2013. március 26., kedd

4. fejezet

 Úgy döntöttem, hogy nem mondok el Lorenak mindent.
- Csak próbált nyomulni, én meg tudod, hogy azt nem szeretem.
- Értem..... És ezért haragudtál meg rá?
- Hát....igen. De mindegy is. Most inkább ne beszéljünk erről.
- Rendben.
- Amúgy nem láttad Harryt? -tereltem a témát.
- Nem. Fogalmam sincs, hogy hol van.
- Furcsa. Egyik pillanatról a másikra tűnt el.
- Biztos kidőlt valahol.-nevetett.
- Meglehet.-mosolyogtam.
- Tetszik neked? -ehe'! Mi ez a hirtelen jött kérdés?
- Harry????
- Aha.-bólintott.
- Helyes srác, ahogy a többiek is, de csak ennyi. Mind az öt fiú ugyanúgy tetszik.-vontam meg a vállam.
- Még Zayn is? -ahogy kimondta Zayn nevét még az ütő is megállt bennem. Azért is, mert elég ijesztő srác, és azért is, mert nagyon bejön nekem. Nem tudom, hogy miért, hisz egy tuskó az egész srác, aki csak magával foglalkozik, és nem bírja elviselni, ha valaki visszautasítja, de mégis vonzónak találom őt. Vonzz az a sötétség és titokzatosság, amit sugároz magából.
- Az igazság az, hogy ő...ő tetszik nekem a legjobban. Nagyon is! Iszonyat helyesnek tartom.
- Akkor meg miért nem engeded közel magadhoz?
- Mert egy beképzelt, öntelt majom.
- Egy éjszakára azért befoghatnád.-nevetett, miközben emelgette a szemöldökeit. Ez az én barátnőm! Mindig is ilyen volt. Rendes, kedves lány, de benne van mindenben. Nemegyszer volt olyan, hogy akár az egy éjszakás kalandokban is benne volt. De ha beleszeret egy srácba, akkor nem tágít mellőle, és akkor csak ő létezik számára.
- Lore! -nevettem.-Tudod, hogy nem vagyok olyan.
- Igen, tudom. Te a szende kis szűz leányzó vagy.-mosolygott, majd megölelt.-De ezzel nincs is semmi baj.

***



Mindenki bulizik tovább... Vagyis Eric durmol, Harry még mindig nem került elő, Liam és Louis beszélgetnek, Lore és Niall táncolnak, Zayn meg csak a velem szemben lévő kanapén ül és néz. Én próbálok nem figyelni rá, de párszor eléri, hogy odanézzek. A fürdős incidens óta még hozzám sem szólt. Még bocsánatot sem kért. Szemét!
Egyszer csak Louis elindult felém.
- Megkérhetlek valamire? -kérdezte.
- Persze.
- Elmennél nekem egy kis üdítőért a boltba?
- Ott van a hűtőben.
- Már nincs. Megittuk. Alkoholt meg már nem akarunk inni, mert már így is sok van bennünk.-vigyorgott.
- A legközelebbi bolt, ami ilyenkor is nyitva van, az 45 percre van innen.-nyavajogtam.
- Kocsi?
- Nincs jogsim.
- Majd én elviszlek.-szólt közbe Zayn. Persze. Hogyne. Ezek után majd beszállok vele egy autóba. Hogyne.
- Kösz, nem kell.-flegmáztam.
- Ash! Kérlek! -nézett rám Lou a nagy szemeivel.
- Liam! Elviszel a boltba? -szóltam a fiúnak.
- Én szívesen elvinnélek, de valakinek itt kéne maradnia kettőnk közül. Csak mert már egyikőjük sem lát a piától.
- Ne már! -sóhajtottam.
- Mondom, hogy elviszlek.-Zayn.
- Te is ittál.
- De csak keveset. Egy fél pohár volt kb.

