megvédesz.
- Magamtól nem tudlak.
- Majd én segítek.
- Szeretlek Picur.-puszilta meg a homlokom, és a mellkasára húzott.
- Én is Téged.
- Belehalnék, ha valami bajod esne.-suttogta.
- Én is, ha neked.

Ne haragudjatok, hogy ennyit késtem, és hogy ilyen rövid lett ez a rész is, de esküszöm az életemre, hogy semmi időm nincs. Ha ezzel valami problémátok lenne vagy van, hogy ilyen "hanyag" munkát végzek, akkor kérlek titeket, hogy szóljatok, és megpróbálok rajta valahogy változtatni.... Ja és a blog már fent van BlogLovinon is... :)