9. fejezet

Lassan elindultam felé, Ő pedig minden egyes mozdulatomat figyelte, majd mikor odaértem a kanapéhoz leültem mellé. Egy ideig nem szóltunk egymáshoz, majd Ő törte meg a csendet.
- Jól vagy? -kérdezte halkan.
- Igen, csak...kicsit fáj a nyakam.-nyúltam a sebemhez.-Meg egy kicsit megijedtem tőled...-ütöttem le a fejem.
- Sajnálom.-ütötte le ő is a fejét. Egy kis ideig csendben voltunk, majd ismét Ő szólalt meg.-Ash! Kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Te...szóval....érzel irántam...valamit? -azonnal lefagytam. Nem tudtam, hogy most mit mondjak neki. Nagyon zavarban voltam.
- Mi...micsoda? -dadogtam.
- Szeretsz engem Ashley? -suttogta.
- Ömm...azt...azt hiszem.-nyeltem egy hatalmasat.
- Hiszed, vagy tudod? -hajolt közelebb hozzám.
- Tu...tudom.-mondtam, mire ő elmosolyodott.
- Akkor jó. Mert én is szeretlek téged.-suttogta, majd lassan és óvatosan megcsókolt. VÉGRE!!! El sem hiszem! Ajkai tökéletesen illettek az enyémre. Mintha csak nekem tervezték volna. Ahogy megcsókolt mindenem elkezdett remegni, amit szerintem meg is érzett, mert belemosolygott csókunkba. Mikor elváltunk egymástól homlokát gyengéden az enyémnek nyomta, és belenézett a szemembe.-Nem félsz tőlem? -suttogta, miközben kezét az arcomra helyezte.
- Kicsit. De bízok benned.-suttogtam.
- Sajnálom.-suttogta ő is, miközben hüvelykujját végigsimította a sebemen, mire kicsit felszisszentem.-Ne haragudj! -mondta, majd óvatosan megpuszilta a nyakamon lévő sebet. Kicsit megremegtem, mert megijedtem, hogy talán ismét lecsap szemfogaival.-Nagyon féltelek saját magamtól.-morogta nyakamba.
- Nem kell. Bízok benned.
- Fogalmad sincs, hogy most mi játszódik le a fejemben.
- Tudom, hogy nem bántanál.-mondtam, de tudtam, hogy bántana, ha elborulna az agya.-Segíteni akarok neked Zayn.-emeltem fel az arcát, hogy a szemébe nézhessek.
- Hogyan? Ezen nem tud segíteni semmi és senki.-szemeiben szomorúságot láttam. Láttam rajta, hogy nem szereti ezt az énjét.
- Gondolj arra, hogy ha nem ölsz meg, akkor mindennap a közelemben lehetsz és bármikor hozzám bújhatsz, vagy megcsókolhatsz.-éreztem, hogy elpirulok, mire Ő elmosolyodott.
- Nem rossz ötlet.-csókolt meg ismét.-De mi lesz, ha elborul az agyam és nagyon éhes leszek?
- Azzal Te ne törődj! -simogattam meg az arcát.

*

Egy ideje csak fekszünk Zaynnel a kanapén. A fejem a mellhasán pihen, és hallgatom szívének gyors dobbanásait. Ha vele vagyok mindig nagyon hevesen kalapál a szíve, és sűrűbben veszi a levegőt. Felnéztem az arcára, és láttam, hogy be vannak csukva a szemei. Hihetetlen édes volt. Kinyitotta nagy barna szemeit, és engem figyelt.

- Mi az? -mosolygott, miközben hosszú ujjaival megsimogatta az arcom.

- Azt hittem, hogy alszol.-mosolyogtam rá vissza.

- Csak pihentem, de nem aludtam.

- Nem is szoktál...aludni? -kérdeztem picit óvatosan. Féltem, hogy hülyének néz.

- Dehogynem.-halkan felnevetett.

- És van valami különleges...vámpírképességed?

- Annyi az egész, hogy gyorsabb vagyok, mint az átlagember, a hallásom és a szaglásom is jobb... Meg gyorsabban gyógyulnak a sebeim.

- És nincs ilyen "Olvasok a gondolataidban" dolog?

- Nincs.-nevetett.-Viszont a szemedből nagyjából kitudom olvasni, hogy mikor mit érzel, vagy hogy milyen a hangulatod.

- És most milyen a hangulatom? -mosolyogtam.

- Most boldog vagy.-mosolygott ő is.-Viszont picit félsz is. És egy kis apró szeretet is befigyel.

- Az nem apró.-mosolyogtam, majd megcsókoltam.-És....ezek szerint nem is fogsz megöregedni? Kétszáz éves korodban is így fogsz kinézni?

- Majdnem.-mosolygott.-Ugyanúgy öregszem, mint Te. Csak annyi különbséggel, hogy harminc éves koromban abba marad ez az egész.

- Tehát kétszáz évesen úgy fogsz kinézni, mint egy harminc éves.-állapítottam meg.

- Pontosan.-bólintott.

- És az, hogy a fokhagyma "méreg" számotokra, az igaz?

- Nem.-nevetett.

- Tükörkép?

- Van.

- Nap?

- Igaz.-mutatott a nyakában csüngő yin-yang-os medálra. Ezek szerint ezért nem ég meg.

- Vasfű?

- Kamu.

- Karó?

- Bárkit kinyírna.-nevetett.

- És mióta vagy vámpír? Két éve, igaz?!

- Igen.

- És ki változtatott azzá?

- Volt egy lány...Egy otthoni barátom. Egy buliban nagyon összemelegedtünk. Nem tudtam, hogy vámpír. Lefeküdtem vele, utána pedig megmart. Majdnem meghaltam, de adott a véréből. Így "menekültem" meg. Csak annyi bökkenővel, hogy reggelre vámpírként ébredtem.

- Ezek szerint rajtad kívül vannak még más vámpírok is? 

- Csak róla tudok. Más vámpírokkal még nem találkoztam.

- És vannak vérfarkasok is?

- Úgy tudom, hogy igen. De nem láttam még egyet sem.