20 perces harc után feladtam. Tudom, hogy nem kellett volna, és hogy megfogom még ezt bánni, de belementem. Megengedtem Zaynnek, hogy elvigyen. Indulás előtt még morogtam Louisnak egy "Ezért még kinyírlak!" című mondatot, mire ő csak elvigyorodott és nyomott egy puszit a homlokomra.
Útközben nem szóltam Zaynhez. Csak az ablakon keresztül néztem ki, és szitkozódtam magamban, hogy hogy lehettem ekkora hülye, hogy belementem ebbe az egészbe.
- Most nem fogsz hozzám szólni soha többet? -kérdezte, de én úgy tettem, mint aki meg sem hallotta.-Ezek szerint nem. Hát jó.-nem néztem rá, de éreztem, hogy vigyorog, mint egy idióta.
Már majdnem a boltnál jártunk, amikor is hirtelen kaptunk egy pirosat, ezért Zaynnek gyorsan kellett fékeznie, mire egy hatalmas koppanást hallottunk, mellé pedig egy mély morgást és halk káromkodást.
- Mi az isten volt ez? -nézett Zayn a szélvédőn lévő kis tükörre. Hátrafordultam. és egy tápászkodó Harryvel találtam szemben magam.
- Harry!! Hogy kerülsz te ide? -csodálkoztam.
- Álmos voltam...-mondta.
- És miért az én kocsimban szunyáltál? -kérdezte Zayn, miközben ismét elindult.
- Azt hittem, hogy ez az enyém.-dörzsölte meg szemeit.
- De miért nem mentél fel aludni az egyik szobába? -kérdeztem.
- Na látod...ez jó kérdés.-emelte fel a mutatóujját.-Amúgy hova megyünk?
- Louisnak üdítőért.-válaszolt Zayn.
- Ilyenkor?

Bementünk a fiúkkal a boltba, megvettük az italt, és már mentünk is ki onnan. Szerencsére már Harry is jobban volt, így nem kellett cibálnunk a földön. Ahogy mentünk vissza a kocsihoz, a fiúk picit sietősebben mentek, mint én, így volt köztünk egy kis távolság, ami most nem jött jól, mert összefutottam egy ismerőssel. Sajnos.
- Kit látnak szemeim?! -vigyorgott rám Ed.
- Takarodj innen! -morogtam.
- Gyere már ide egy kicsit.-húzott magához.
- Eressz el! -kiabáltam, mire a két fiú rögtön mellettem termett.
- Gond van? -kérdezte Harry.
- Húzz innen kis csira! Nem látod, hogy dolgom van? -húzott közelebb magához, és megfogta a fenekem.
- Segítsetek! -suttogtam a két srácnak.
- Na jól van haver! Engedd el a lányt.-lépett közelebb Zayn, és megfogta a kezem, hogy elvigyen Ed közeléből.
- Figyelj öcsi! Ő a csajom, vágod? Akkor húzom meg, amikor én akarom, és ott ahol én akarom.
- Nem vagyok a csajod.-nyöszörögtem.
- Na jó! Most mondom szépen utoljára: vagy elengeded, vagy nagy balhé lesz.-morogta Zayn. Szemei ismét feketévé váltak, állkapcsa megint megfeszült. Tudtam, hogy itt baj lesz.
- Ugyan mi lenne? -Ed végre elengedett, és közvetlen Zayn elé lépett, Mihelyst Ed elengedett, azonnal Harry mögé álltam, és átkaroltam a bal kezét, hogy megvédjen.
- Kinyírlak tesó! -még nyugodt volt Zayn hangja, mégis megrémített. Mintha komolyan is gondolta volna.
- Persze, persze.-nevetett Ed.
- Nem hiszed?
- Hát nem.-erre Zayn nem mondott semmit, csak elvigyorodott, majd gyomorszájon vágta a srácot, és innentől kezdve elindult egy lavina. Elég sötét volt, csak a parkoló fényei világítottak, de láttam, hogy Zayn arca, mintha kezdene megváltozni. Zayn alig kapott ütéseket, viszont Ed sokkal rosszabbul járt. Az orrából már ömlött a vér, Zayn meg csak ütötte, ahol csak érte.  Itt már nagy a baj. Zayn nagyon berágott.
- Zayn állj le! -ordítottam rá, de meg sem hallotta.
- Haver hagyd! -szólt közbe Harry is, miközben próbálta lerángatni őt Edről, de Zayn egy laza mozdulattal ellökte onnan a fiút.
- Zayn! -kiabáltam.
- Ülj be a kocsiba! MOST! -utasított Harry. Egy darabig csak álltam ott. Nem tudtam, hogy mit tegyek.-Menj már! -kiáltott rám már kicsit erőteljesebben. Eleget tettem kérésének és elkezdtem a kocsi felé rohanni. Kitéptem az ajtót, beültem az anyósülésre, és elkezdtem bőgni. Arcomat kezembe temettem, és csak hallgattam, ahogy Zayn épp agyonveri Edet. Hallottam Harry kiabálását, ahogy épp Zaynt próbálta lerángatni exemről, és nyögéseit, valamint Zayn szitkozódását. Harrynek nagy nehezen sikerült leszednie Zaynt Edről.Gyorsan elrángatta a vérző fiútól, kezeit vállára tette, és valamit beszélt hozzá, de nem tudtam leolvasni szájáról, hogy mit.
Egy kis idő múlva - gondolom, amikor Zayn már nagyjából lenyugodott - visszaindultak a kocsihoz. Ed még mindig a földön fetrengett, mikor Zaynnék beültek a kocsiba.
- Jól vagy? -kérdezte Harry.
- Igen.-szipogtam.
- Ki volt ez a gyerek?
- Az exem, Ed.
- Ha még egyszer meglátom nem fogja megúszni ennyivel.-szólalt meg Zayn. Ránéztem, és láttam, hogy a szája és a bal szemöldöke felrepedt, valamint az arcán egy vörös folt volt. Nem tudtam eldönteni a fényviszonyok miatt, hogy az most vér-e vagy csak az ütés nyoma.
- Zayn te....te vérzel.-suttogtam, és az arcához emeltem a kezem, hogy megsimítsam azt, de elrántotta onnan a fejét.
- Nem számít.-mondta. Elindította a kocsit, és ahogy a kormányra rakta kezeit láttam, hogy azok is sebesek és véreznek, valamint egy kicsit megvoltak duzzadva. Nem érdekelt, hogy mit fog szólni, vagy tenni. Lassan megfogtam egyik kezét, leemeltem azt a kormányról, és elkezdtem simogatni a kézfejét és az ujjait. Tekintetét gyorsan a kezemre emelte, majd rám. Láttam az arcán a meglepődöttséget és észrevettem, hogy kezd megnyugodni. Mintha hatással lennék rá.
- Mit csinálsz? -kérdezte halkan.
- Én csak...nagyon sajnálom.-suttogtam zavartan, és elengedtem kezét.
- Nem. Nincs gond. Csak meglepődtem. Azt hittem, hogy haragszol rám.
- Megmentettél.
- Miért haragudna rád? szólalt meg mögöttünk Harry.
- Volt egy kis félreértés köztünk.-válaszoltam.

