3. fejezet

- Unatkozom.-nyögtem be, miközben a nappaliban feküdtem a földön, a többiek meg a kanapén tunyultak.
- Kicsit én is.-mondta Louis.
- Bulizzunk! Csak mi így heten, itthon.-adta az ötletet Eric.
- Én benne vagyok.-mondta Harry.
- Oké.-mondtuk a többiekkel.
- Jöhetne Lore is? -néztem Ericre, miközben felültem.
- Persze.-válaszolt.
- Ő kicsoda? -Niall.
- A legjobb barátnőm. A szomszédban lakik.
- Akkor hívd! -mondta Liam.
- Na, akkor mindjárt jövök.-mondtam, majd felbattyogtam a szobámba a mobilomért. Gyorsan kikerestem Lore számát a telefonkönyvből, majd tárcsázni kezdtem.
- Szia! -köszönt a telefonba.
- Üdvöz légy!
- Mi ez a nagy öröm? -nevetett.
- Nem fogod elhinni, hogy kikkel fogok élni egy darabig.
- Anyudék visszavisznek az állatkertbe, és majd megint együtt élhetsz a majmokkal? -viccelődött.
- A jó szíved...az fog egyszer elvinni.
- Nekem mondod?! -nevetett.-Na de mesélj! Kikkel fogsz együtt élni?
- A One Directionnel.-vigyorogtam.
- Ez most komoly?
- Esküszöm. És most pont bulizni akarnak. Igaz, hogy csak így mi nyolcan itthon, de akkor is!!!
- Nyolcan?
- Igen, mert te is átjössz. Most!
- Őőő...oké.-nevetett.
- Na akkor haladj!
- És mit vegyek fel?
- Elég lesz egy póló meg egy farmer.
- Oké. Akkor mindjárt megyek.
- Nyitva lesz az ajtó.
- Oké.
- Na szia!
- Szia!

***

Már egy ideje iszogatunk, meg táncolunk a srácokkal. Vagyis én meg Liam eddig nem ittunk alkoholt, és gondolom, hogy Liam nem is fog, de a többiekben már van egy kicsi. Főleg Harryben és Ericben. Szinte már mindenkivel táncoltam, kivéve Zaynt. Ő csak a kanapén ült, kezében az itallal, ami a poharában volt. Észrevettem, hogy szinte folyton engem nézett. Ez azért kicsit megrémített. Olyan furcsa az egész srác. A szemei sötétséget sugároznak felém. De csak ha velem van, és ha rám figyel, de fogalmam sincs, hogy miért. Valami azt súgja, hogy nem lenne szabad a közelében lennem. Mintha valami azt mondaná, hogy ne merészkedjek közel hozzá, mert bántani fog. De az a baj, hogy egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne nézzek rá, vagy valami ilyesmi. Ma reggel, amikor ideértek, úgy voltam vele, hogy mindegyikük ugyanúgy tetszik. Sosem volt közülük kedvencem. Mind az öt fiúért halálosan oda voltam - és még most is odavagyok -, de amióta Zayn kijött utánam a konyhába, valami megmozdult bennem. Amikor átölelt hátulról valami nagyon furcsa dolgot éreztem. Biztonságban éreztem magam, de egyben nagyon is féltem. Azt éreztem, hogy ha a karjaiban vagyok, akkor senki sem bánthat, de ő talán igen.
- Jössz táncolni? -mentem oda Harryhez, aki Zayn mellett foglalt helyet a kanapén.
- Naná kislány.-vigyorgott, majd felpattant a helyéről.
Először háttal voltam neki, úgy ringattam csípőmet a zenére. Egyszer csak szembefordított  magával. Láttam az arcán, hogy vigyorog.
- Most mi van? -nevettem.
- Semmi.-vigyorgott tovább. Hatalmas kezeit a derekamra rakta, majd közelebb húzott magához. Egyszer csak a fejét a fülemhez emelte.-Jól mozogsz.-suttogta mély hangján a fülembe, majd megpuszilta a vállam, a kezei pedig levándoroltak derekamról a fenekemre. Ránéztem Zaynre, akin tisztán lehetett látni, hogy ideges. Kb két méter volt köztünk, de kristálytisztán láttam, hogy barna szemei feketék lettek, állkapcsa megfeszült, kezei pedig ökölbe szaladtak. Miért lett hirtelen ilyen feszült?
- Harry! -vettem el kezeit a fenekemről.-Részeg vagy.
- Még nem.-vigyorgott.
- Jó, mindegy. De ez akkor sem tetszik.-mondtam, majd kimentem a konyhába.

- Ash! -jött utánam Harry.-Beszélhetnénk? -kérdezte, miközben leült velem szembe.
- Aha.-mondtam talán kicsit flegmán.
- Bocs az előbbi tapizásért. Egyszerűen nem tudom, hogy mi ütött belém csak...
- Nézd Harry! Nincs gond, csak többet ez ne forduljon elő, oké? Nem szeretem, ha nyomulnak rám, és ha idegen pasik fogdosnak.
- Nem vagyok idegen.-mosolygott.
- De az vagy, hisz még csak ma találkoztunk először. És ez mellé még részeg is vagy.
- Annyira még nem vagyok részeg.-vigyorgott.
- De az vagy, és kész. Na de ilyen többet tényleg ne legyen, oké?
- Oké.-bólintott.-És tényleg nagyon sajnálom.
- Mindegy. Felejtsük el.
- Köszi.-mosolygott.

Épp, hogy Harry felállt az asztaltól, megjelent Zayn. Amióta a srácok hazaértek még nem is szóltunk egymáshoz.
- Nem akarlak zavarni, csak Eric bealudt annyira részeg, és....ömm...nekem pedig szükségem lenne a mosdóra.
- Gyere. Megmutatom, hogy hol van.-ő csak bólintott, majd elindult utánam. Mikor a lépcsőn mentünk fel, hirtelen megfordultam.-Ne bámuld a fenekem! -szóltam rá.
- Mi? Mégis honnan veszed, hogy...
- Pasiból vagy. A pasik 99%-a ezt teszi ilyenkor. Na meg meg is éreztem.
- Francba! -nevetett.
- Nos...megérkeztünk.-álltam meg a mosdó ajtaja előtt.
- Köszi.-mosolygott.
- Nincs mit.-mondtam, majd megfordultam. Már majdnem megtettem az első lépést, amikor is Zayn óvatosan - de határozottan -  a kezem után kapott, majd gyorsan berántott a fürdőbe, nekinyomott az ajtónak, és csak bámult engem. A szemei megint elsötétültek és veszélyt fenyegettek. Mintha bántani akarna. Nagyon megijedtem tőle, de próbáltam ezt nem mutatni.-Mit akarsz? -hangom nyers volt.
- Téged.-féloldalas mosolyra húzta száját, de ebben a mosolyban, mintha sötétség lett volna. Kezeit az ajtónak nyomta a fejem mellett, testét pedig az enyémnek nyomta.
- Hagyd abba Zayn! -mellhasánál fogva próbáltam eltolni magamtól, de nem sikerült.
- Miért? -vigyorgott.-Tudom, hogy te is akarod.-és igaza volt. Tényleg akartam őt. Akartam, hogy öleljen, csókoljon, óvjon mindentől, de így, ilyen helyzetben nem.
- Tévedsz.
- Ugyan már.-nevetett.-Látom rajtad. Meg ha annyira nem akarnád, akkor a konyhában miért nem ellenkeztél? -vigyorgott tovább, majd megpróbálta megcsókolni a nyakam.
- Fejezd már be Zayn! -szóltam rá picit hangosabban és eltoltam magamtól.
- Csak játszunk egy kicsit.
- De én nem akarok részt venni a kis játékaidba.
- Majd most kiderül.-rossz fiús vigyor ült ki arcára, majd hirtelen megcsókolt. Hogy őszinte legyek tetszett, hogy megcsókolt, de mégsem akartam. Nem szeretem, ha egy pasi bedurvul, és nagyképűsködik, és valljuk be, hogy Zayn most nagyon nagyképű volt. Gyorsan észhez kaptam, ellöktem magamtól, majd egy hirtelen jött ötlettől pofon vágtam. Ahogy kezem csattant arcán, ő elfordította fejét, és odakapott, ahol a kezem landolt.
- Befejezted? -emeltem a hangerőn.-Hogy jössz te ahhoz, hogy csak így nekem esel?-kiabáltam vele. Lenézett6 rám, és a szemei még inkább elsötétültek. Izmai megfeszültek, kezdett egyre idegesebb lenni,  és egyre gyorsabban és hangosabban kezdte szedni a levegőt. Oké Ash. Ezt lehet, hogy nem kellett volna. Ha most nem fog visszaütni, akkor soha a büdös életben.
- Örülsz? -annyira megvoltam ijedve, hogy egy szó sem jött a számon. Csak álltam közte és az ajtó közt, közben pedig sötét szemeibe néztem.-Most jobb érzés? -hangja még mindig nyugottságot surgázott, de láttam, hogy belül már tombol az idegtől.
- Te provokáltál. De látom, hogy sikerült felhúznom téged.-mondtam flegmán.
- Ezt többet ne csináld.
- Miért? Talán megütsz? Akár már most is megteheted! Mire vársz még? Itt vagyok! Bármit tehetsz velem. Talán megvernél? Vagy esetleg itt nekem esnél és megerőszakolnál? Vagy netán megölnél? Hát hajrá! -kiabáltam vele.-Nem félek tőled Malik.-sziszegtem fogaim közt. Láttam rajta, hogy még idegesebb lett. Szívem egyre gyorsabban és hangosabban dübörgött a mellkasomban. Arra számítottam, hogy itt fog halálra verni, de nem.
- Menj ki.
- Önszántamból jöttem be ide? Nem! Te cibáltál be.
- Menj ki! -ismételte meg mondatát, de már hangosabban.
- Egy rohadék vagy.-mondtam, majd kiviharoztam a fürdőből. Magam után becsapva az ajtót dühösen mentem ki az udvarra. Leültem a fűbe, és csak sírtam. Fogalmam sincs, hogy miért, de csak bőgtem. Talán azért mert megijedtem tőle, vagy csak azért, mert rohadt nagyot csalódtam benne.

Miközben ültem fűbe és sírtam, valaki utánam jött.
- Ash! Jól vagy? -hallottam meg Liam hangját mögülem.
- Igen. Persze.-mondtam, miközben törölgettem az arcom.
- Miért veszekedtél Zaynnel? -ült le mellém.
- Mindegy. Nem fontos.
- Csinált valamit? Bántott?
- Képes lenne rá?
- Nem...hiszem...-mondta, de hallottam a hangjában, hogy ő sem gondolja komolyan.
- Őszintén Liam! Zaynnek mi a baja? Hirtelen haragú? Vagy valami dühkezelési gondokkal küzd vagy micsoda?
- Mondhatni...
- Na jó. Mindegy. Inkább hagyjuk.
- Rendben.
- Amúgy most hol van?
- Zayn?
- Igen.
- Még a fürdőben. Louis és Niall most mentek utána.
- Többiek?
- Harry eltűnt, gondolom fent van valahol az emeleten, Lore pedig a nappaliban van, és nem érti az egész szitut, hogy most mi van.
- Bakker! Lore! Ma még nem is foglalkoztam annyira szegénnyel, pedig én hívtam át.
- Menj be hozzá. Biztos kíváncsi, hogy mi volt ez az egész.
- Rendben.-álltam fel.-Jössz te is?
- Aha. Megnézem Zaynt.
- Na akkor gyere.-mondtam, majd nyújtottam neki a kezem, hogy segítsek neki felkelni.-Sózsák.-nevettem.
- Izmos.-kacsintott.
- Oh! Bocsáss meg.-nevettem tovább.
- Meg van.-vigyorgott.

Ahogy beléptünk a nappaliba senki sem volt ott, kivéve Loret. Liam nem is szólt semmit, csak felment a fiúkhoz, én pedig leültem Lore mellé. Pár másodpercig csak csendben ültünk egymás mellett, majd ő megölelt.
- Minden oké? -kérdezte.
- Persze.
- Miért lettél rá dühös? -kérdezte, de nem tudtam neki mit mondani. Csak ölelkeztünk, és azon gondolkoztam, hogy elmondjam-e neki, hogy mi volt vagy sem? Ha elmondom neki, akkor tuti, hogy ő is berág Zaynre és neki esik, hogy hogy képzelte ezt stb, és a végén még Zayn bántaná őt, hisz engem is majdnem megütött.