4. fejezet

 Úgy döntöttem, hogy nem mondok el Lorenak mindent.
- Csak próbált nyomulni, én meg tudod, hogy azt nem szeretem.
- Értem..... És ezért haragudtál meg rá?
- Hát....igen. De mindegy is. Most inkább ne beszéljünk erről.
- Rendben.
- Amúgy nem láttad Harryt? -tereltem a témát.
- Nem. Fogalmam sincs, hogy hol van.
- Furcsa. Egyik pillanatról a másikra tűnt el.
- Biztos kidőlt valahol.-nevetett.
- Meglehet.-mosolyogtam.
- Tetszik neked? -ehe'! Mi ez a hirtelen jött kérdés?
- Harry????
- Aha.-bólintott.
- Helyes srác, ahogy a többiek is, de csak ennyi. Mind az öt fiú ugyanúgy tetszik.-vontam meg a vállam.
- Még Zayn is? -ahogy kimondta Zayn nevét még az ütő is megállt bennem. Azért is, mert elég ijesztő srác, és azért is, mert nagyon bejön nekem. Nem tudom, hogy miért, hisz egy tuskó az egész srác, aki csak magával foglalkozik, és nem bírja elviselni, ha valaki visszautasítja, de mégis vonzónak találom őt. Vonzz az a sötétség és titokzatosság, amit sugároz magából.
- Az igazság az, hogy ő...ő tetszik nekem a legjobban. Nagyon is! Iszonyat helyesnek tartom.
- Akkor meg miért nem engeded közel magadhoz?
- Mert egy beképzelt, öntelt majom.
- Egy éjszakára azért befoghatnád.-nevetett, miközben emelgette a szemöldökeit. Ez az én barátnőm! Mindig is ilyen volt. Rendes, kedves lány, de benne van mindenben. Nemegyszer volt olyan, hogy akár az egy éjszakás kalandokban is benne volt. De ha beleszeret egy srácba, akkor nem tágít mellőle, és akkor csak ő létezik számára.
- Lore! -nevettem.-Tudod, hogy nem vagyok olyan.
- Igen, tudom. Te a szende kis szűz leányzó vagy.-mosolygott, majd megölelt.-De ezzel nincs is semmi baj.

***

Mindenki bulizik tovább... Vagyis Eric durmol, Harry még mindig nem került elő, Liam és Louis beszélgetnek, Lore és Niall táncolnak, Zayn meg csak a velem szemben lévő kanapén ül és néz. Én próbálok nem figyelni rá, de párszor eléri, hogy odanézzek. A fürdős incidens óta még hozzám sem szólt. Még bocsánatot sem kért. Szemét!
Egyszer csak Louis elindult felém.
- Megkérhetlek valamire? -kérdezte.
- Persze.
- Elmennél nekem egy kis üdítőért a boltba?
- Ott van a hűtőben.
- Már nincs. Megittuk. Alkoholt meg már nem akarunk inni, mert már így is sok van bennünk.-vigyorgott.
- A legközelebbi bolt, ami ilyenkor is nyitva van, az 45 percre van innen.-nyavajogtam.
- Kocsi?
- Nincs jogsim.
- Majd én elviszlek.-szólt közbe Zayn. Persze. Hogyne. Ezek után majd beszállok vele egy autóba. Hogyne.
- Kösz, nem kell.-flegmáztam.
- Ash! Kérlek! -nézett rám Lou a nagy szemeivel.
- Liam! Elviszel a boltba? -szóltam a fiúnak.
- Én szívesen elvinnélek, de valakinek itt kéne maradnia kettőnk közül. Csak mert már egyikőjük sem lát a piától.
- Ne már! -sóhajtottam.
- Mondom, hogy elviszlek.-Zayn.
- Te is ittál.
- De csak keveset. Egy fél pohár volt kb.

