- Néééézd már! Téged is látni? -néztem tesómra, miközben leült mellém.
- Látod.-nevetett.
- És mi a helyzet? Hol voltál?
- Robnál.-válaszolt.
- És mit mondott?
- Semmit. Viszont Ed annál inkább.-mondta, és egy pici haragot véltem felfedezni a hangjában.
- Találkoztál vele?
- Aha.
- És mit mondott?
- Azt üzeni, hogy találkozni akar veled.
- Azt lesheti.
- Reméltem, hogy ezt fogod mondani.
- Mert?
- Mert nem akarom, hogy a közelébe menj.
- Hülye azért én sem vagyok.
- Múltkor mégis belementél. És mind ketten tudjuk, hogy nem lett jó vége.
- Igen, tudom.-kezdtem kicsit ingerülté válni.
- Szereted még?
- Nem.-morogtam.
- Hazudsz.
- Mondom, hogy nem! -csattantam fel.
- Jó, nem kell bekapni.
- De ha nem fogod fel azt, amit mondok....?! Nem fogok vele találkozni, nem megyek a közelébe, letojom az egész gyereket, csak hagyjuk már ezt abba! -kezdtem felemelni a hangom, mire a többieknek csak kikerekedtek a szemei.
- Ash állj már le! -kezdett Eric is emelni a hangerőn.-Csak nem akarom, hogy bajod essen! Nem akarom, hogy találkozz vele!
- Fogd már fel, hogy nem fogok! -felpattantam a helyemről, majd kimentem a konyhába, és leültem az asztalhoz. Elegem van abból, hogy Eric mindig megakarja mondani, hogy mit tegyek. Folyamatosan hülyének néz. Azt hiszi, hogy egy tízéves kisgyerek vagyok, aki nem tudja, hogy mit csinál. Oké, hogy csak jót akar nekem, de már idegesít, hogy mindentől megakar védeni.
Miközben próbáltam lenyugodni Liam lépett be a konyhába.
- Jól vagy? -kérdezte.
- Persze.-mondtam, amíg ő leült mellém.
- Mi volt ez a kis kirohanás?
- Semmi. Csak egy szimpla testvéri balhé.
- Ez annál több volt szerintem.
- Csak egy picit összekaptunk.
- Akarsz róla beszélni?
- Nem szeretnék panaszkodni. Meg untatni sem akarlak.-mosolyogtam rá.
- Attól, hogy még csak ma találkoztunk szívesen meghallgatlak, és ha tudok, akkor segítek.-mosolygott.-Na meg nem is untatsz szóval....
- Biztos? -kérdeztem, mire ő csak bólintott egyet.-Na jó.-sóhajtottam.-Ez az Ed, akiről Eric beszélt a volt barátom. Félévig voltunk együtt. Nagyon szerettem őt. Szégyen-nem szégyen, de ő volt az első fiú az életemben. Egy hete szakítottunk, és nem valami barátságosan. Kiderült, hogy megcsalt. Olyanokat vágott a fejemhez, hogy én sosem voltam neki jó, és hogy csak leakart volna velem feküdni, de nem jött neki össze, és talán ez volt az utolsó csepp nála.-röviden vázoltam neki a helyzetet.
- És mi volt a múltkor, amikor találkoztatok?
- Semmi.-mondtam kis habozás után.
- Ash! Bennem megbízhatsz.-mondta, és óvatosan megfogta a bal csuklómat, mire felszisszentem.-Mi az? Mi a baj? -kérdezte aggódva.
- Semmi csak...csak fáj.-mondtam, és jobban lehúztam a felsőm ujját.
- Mutasd! -nyúlt a felsőm ujjáért, és feljebb húzta azt.
- Ne! Liam kérlek! -tiltakoztam, de már késő volt. Meglátta a csuklómat.
- Ezt ő tette? -nézett a szemembe. Én csak bólintottam, és könnyek gyűltek a szemembe.-Mit csinált? -kérdezte nagyon halkan.
- Tudni kell Edről, hogy nagyon agresszív típus. Mikor találkoztam vele vissza akart szerezni.-harcoltam a könnyeimmel, hogy ne induljanak meg.-Nemet mondtam neki, amire bepipult. Megszorongatta a csuklóm. Próbáltam elmenekülni a fogásából, de ő csak még erősebben szorított. Aztán, amikor megütöttem adott egy....pofont.-már sírtam. Liam nem szólt semmit, csak magához húzott és megölelt. Kis idő múlva megszólalt.
- Többször is bántott már?
- Ühüm.-bólogattam, és csak még jobban sírni kezdtem.
- Rohadék.-suttogta Liam, miközben ölelt, és mintha ideges lett volna.
***
Megint egyedül vagyok itthon. Anyuék már elmentek, Eric megint lelépett, a fiúk meg elmentek a cuccaikért.
Még most is alig hiszem el, hogy találkozhattam velük. Azt meg még inkább, hogy párnapra ide költöznek. Elég furcsa lesz a kedvenc bandámmal egy fedél alatt élni. Egy lány, hat pasi... Előre látom sötét jövőmet.
