7. fejezet

Nem hittem a fülemnek. Alig bírtam felfogni dolgokat. Biztos, hogy csak hülyéskedik. Hisz vámpírok csak a filmekben vannak. Ennyire nem nézhet hülyének. Nevetséges!
- És, akkor, most az igazat szeretném hallani.-mondtam kissé kábultan.
- Tudtam, hogy nem fogsz hinni nekem.-nevetett.
- Bizonyítsd be, ha igaz!
- Jól meggondoltad cica? -kacérkodott.
- Nem vagyok a cicád Zayn!
- Még.-nevetett, és hirtelen megéreztem valami keményet a nyakamon. Azonnal ellöktem magamtól. Alig hittem a szememnek; szemei vérvörössé váltak, alattuk pedig az ereket is lehetett látni, amik szintén vörös színt vettek fel, és hegyes, éles szemfogai és előkerültek. A félelem eluralkodott rajtam. Elkezdtem remegni, és a könnyeim is utat törtek maguknak. Nem tudtam neki mit mondani. Csak bámultam a gyönyörű szörnyeteget, aki előttem állt.-Most már hiszel nekem? -vigyorgott rám.
- Ez nem lehet.-suttogtam.
- El sem tudod képzelni, hogy mennyire kikészít az illatod.-kezdett ismét közelíteni felém.-És a véred! Hmm...Isteni lehet.-fúrta arcát a nyakamba. Azonnal észbe kaptam, és ellöktem magamtól. Ő csak nevetett, és arcomat figyelte. Ez mégis hogy lehet? Hogy lehet valaki vámpír? És egyáltalán Zayn, hogy lehet az? Most már értem, hogy miért mondták rá, hogy hirtelen haragú. Ha Zayn vámpír, akkor biztos, hogy már....ölt is. Zayn egy gyilkos! Ez a gondolat teljesen kikészített. Nagyon megrémültem. Azonnal elakartam tűnni a közeléből. Kiakartam rohanni a szobából, de Zayn elkapta a kezem. Először magához húzott, majd durván a falnak lökött, mitől picit nyöszörögtem. Próbáltam eltolni magamtól, de ő erősebb volt nálam, és nem mozdult sehova.
- Eressz el! -kiabáltam.
- Félsz? -vigyorgott.
- Takarodj innen!
- Ne izgulj! Csak pár pillanatig fog fájni.-mondta, majd a nyakamhoz hajolt.
- Liam!!! Valaki!!! Segítsetek!! -kiabáltam sírva, de már késő volt. Lecsapott a nyakamra, és belemélyesztette szemfogait. Felordítottam az éles fájdalomtól. Már alig volt erőm. Ha Zayn nem tartott volna, akkor biztos, hogy összeestem volna. Hirtelen kicsapódott az ajtó, és a fiúk léptek be rajta.
- Zayn mit művelsz??? -üvöltötte Niall, miközben a segítségemre siettek.
- Ereszd el Zayn!! -próbálta rángatni Liam Zaynt, de a fiú nem mozdult.
- Megfogod ölni!!! -üvöltötte Harry. Itt Zayn észbe kapott, és elhajolt a nyakamtól. Szemembe nézett, miközben arca kezdett visszaváltozni. Szemeiben az ijedtség és a megbánás tükröződött. Hirtelen valamelyik srác elhúzta onnan, én pedig majdnem a földre zuhantam. Az volt a szerencsém, hogy Louis elkapott, a karjaiba vett, és kirohant velem a szobából. Letett a nappaliba a kanapéra, majd hirtelen minden elsötétült....

*

- Ha valami baja lesz, nekünk végünk! -hallottam egy ismerős hangot a közelemből. Nem tudtam beazonosítani a hang tulajdonosát, és a szemeimet sem tudtam még kinyitni. Nagyon gyengének éreztem magam.
- Nem lesz baja. Nem ittam olyan sokat  a véréből.-ez Zayn volt. Csak ő lehetett. Ismét eszembe jutott, hogy megmart, minek köszönhetően kirázott a hideg, és ismét félni kezdtem, hogy ő még mindig itt van a közelemben.
- De, ha mégis, akkor mit mondunk majd Peteréknek? Azt, hogy egy rohadt vámpír vagy, aki kiszívta a lánya összes vérét?! -fakadt ki Harry.
- Harry! Nyugi.-szólt közbe Liam.
- De nem öltem meg!! -csattant ki Zayn is.-Látod?! Van pulzusa! -rakta nyakamra két ujját, mire én rögtön ellöktem kezét onnan.
- Ash! -hallottam Niall hangját.-Jól vagy? -kérdezte, mire kinyitottam a szemem. Mikor szétnéztem Zaynt pillantottam meg, ahogy a nyakamhoz akar nyúlni. Azonnal felültem és felhúztam a térdeimet, kezeimet pedig előttük összefontam.
- Ne félj! Nem bántalak.-mondta lágy hangon. Mintha kicserélték volna. Az előbb még nyers, durva volt, most pedig óvatos volt.
- Menj innen.-mondtam halkan. Nagyon féltem, hogy ismét bántani fog.
- Ash én nagyon sajnálom. Nem akartam. Én csak...
- Zayn hagyj engem békén! Ne gyere többet a közelembe! -kezdtem ismét sírni. Igaz, hogy szinte semmi közünk nem volt egymáshoz, mégis fájt ezt kimondanom, mert nagyon is vágytam a közelségére. Ott akartam lenni mindig, ahol ő, de így már nem.
- Ashley...-próbált leülni mellém, de én gyorsan elkúsztam onnan. Leütötte a fejét, majd ismét kiegyenesedett, és csak állt a kanapé előtt, miközben a cipőjét bámulta. Egyszer rám emelte tekintetét, és fájdalmat láttam rajta. Láttam rajta, hogy nem szándékosan tette azt, amit tett, és hogy már megbánta, de én akkor is nagyon féltem tőle.
- Kérlek vigyétek el innen.-mondtam Harrynek remegő hangon, miközben az arcomat törölgettem.
- Zayn....Haver....Most jobb lenne, ha kicsit magára hagynád.-nézett Harry Zaynre. Zayn erre nem mondott semmit, csak lehajtott fejjel bólintott egyet, majd kiment a házból. Liam leült a jobb oldalamra, Niall a balra, Harry és Louis pedig leguggoltak elém, miközben a térdemet simogatták, hogy megnyugodjak.
- Ne sírj! Nem lesz baj.-simogatta a hátam Niall.
- Mi....Mióta...? -csak ennyit tudtam kinyögni nekik.
- Két éve.-suttogta Louis...
 
/Zayn szemszöge/

Nem hiszem el, hogy mit tettem. Elmondtam Ashleynek, hogy mi vagyok valójában. És nem is ez a legnagyobb probléma. Hanem az, hogy majdnem megöltem! Én barom megharaptam! Nem akartam neki ártani. Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém. Úgy néz ki, hogy nem tudtam tovább uralkodni magamon. Lehet, hogy az is közrejátszott, hogy már régen ittam emberi vért. Már az első pillanattól kezdve vonzott a vérének az illata, és most már megakartam őt kóstolni. Úristen milyen undorító vagyok! És a legrosszabb az egészben az, hogy nem csak a vére kell nekem, hanem Ő maga is. Tudom, hogy hülyeség, hisz alig ismerem Őt, de nagyon erősen kötődök hozzá. De így mindent sikeresen elcsesztem. Most már fél tőlem. Rám sem mer nézni. A közelembe sem mer jönni. Egy életre eltaszítottam magamtól. Pedig szükségem van rá! Hogy lehetek ekkora idióta? Utálom ezt az egészet! Nem akarom ezt! Normális ember akarok lenni! Undorító vérszívó vagyok! Egy rohadt gyilkos! Ahogy haladtam, az utcákon egyre inkább gyűlt bennem a harag saját magam iránt. Éreztem, hogy majd' felrobbanok az idegtől. Le kell vezetnem valahogy a düht.-gondoltam, és elindultam egy erdő felé. Talán, ha széttépek valamilyen állatot, akkor lenyugszom. Tudom, hogy nem kellene, és hogy rettenetes dolog, hogy ártatlan állatokat szedek szét, de legalább nem ártatlan emberek vérét szívom ki, akiknek családjuk van.

*

Miután nagyjából megnyugodtam kisétáltam az erdőből. Már egy ideje sétálgattam, amikor megcsörrent a mobilom. Ránéztem a kijelzőre, és Niall neve állt rajta.

- Cső! -köszöntem halkan.

- Helló! Hol vagy?

- Most jöttem ki nemrég az erdőből, és most egy kocsma előtt vagyok. 

- Nem jössz haza?

- Ashley? 

- Alszik. 

- Nem hiszem, hogy jó ötlet ez. A frászt hozom rá Niall.

- Nagyjából már megnyugodott. Igaz, hogy fél tőled, de adj neki egy kis időt. Nincs hozzászokva, hogy egy vámpír srácba szerelmes.-állj!! Mi???
- Mi van? Mit mondtál Niall? -ráncoltam össze a homlokom.

- Ömm... Semmit... Sisess haza! Na csá.-mondta, majd már ki is nyomott.

Mi volt ez az egész? Honnan veszi, hogy Ashley szerelmes belém? Ez amúgy sem lehetséges, hiszen retteg tőlem, és most biztos, hogy gyűlöl. De Niall, akkor miért mondta, azt amit mondott?...