20 perces harc után feladtam. Tudom, hogy nem kellett volna, és hogy megfogom még ezt bánni, de belementem. Megengedtem Zaynnek, hogy elvigyen. Indulás előtt még morogtam Louisnak egy "Ezért még kinyírlak!" című mondatot, mire ő csak elvigyorodott és nyomott egy puszit a homlokomra.
Útközben nem szóltam Zaynhez. Csak az ablakon keresztül néztem ki, és szitkozódtam magamban, hogy hogy lehettem ekkora hülye, hogy belementem ebbe az egészbe.
- Most nem fogsz hozzám szólni soha többet? -kérdezte, de én úgy tettem, mint aki meg sem hallotta.-Ezek szerint nem. Hát jó.-nem néztem rá, de éreztem, hogy vigyorog, mint egy idióta.
Már majdnem a boltnál jártunk, amikor is hirtelen kaptunk egy pirosat, ezért Zaynnek gyorsan kellett fékeznie, mire egy hatalmas koppanást hallottunk, mellé pedig egy mély morgást és halk káromkodást.
- Mi az isten volt ez? -nézett Zayn a szélvédőn lévő kis tükörre. Hátrafordultam. és egy tápászkodó Harryvel találtam szemben magam.
- Harry!! Hogy kerülsz te ide? -csodálkoztam.
- Álmos voltam...-mondta.
- És miért az én kocsimban szunyáltál? -kérdezte Zayn, miközben ismét elindult.
- Azt hittem, hogy ez az enyém.-dörzsölte meg szemeit.
- De miért nem mentél fel aludni az egyik szobába? -kérdeztem.
- Na látod...ez jó kérdés.-emelte fel a mutatóujját.-Amúgy hova megyünk?
- Louisnak üdítőért.-válaszolt Zayn.
- Ilyenkor?

Bementünk a fiúkkal a boltba, megvettük az italt, és már mentünk is ki onnan. Szerencsére már Harry is jobban volt, így nem kellett cibálnunk a földön. Ahogy mentünk vissza a kocsihoz, a fiúk picit sietősebben mentek, mint én, így volt köztünk egy kis távolság, ami most nem jött jól, mert összefutottam egy ismerőssel. Sajnos.
- Kit látnak szemeim?! -vigyorgott rám Ed.
- Takarodj innen! -morogtam.
- Gyere már ide egy kicsit.-húzott magához.
- Eressz el! -kiabáltam, mire a két fiú rögtön mellettem termett.
- Gond van? -kérdezte Harry.
- Húzz innen kis csira! Nem látod, hogy dolgom van? -húzott közelebb magához, és megfogta a fenekem.
- Segítsetek! -suttogtam a két srácnak.
- Na jól van haver! Engedd el a lányt.-lépett közelebb Zayn, és megfogta a kezem, hogy elvigyen Ed közeléből.
- Figyelj öcsi! Ő a csajom, vágod? Akkor húzom meg, amikor én akarom, és ott ahol én akarom.
- Nem vagyok a csajod.-nyöszörögtem.
- Na jó! Most mondom szépen utoljára: vagy elengeded, vagy nagy balhé lesz.-morogta Zayn. Szemei ismét feketévé váltak, állkapcsa megint megfeszült. Tudtam, hogy itt baj lesz.
- Ugyan mi lenne? -Ed végre elengedett, és közvetlen Zayn elé lépett, Mihelyst Ed elengedett, azonnal Harry mögé álltam, és átkaroltam a bal kezét, hogy megvédjen.
- Kinyírlak tesó! -még nyugodt volt Zayn hangja, mégis megrémített. Mintha komolyan is gondolta volna.
