6. fejezet

Egy ideig nem szólt semmit, majd homlokát óvatosan az enyémnek nyomta. Szemeimet lehunytam, és mélyen beszívtam leheletének mentolos illatát, amit kifújt. Ahogy közelített ajkaival mindenem elkezdett remegni. Ha álltunk volna, biztos, hogy ott nyomban összeestem volna. A szánk között már alig volt hely. Ha egy centit mondok, akkor az már nagyon sok. Már majdnem megcsókolt, amikor is valaki megzavart minket.

- Jó regg...bakker! -állt meg Liam az ajtóban. Zaynnel azonnal szétugrottunk, ahogy meghallottuk Liam kómás hangját.-Én....ömm...nem akartam megzavarni semmit.-mentegetőzött.

- Nem zavartál meg semmit.-morogta Zayn, miközben felállt a helyéről, és kiment a konyhából. Kicsit mintha feszült lett volna...

- Ez...kínos.-motyogta Liam.-Bocsi.

- Semmi gond.-mosolyogtam rá.-Nem ülsz le? -ajánlottam fel a helyet magam mellett.

- De.-mondta, és leült mellém. Pár másodperc csend után megszólalt.-Ti...akkor most...szóval...

- Nem vagyunk együtt.-vágtam a szavába mosolyogva.

- Értem. Akkor jó.-fújta ki a levegőt. Ezt nem értem. Miért lenne jó?

- Mármint, hogy érted, hogy jó?
- Ömm...szóval...csak miattad. Így legalább kisebb az esélye annak, hogy bajod esik.-na már megint ez a "Bajod esik" duma....

- Mi bajom lehetne? Zayn is mindig ezt szajkózza, de nem értem, hogy miért. És most már valaki igazán elmagyarázhatná. Úgyhogy hallgatlak.

- Ha tehetném elmondanám. De ez egy olyan dolog, amiről jobb, ha nem tudsz. Vagy ha mégis megtudod, akkor azt inkább Zayntől tudd meg, ne mástól.

- De Liam...

- Nincs semmi, de Liam! Ne haragudj Ash! Tudod, hogy kedvellek, és bármiben nagyon szívesen segítek, de ezt nem mondhatom el.-nem értem, hogy mi a franc van a háttérben, de hogy itt valami nem tiszta, az is biztos. Mivel picit - úgymond - paprikás kedvem lett, hirtelen felpattantam Liam mellől.

- Hova mész? -kérdezte.

- Beszélek Zaynnel.-válaszoltam, és elindultam megkeresni Zaynt.

- Ash ez nem jó ötlet! -szólt utánam, de nem foglalkoztam vele.-Hallod Ash?! Hagyd Zaynt!! -szinte már üvöltött utánam, de nem érdekelt. Csak mentem a fejem után. Felmentem az emeletre. Benyitottam a szobájukba minden kopogás nélkül. Az elején nem találtam sehol sem Zaynt, majd kinyílt a fürdő ajtaja. Ő lépett ki rajta csurom vizesen, a csípőjén egy törölközővel, ami hanyagul takarta teste alsó részeit. Istenem! Az a sok tetkó...az a test....az a srác! Egyszerűen kikészít. Ahogy néztem kidolgozott felsőtestét, éreztem, hogy arcom égni kezd. Gyorsan észbe kaptam, és szemébe néztem. Láttam rajta, hogy nagyon meglepődött.

- Baj van? -törte meg a csendet.
- Beszélni akarok veled.
- Rendben. De előbb felöltöznék, ha nem gond.-mosolygott.
- Ha végeztél gyere át hozzám.-mondtam, és azzal átmentem az én szobámba. Leültem az ágyamra, és vártam Zaynt. Amíg nem jött, volt egy kis időm gondolkozni. Mégis mi lehet vele? Miért féltenek tőle ennyire? "Hirtelen harag"... Ez szerintem nem teljesen igaz. Valami a múltjában lenne? Vagy most van vele valami? Egyszerűen nem értem. Miközben elmélyültem a gondolataimban kopogtak az ajtón.-Gyere! -szóltam.
- Szia! -nyitott be a szobába Zayn.
- Szia! -köszöntem vissza.
- Miről szeretnél velem beszélni?
- Ülj le! -mondtam. Erre nem mondott semmit, csak leült mellém az ágyra.
- Hallgatlak.-nem akartam húzni az időt, így belevágtam a közepébe.
- Mi van veled?
- Ezt...most nem igazán értem.-rázta meg nevetve a fejét.
- Miért féltesz saját magadtól? És a fiúk is..miért figyelmeztetnek mindig?
- Ez...bonyolult.-látszott rajta, hogy zavarja a téma.
- Szerintem már vagyok olyan érett, hogy megértsem.
- De ezt nem mondhatom el.
- De miért?
 - Miattad.
- Ajj! Zayn! Hagyjuk már ezt! -álltam fel idegesen a fiú mellől.
- Most mi van?
- Miért nem mondhatod el? Mit titkolsz? Miért féltenek tőled? Mi a fene van veled? -ordibáltam.
- Leállnál? -állt fel Zayn is.
- Nem, nem állok! -kiabáltam tovább.-Elegem van, hogy titkolóztok!! Elmondod végre, hogy mi van veled?
- Tudni akarod, hogy miért nem engednek szívesen a közelembe? -kérdezte, miközben lassan megindult felém. Szemei megint elsötétültek. Veszélyt jósoltak. Állkapcsa megfeszült, keze ökölbe szaladt, és egyre gyorsabban kezdte szedni a levegőt.
- Igen.-válaszoltam félénken, miközben a falnak préselődtem.
Biztos? -morogta, mire én nyeltem egy nagyot és csak bólintottam.Hirtelen gonosz mosoly ült ki az arcára. De szó szerint gonosz volt. Egyik kezét a falnak nyomta a fejem mellett, míg másikat rárakta a nyakamra. Nem szorította meg, csak ott tartotta. Egyszer csak fülemhez hajolt. Éreztem forró leheletét a nyakamon. Hirtelen mindenem elkezdett remegni, Ő pedig belepuszilt lágyan a nyakamba, majd végre megszólalt.-Mert egy kibaszott vámpír vagyok Ashley! -morogta a fülembe.










Bocsi, hogy rövid lett, de most ennyire jutott időm... :/