8. fejezet

/Zayn szemszöge/

Mikor a ház elé értem, láttam, hogy a nappaliból és a konyhából fény szűrődik ki az ablakokon keresztül. Elővettem a kulcsomat - amiből Dorothy mindannyiunknak adott egyet, hogy ha nincs itthon Eric vagy Ashly, akkor betudjunk menni -, majd kinyitottam az ajtót. Lassan benéztem a nappaliba, és láttam, hogy a fiúk a kanapén beszélgetnek, kivéve Louist. Őt nem láttam.
- Sziasztok! -köszöntem halkan, leütött fejjel. Megálltam nappali bejáratánál, és a cipőm orrát bámultam. Nagyon szégyelltem magam az miatt, amit tettem. A fiúk már "hozzászoktak" ehhez az énemhez - bár ölni még nem láttak, és remélem, hogy nem is fognak -, de így sem tudtam a szemükbe nézni.
- Cső! -köszöntek kórusban.
- Louis? -még mindig nem néztem rájuk.
- Fent elaludt Ashleyvel.-hallottam Liam hangját, mire csak bólintottam egyet.
- Nem ülsz le? -kérdezte halkan Harry.
- De.-mondtam, majd leültem a fiúkkal szemben lévő kanapé legtávolabbi sarkába.
- Zayn...-szólalt meg Liam.-Most nyugodt vagy, igaz?!
- Igen.-bólintottam.
- Akkor megbeszélhetnénk ezt az egészet?
- Meg.-sóhajtottam.
- Miért támadtad meg? -Harry azonnal a közepébe vágott.
- Nem tudom. A vére valahogy....vonzz.-nyeltem egy hatalmasat. Már ha csak a vérére gondolok, kiráz a hideg.
- Nem csak a vére kell neked Zayn.-szólalt meg halkan Niall.
- Mi? -a meglepődöttség szerintem azonnal kiült az arcomra.
-  Vonzódsz hozzá. Lehet rajtad látni.
- Igazad van.-sóhajtottam pár másodperc után.-De ez nem számít semmit, ha csak egy oldalú a dolog.-ütöttem le ismét a fejem.
- Ez nem teljesen így van.-Harry mondatára azonnal felkaptam a fejem.
- Hogy mi? -ráncoltam össze a homlokom.
- Elmondjuk neki? -nézett Liam a fiúkra.
- Mit? -néztem felváltva a három fiúra.
- Hát...mondjuk.-motyogta Harry.
- De mit??? -már kezdtem kicsit "izgulni".
- Megígéred, hogy nem mondod el Ashleynek, amit most fogunk mondani? -nézett rám Niall.
- Meg.-bólintottam.
- Biztos? -Liam.
- Liam! -szóltam kicsit erőteljesebben a srácra.
- Az van, hogy Ashley...mélyebb érzelmeket táplál...irántad.-mondta Niall.
- Vagyis szerelmes beléd.-szólt közbe Harry.-az állam szerintem már a padlót súrolta. Annak ellenére, hogy majdnem megöltem Őt, szeret engem? Vagy, ha nem is szeret, de fontos vagyok neki? Az igazság az, hogy én is nagyon megkedveltem Őt. Talán a kelleténél kicsit jobban is.
- Ezt...honnan veszitek?
- Miután elmentél elkezdtünk beszélgetni vele. és akkor vallotta be, hogy mi van.-szólt ismét Harry.
- Te érzel iránta valamit? -kérdezte Liam, majd kis hezitálás után válaszoltam neki.
- Azt hiszem. De ez nem helyes.
- Miért? -Niall.
- Mert Ő ember, én pedig egy elcseszett vámpír vagyok Niall!
- És félsz, hogy bántanád, igaz?! -Liam.
- Igen.-ütöttem le a fejem. -Láttátok, hogy ma is mi volt.
- De, ha megtanulod kontrollálni magad, akkor gond nélkül együtt lehetnétek szerintem. (szerzői "titok": ne tudjátok meg, hogy mennyit szenvedtem ezzel a "kontrollálni" szóval xD)
- Jós, és ezt hogy érjem el? -csaptam a combjaimra.
- Majd segítek.-szólalt meg egy kedves, félénk hang. A hang irányába fordultam, és Ashleyt pillantottam meg...

/Ashley szemszöge/

Miután Zayn elment, a fiúk próbáltak megnyugtatni. Nagyjából sikerült is nekik. Majd Zaynre terelődött a szó, és a vége az lett, hogy elmondtam a fiúknak, hogy mit is érzek a vámpírsrác iránt. Még mindig nehezen fér(t) a fejembe, hogy Zayn vámpír, és hogy majdnem megölt. Ezt egyszerűn nem hiszem el! És az a furcsa, hogy ennek ellenére is akarom Őt! Mindennél jobban! Miután beszéltem a fiúkkal, Louisszal felmentünk a szobámba, beszélgettünk egy kicsit, majd én bealudtam.
Mikor felébredtem láttam, hogy Louis mellettem nyugodtan szuszog. Nem volt szívem felébreszteni, így inkább hagytam pihenni, én pedig elindultam lefelé. Mikor a lépcső aljához értem, hallottam, hogy a fiúk beszélgetnek. Nem akartam felfedni magam. Inkább hallgatóztam egy kicsit, majd amikor úgy éreztem, hogy eleget hallottam, felfedtem magam.
- Majd segítek.-léptem be a nappaliba, mire minden szempár rám szegeződött. Zayn szinte azonnal lefagyott, és csak bámult rám.
- Tessék? -suttogta.
- Segítek neked Zayn.-pár pillanatig csak nézett, majd a fiúkhoz fordult.
- Srácok! Magunkra hagynátok egy kicsit? -kérdezte a három fiútól.
- Biztos ez Zayn? -kérdezte tőle Liam.
- Nem fogom bántani.
- Oké.-állt fel Liam a helyéről. Srácok! Tipli van.-biccentett, majd a többiek is elindultak. Mikor elmentek mellettem, Harry rám nézett.
- Csak szólj.-suttogta, mire én bólintottam. Tudtam, hogy arra értette, hogy ha Zayn ne adj isten megint beindulna, akkor visítsak.