- Persze, persze.-nevetett Ed.
- Nem hiszed?
- Hát nem.-erre Zayn nem mondott semmit, csak elvigyorodott, majd gyomorszájon vágta a srácot, és innentől kezdve elindult egy lavina. Elég sötét volt, csak a parkoló fényei világítottak, de láttam, hogy Zayn arca, mintha kezdene megváltozni. Zayn alig kapott ütéseket, viszont Ed sokkal rosszabbul járt. Az orrából már ömlött a vér, Zayn meg csak ütötte, ahol csak érte.  Itt már nagy a baj. Zayn nagyon berágott.
- Zayn állj le! -ordítottam rá, de meg sem hallotta.
- Haver hagyd! -szólt közbe Harry is, miközben próbálta lerángatni őt Edről, de Zayn egy laza mozdulattal ellökte onnan a fiút.
- Zayn! -kiabáltam.
- Ülj be a kocsiba! MOST! -utasított Harry. Egy darabig csak álltam ott. Nem tudtam, hogy mit tegyek.-Menj már! -kiáltott rám már kicsit erőteljesebben. Eleget tettem kérésének és elkezdtem a kocsi felé rohanni. Kitéptem az ajtót, beültem az anyósülésre, és elkezdtem bőgni. Arcomat kezembe temettem, és csak hallgattam, ahogy Zayn épp agyonveri Edet. Hallottam Harry kiabálását, ahogy épp Zaynt próbálta lerángatni exemről, és nyögéseit, valamint Zayn szitkozódását. Harrynek nagy nehezen sikerült leszednie Zaynt Edről.Gyorsan elrángatta a vérző fiútól, kezeit vállára tette, és valamit beszélt hozzá, de nem tudtam leolvasni szájáról, hogy mit.
Egy kis idő múlva - gondolom, amikor Zayn már nagyjából lenyugodott - visszaindultak a kocsihoz. Ed még mindig a földön fetrengett, mikor Zaynnék beültek a kocsiba.
- Jól vagy? -kérdezte Harry.
- Igen.-szipogtam.
- Ki volt ez a gyerek?
- Az exem, Ed.
- Ha még egyszer meglátom nem fogja megúszni ennyivel.-szólalt meg Zayn. Ránéztem, és láttam, hogy a szája és a bal szemöldöke felrepedt, valamint az arcán egy vörös folt volt. Nem tudtam eldönteni a fényviszonyok miatt, hogy az most vér-e vagy csak az ütés nyoma.
- Zayn te....te vérzel.-suttogtam, és az arcához emeltem a kezem, hogy megsimítsam azt, de elrántotta onnan a fejét.
- Nem számít.-mondta. Elindította a kocsit, és ahogy a kormányra rakta kezeit láttam, hogy azok is sebesek és véreznek, valamint egy kicsit megvoltak duzzadva. Nem érdekelt, hogy mit fog szólni, vagy tenni. Lassan megfogtam egyik kezét, leemeltem azt a kormányról, és elkezdtem simogatni a kézfejét és az ujjait. Tekintetét gyorsan a kezemre emelte, majd rám. Láttam az arcán a meglepődöttséget és észrevettem, hogy kezd megnyugodni. Mintha hatással lennék rá.
- Mit csinálsz? -kérdezte halkan.
- Én csak...nagyon sajnálom.-suttogtam zavartan, és elengedtem kezét.
- Nem. Nincs gond. Csak meglepődtem. Azt hittem, hogy haragszol rám.
- Megmentettél.
- Miért haragudna rád? szólalt meg mögöttünk Harry.
- Volt egy kis félreértés köztünk.-válaszoltam.

***

Ahogy hazaértünk rögtön letámadtak minket a többiek, hogy mi tartott ennyi ideig. Elmeséltük nekik, hogy mi történt, mire mindenkinek leesett az álla. Eric nagyon kiakadt - addigra ő is felébredt. Azt mondta, hogy megkeresi Edet, és kitapossa a belét, majd vagy százszor megköszönte a fiúknak, hogy vigyáztak rám - főleg Zaynnek hálálkodott. Miután kiveséztük ezt az egészet, megbeszéltük, hogy ki kivel fog aludni. Úgy döntöttünk, hogy Eric Niallel osztozkodik egy szobán, Harry Louisszal, Liam Zaynnel, én pedig egyedül leszek - aminek Eric mellesleg nagyon örült.
Miután elköszöntünk Loretól, és kikísértem őt, már mindenki elindult a szobája felé. Én beszélni szerettem volna még Zaynnel, így utána szóltam.
- Zayn! -mondta ki nevét, mire hátrafordult.-Beszélhetnénk?
- Persze.-mondta, majd visszafordult és leült a kanapé másik végébe. Először kínos csönd uralkodott kettőnk közt, majd elkezdtem a mondandómat.
- Én csak....szóval...köszönöm.
- Nem mondom, hogy máskor is, mert nem szeretném, hogy ez újra bekövetkezzen, de azt tudnod kell, hogy rám számíthatsz, ha baj van.-meglepett amit mondott. A fürdőben még szét akart szedni, most meg tök kedves és normális.
- Most megleptél.
- Miért? -húzta fel mindkét szemöldökét.
- A fürdőben, meg kint a konyhában tök durva voltál, most meg kedves, és visszafogott vagy. Mintha nem is te lennél.
- Hm..-picit felnevetett.-Látszik, hogy még nem ismersz.-mosolygott.-Mind a kettő én vagyok, de általában kedves, vidám fickó vagyok.
- Akkor miét voltál olyan durva velem?
- Miattad.
- Miattam? -csodálkoztam.
- Igen. Te hoztad ki belőlem. Csak a fiúk tudnak róla, de most neked is elmondom.... Nem mindig tudok uralkodni magamon. Igazából most is nehéz visszafognom magam, hogy ne essek neked.
- Bántanál? -kérdeztem félénken.
- Dehogyis! -nevetett.-Sosem bántanálak. Akiket kedvelek és fontosak nekem, azokat sosem tudnám bántani. Ezért is küldtelek ki a fürdőből.
- Szóval...engem kedvelsz?
- Jobban, mint ahogy azt te gondolnád.-mosolygott.-De gondolom, hogy te mindennél jobban gyűlölsz, szóval mindegy.-nevetett. Nagyon meglepett, amiket mondott. Alig hittem a fülemnek.
- Nem gyűlöllek Zayn.
- Nem?
- Nem. Csak mérges voltam rád, mert elég nagy gyökér voltál.
- Megértem, és sajnálom, de tényleg nem bírtam már tovább.
- De miért?
- Mert szükségem van rád Ash. El sem tudod képzelni, hogy mennyire. És ez alatt nem azt értem, hogy azonnal leakarok veled feküdni, és hogy csak arra kellenél. De az a baj, hogy nem kerülhetek közel hozzád, mert abból baj lenne. Akár még bajod is eshet.
- Ezt most nem értem.-ráztam meg a fejem.
- Nem is baj.-mosolygott.-Egyszer talán majd megérted, de nem most.
- De miért, mi van veled? A hirtelen haragodra gondolsz?
- Mondhatni.
- Dühkezelési problémákkal küzdesz vagy mi?
- Valami olyasmi. Nem egészen, de majdnem. De mondom: egyszer talán még megérted, hogy mire is gondolok.-úgy éreztem, hogy erről már nem akar többet beszélni, így ráhagytam a dolgot.
- Oké. De ha bármi van, amit valakinek elszeretnél mondani, vagy ha csak beszélgetni szeretnél, vagy ha baj van, akkor hozzám is fordulhatsz egész nyugodtan, nem csak a fiúkhoz.
- Rendben.-mosolygott.-És köszönöm.
- Ugyan.-mosolyogtam én is.-És...megölelhetlek? kérdeztem félénken.
- Meg.-mosolygott, és bólintott egyet.
- Biztos?
- Nem haraplak meg vagy valami ilyesmi.-nevetett.
- Tuti?
- Na gyere már! -széttárta kezeit, majd közelebb kúszott hozzám, így én is így tettem. Mikor megölelt egyik kezét rárakta a fejemre, és a hajamat kezdte simogatni, másikkal pedig a hátamat simogatta. Ilyet még nem éreztem a közelében. Nagyon jó volt, hogy megölelt. Most tényleg biztonságban éreztem magam, ás éreztem, hogy most ő sem tudna bántani.-Olyan jó az illatod.-morogta a nyakamba.
- A tiéd is.-suttogtam. Mikor elváltunk egymástól, észrevettem, hogy picit gyorsabban kezdte szedni a levegőt.
- Na de én most mennék zuhanyozni meg aludni, ha nem baj.-álltam fel mellőle.
- Nem, dehogy. Én is megyek lefeküdni szerintem.-állt fel ő is.
- Na akkor gyere! -mondtam, majd elindultunk a szobáink felé.-Akkor szia! -álltunk meg az emeleten.
- Szia!
- Reggel találkozunk.-mondtam, majd elindultam a szobám felé.
- Ash várj! -jött utánam.
- Tessék?! -fordultam vissza. Hirtelen csak annyit vettem észre, hogy arca közelít az enyém felé. Kicsit megijedtem, de amikor rájöttem, hogy csak megakarja puszilni az arcom kicsit megkönnyebbültem. Miután megpuszilta az arcom a szemembe nézett azokkal a gyönyörű barna szemeivel, és elmosolyodott.
- Jó éjt szépség.-mosolygott.
- Neked is.-suttogtam. Kicsit lefagytam. Csak álltam a szobám előtt és néztem, ahogy bemegy a szobájukba. Mielőtt még belépett volna az ajtón visszanézett, kacsintott és rám vigyorgott, minek hatására majdnem meghaltam.