Miközben vártam a többieket úgy döntöttem, hogy megnézek egy filmet. Elég unalmas volt a film, úgyhogy nem csodálkozom , hogy bealudtam rajta a kanapén.
Éreztem, hogy valaki betakar, és óvatosan megpuszilja a homlokom, de nem volt erőm felkelni. Inkább tovább aludtam. Arra keltem fel, hogy valaki néz. Kinyitottam a szemem és körbenéztem, de nem találtam sehol senkit, egészen addig, amíg át nem néztem a másik kanapéra. Zayn ült ott és mosolyogva engem nézett.
- Jó reggelt! -mosolygott.
- Szia!
- Hogy aludtál?
- Jól.
- Akkor jó.
- Mióta vagy itt?
- Úgy egy órája kb.
- Azóta nézel?
- Baj? -vigyorgott. Nem tudtam erre mit mondani. Kicsit meglepődtem.
- Többiek?
- Louis és Liam csajoznak, Harry, Niall meg Eric elmentek kajálni.-szóval egyedül vagyok vele itthon.
- Te miért nem mentél?
- Nem akartalak egyedül hagyni.
- Mehettél volna.
- De nem tettem.-mosolygott.-Nem volt kedvem.
- Nem vagy...éhes? -álltam fel.
- Egy kicsit.
- Akkor összedobok valamit.
- Nem szükséges.
- Éhes vagy nem?!
- De.-mosolygott.
- Akkor megyek.-mondtam, majd elindultam a konyha felé.
- Segítek.-állt fel ő is.
- Maradj csak. Te vagy a vendég.
- Ragaszkodom hozzá.
- Hát jó.-mondtam, majd kimentünk a konyhába.-Palacsinta jó lesz? -kérdeztem tőle.
- Nekem jó.-mondta, miközben a pultnak támaszkodott.
Ahogy csináltuk a kaját nem nagyon szóltunk egymáshoz. Néha rápillantottam Zaynre, és mindig azt vettem észre, hogy néz, de nem szól semmit. Egyszer csak eszembe jutott a délelőtti kis játéka. Gondoltam rákérdezek.
- Zayn! Kérdezhetek valamit? -kérdeztem, de nem néztem hátra.
- Hallgatlak.
- Mi volt az a kis dolog....délelőtt? -kérdeztem félénken.
- Mire gondolsz?
- A...a puszira, amit a.... nyakamra... adtál. Miért tetted? -még mindig háttal álltam neki.
- Ezt váltod ki belőlem.-halottam mély hangját, de már közvetlen a fülemnél. Kezeit csípőmre rakta, majd a fülemhez hajolt.-Gond? -suttogta, és szorosan a csípőjének húzott. Cselekedetei miatt szakadozva vettem, és fújtam ki a levegőt. Behunytam a szemem, és csak sóhajtoztam.-Úgy látom, hogy nem.-vigyorgott, majd lassan és gyengéden nyomott egy puszit az arcomra. Megremegtem érintése miatt.
- Zayn.-suttogtam.-Ez így nem oké.-fogtam meg kezeit, és kihámoztam magam karjai közül.
- Mi a baj?
- Tudom, hogy csak játszol velem. Én ebből pedig nem kérek.
- Honnan veszed?
- Csak párórája ismersz, de már csókolgatsz. A fiúk előtt teljesen más vagy. Ha velem vagy, akkor besötétülsz, és kanossá válasz.-hallottam, hogy felkuncog.-Szóval most vagy az van, hogy hülyének nézel és csak szívózol velem, vagy már olyan régen voltál lánnyal, hogy már nem bírod tovább. Amit amúgy kétlek, hisz ott van neked Perrie.
- Tévedsz kislány.-nevetett.-Nincs semmiféle szívatás. Nincs kihasználás, és nincs Perrie.-mosolygott.
- Aha. Persze.-fintorogtam.
- Esküszöm! Bárkit megkérdezhetsz a fiúk közül.
- És akkor erről én miért nem tudok? Mindent tudok rólatok, de arról nem hallottam, hogy szakítottatok volna.
- Nem hoztuk nyilvánosságra. Csendben, békésen váltunk el.
- És én ezt higgyem is el neked?
- Örülnék, ha hinnél.-mosolygott.
- De nem tudok.-mondtam, és hallottam egy ajtó nyitódást és csapódást. Ezek szerinte megjöttek valakik.
- Megjöttünk! -hallottam Eric hangját, de Zayn nem mozdult. Egész végig előttem állt, és a szemembe nézett.-Sziasztok! -lépett be a konyhába Eric. Zayn hátralépett egészen a pultig, és ismét neki dőlt.-Minden oké?! -nézett ránk felváltva.
- Persze.-mondtam, de még mindig Zaynt néztem.
- Oooookéééé.-nézett ránk furcsán.-És mit csináltok?
- Palacsintát csinálok Zaynnek.-mondtam.-Te is kérsz?
- Nem köszi. Eleget ettünk a srácokkal.-mosolygott.-Amúgy Zayn! -fordult a fiú felé.-Kösz, hogy vigyáztál rá.
- Máskor is.-mondta, majd kiment a konyhából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése