5. fejezet

Egész éjjel nem tudtam aludni. Csak szenvedtem az ágyban és arra vártam, hogy mikor talál rám az álommanó, de sajnos nem jött.... Félhétkor feladtam a harcot, és inkább úgy döntöttem, hogy felkelek. Kikászálódtam az ágyamból és elindultam lefelé. Ahogy elhaladtam fent a szobák előtt mindenhol hallani lehetett pár hangos szuszogást vagy éppenséggel horkolást. Mosolyognom kellett, ahogy hallottam az aranyos szuszogásokat. Minden álmom az volt, hogy egyszer az életben láthassam őket, erre meg itt laknak a házunkban egy darabig.Száz százalék, hogy csak álmodok, de remélem, hogy sosem fogok felébredni.
Miközben főztem magamnak a kávét leesett, hogy még pizsamában vagyok, ami egy ultrarövid nadrágból és egy toppból áll, amiből egy picikét ki is van a hasam... Még szerencse, hogy fiúk alszanak. Majd ha megittam a szokásos reggeli tejeskávémat, akkor majd felveszek valami göncöt. Épp egy bögrét vettem le a polcról, amikor hallottam nyitódni és csukódni a teraszajtaját. Hirtelen megijedtem, hogy ki lehet az, de gondoltam, hogy csak Eric császkál megint, - mint általában - így folytattam azt, amit abbahagytam. Amikor megfordultam és elindultam - volna - a hűtő felé tejért, rögtön le is fagytam. Két alsógatyás srác volt hanyagul az ajtófélfának dőlve, név szerint; Harry és Zayn. Nem szóltak semmit, csak vigyorogva bámultak. Harry a fejét picit oldalra is billentette, míg Zayn beleharapott az alsó ajkába. Én csak álltam előttük abban a pici nadrágban, - ami már majdnem olyan rövid volt, mint egy francia bugyi -, toppban, égő arccal és nem mertem megszólalni. Ők sem szóltak semmit, csak bámultak. Egyszer csak észbe kaptam és elkezdtem kimenni a konyhából. Mikor elhaladtam a két fiú között hallottam, hogy kuncogni kezdtek, és a szemem sarkából láttam, hogy minden mozdulatomat figyelik, és megfordulnak utánam.
- Yeah tesó! -hallottam Harry vigyorgós hangját már a lépcsőről, és hogy pacsiznak egymással.
Istenem Ashley!!! Hogy lehetsz ekkora idióta??? Legközelebb meztelenül csoszogj le a konyhába, hátha mindenki ott lesz!  Mostantól, ha felkelek, azonnal felkapok magamra valami értelmes ruhát. Még meg kell szoknom, hogy hat fiúval élek együtt. 

Miután rendbe szedtem magam és felöltöztem, visszamentem a konyhába. A két fiú a pultnál ült és beszélgettek, de amikor meghallották, hogy jövök rögtön elhallgattak és rámnéztek.
- Az előző szett jobban bejött.-vigyorgott rám Harry.
- Nekem is.-csatlakozott hozzá Zayn.
- Fogjátok be! -dörmögtem az orrom alatt.
- Most miért? Ami jó, az jó.-kacsintott rám Harry.
- Ezt már nem mosom le magamról, igaz? -sóhajtozva a pulton lévő italomhoz mentem. Mikor ujjaimat a bögre köré fontam éreztem langyos bőrömön a bögre hidegét. Tehát kihűlt az italom.
- Nem bizony.-nevetett Zayn.
- Király.-morogtam, miközben a kék bögrémet a mikróba tettem.-Miért nem alszotok még? -kérdeztem, mikor már a bögrémmel a kezemben leültem a két srác elé.
- Én nem tudok aludni.-mondta Harry.
- Én sem. Egy bizonyos személy jár a fejemben a nap minden percében.-mosolygott rám a barna szemű fiú. Én nem szóltam semmit, csak Zayn szemeibe néztem. Mindenki csendben volt. Harry is csak mosolyogva bámult minket.
- Na én akkor most lépek.-vigyorgott, majd felállt Zayn mellől.
- Maradj! Nem zavarsz.-stóltam.
- Megyek, lefekszek egy kicsit.-mondta, és elindult.-Na meg hagylak titeket turbékolni.-nevetett és felrohant a lépcsőn.
- Hülye gyerek.-nevettem halkan, majd beleittam a bögrémbe.
- Az.-mosolygott és még mindig engem bámult.
-  Mi az? -mosolyogtam én is.
- Semmi.
- Akkor miért nézel? -erre egy ideig nem szólt semmit, csak nézett, majd megszólalt.
- Nem akarsz ideülni? -mutatott arra a székre, amin az előbb még Harry ült.
- Minek? -mosolyogtam.
- Csak.-vonta meg vállait.-Na gyere! -fogta meg kezeim jelzésképp, hogy álljak fel. Engedelmeskedtem neki. Felálltam a helyemről, és az asztalt megkerülve leültem a göndör hajó srác helyére. Az elején Zayn csak nézett, majd óvatosan megfogta mind a két térdem, és maga felé fordított, így már vele szemben voltam. A szemei újra elsötétültek, és vágyat láttam bennük.

- Mikor leszel végre az enyém? -kérdezte szinte suttogva. Szavai azonnal lefagyasztottak. Nem tudtam mit reagálni rájuk. Szám szétnyílt, mondani akartam neki valamit, de még magam sem tudtam, hogy mit. Csak néztem azokba a gyönyörű szemeibe és próbáltam felfogni a dolgokat.-Akarlak Ashley! -suttogta.
- Hogy...mi...micsoda? -ráztam meg a fejem.
- Kellesz nekem Ash!
- De...Zayn! Te magad mondtad, hogy nem kerülhetsz közel hozzám, mert bajom is eshetne.
- Igazad van. Sajnálom.-fordult előre. Én nem mondtam neki erre semmit, csak néztem őt. A tekintetem arcáról a nyakára tévedt. Láttam, ahogy nagyokat nyelt. Izgult valami miatt. Hirtelen csak annyit vettem észre magamon, hogy elkezdtem közelíteni felé. Felnéztem az arcára és láttam, hogy a szeme sarkából figyel. Fogalmam sincs, hogy miért, de nyomtam egy lágy puszit a vállára. Nem szólt semmit, csak sóhajtott egyet. Valahogy nekem is elkezdett tetszeni a dolog, így tovább folytattam. Épp a nyakát halmoztam el puszikkal, amikor nagy kezét a térdemre rakta. Kezei egyre inkább felfelé csúsztak, én pedig az egyik kezemmel csupasz, izmos hasát kezdtem simogatni.
- Ashley! -suttogta. Felnéztem arcára, de nem mondott semmit.
- Mi az?
- Megakarlak csókolni.-mondta. Egy pillanatig csak néztem őt, majd arcommal közelítettem felé. Mikor szánk már majdnem összeért megálltam.
- Tedd meg! -suttogtam, miközben a száját bámultam.
- Nem szabad.
- Miért?
- Mert féltelek.
- Mitől?
- Magamtól.
- Nem kell.
- Nem akarnálak, de félek, hogy bántanálak.
- Bízok benned Zayn. Nem fogsz bántani.
- Honnan veszed?
- Csak csókolj meg, és majd rájössz, hogy nekem volt igazam.