***

Ahogy hazaértünk rögtön letámadtak minket a többiek, hogy mi tartott ennyi ideig. Elmeséltük nekik, hogy mi történt, mire mindenkinek leesett az álla. Eric nagyon kiakadt - addigra ő is felébredt. Azt mondta, hogy megkeresi Edet, és kitapossa a belét, majd vagy százszor megköszönte a fiúknak, hogy vigyáztak rám - főleg Zaynnek hálálkodott. Miután kiveséztük ezt az egészet, megbeszéltük, hogy ki kivel fog aludni. Úgy döntöttünk, hogy Eric Niallel osztozkodik egy szobán, Harry Louisszal, Liam Zaynnel, én pedig egyedül leszek - aminek Eric mellesleg nagyon örült.
Miután elköszöntünk Loretól, és kikísértem őt, már mindenki elindult a szobája felé. Én beszélni szerettem volna még Zaynnel, így utána szóltam.
- Zayn! -mondta ki nevét, mire hátrafordult.-Beszélhetnénk?
- Persze.-mondta, majd visszafordult és leült a kanapé másik végébe. Először kínos csönd uralkodott kettőnk közt, majd elkezdtem a mondandómat.
- Én csak....szóval...köszönöm.
- Nem mondom, hogy máskor is, mert nem szeretném, hogy ez újra bekövetkezzen, de azt tudnod kell, hogy rám számíthatsz, ha baj van.-meglepett amit mondott. A fürdőben még szét akart szedni, most meg tök kedves és normális.
- Most megleptél.
- Miért? -húzta fel mindkét szemöldökét.
- A fürdőben, meg kint a konyhában tök durva voltál, most meg kedves, és visszafogott vagy. Mintha nem is te lennél.
- Hm..-picit felnevetett.-Látszik, hogy még nem ismersz.-mosolygott.-Mind a kettő én vagyok, de általában kedves, vidám fickó vagyok.
- Akkor miét voltál olyan durva velem?
- Miattad.
- Miattam? -csodálkoztam.
- Igen. Te hoztad ki belőlem. Csak a fiúk tudnak róla, de most neked is elmondom.... Nem mindig tudok uralkodni magamon. Igazából most is nehéz visszafognom magam, hogy ne essek neked.
- Bántanál? -kérdeztem félénken.
- Dehogyis! -nevetett.-Sosem bántanálak. Akiket kedvelek és fontosak nekem, azokat sosem tudnám bántani. Ezért is küldtelek ki a fürdőből.
- Szóval...engem kedvelsz?
- Jobban, mint ahogy azt te gondolnád.-mosolygott.-De gondolom, hogy te mindennél jobban gyűlölsz, szóval mindegy.-nevetett. Nagyon meglepett, amiket mondott. Alig hittem a fülemnek.
- Nem gyűlöllek Zayn.
- Nem?
- Nem. Csak mérges voltam rád, mert elég nagy gyökér voltál.
- Megértem, és sajnálom, de tényleg nem bírtam már tovább.
- De miért?
- Mert szükségem van rád Ash. El sem tudod képzelni, hogy mennyire. És ez alatt nem azt értem, hogy azonnal leakarok veled feküdni, és hogy csak arra kellenél. De az a baj, hogy nem kerülhetek közel hozzád, mert abból baj lenne. Akár még bajod is eshet.
- Ezt most nem értem.-ráztam meg a fejem.
- Nem is baj.-mosolygott.-Egyszer talán majd megérted, de nem most.
- De miért, mi van veled? A hirtelen haragodra gondolsz?
- Mondhatni.
- Dühkezelési problémákkal küzdesz vagy mi?
- Valami olyasmi. Nem egészen, de majdnem. De mondom: egyszer talán még megérted, hogy mire is gondolok.-úgy éreztem, hogy erről már nem akar többet beszélni, így ráhagytam a dolgot.
- Oké. De ha bármi van, amit valakinek elszeretnél mondani, vagy ha csak beszélgetni szeretnél, vagy ha baj van, akkor hozzám is fordulhatsz egész nyugodtan, nem csak a fiúkhoz.
- Rendben.-mosolygott.-És köszönöm.
- Ugyan.-mosolyogtam én is.-És...megölelhetlek? kérdeztem félénken.
- Meg.-mosolygott, és bólintott egyet.
- Biztos?
- Nem haraplak meg vagy valami ilyesmi.-nevetett.
- Tuti?
- Na gyere már! -széttárta kezeit, majd közelebb kúszott hozzám, így én is így tettem. Mikor megölelt egyik kezét rárakta a fejemre, és a hajamat kezdte simogatni, másikkal pedig a hátamat simogatta. Ilyet még nem éreztem a közelében. Nagyon jó volt, hogy megölelt. Most tényleg biztonságban éreztem magam, ás éreztem, hogy most ő sem tudna bántani.-Olyan jó az illatod.-morogta a nyakamba.
- A tiéd is.-suttogtam. Mikor elváltunk egymástól, észrevettem, hogy picit gyorsabban kezdte szedni a levegőt.
- Na de én most mennék zuhanyozni meg aludni, ha nem baj.-álltam fel mellőle.
- Nem, dehogy. Én is megyek lefeküdni szerintem.-állt fel ő is.
- Na akkor gyere! -mondtam, majd elindultunk a szobáink felé.-Akkor szia! -álltunk meg az emeleten.
- Szia!
- Reggel találkozunk.-mondtam, majd elindultam a szobám felé.
- Ash várj! -jött utánam.
- Tessék?! -fordultam vissza. Hirtelen csak annyit vettem észre, hogy arca közelít az enyém felé. Kicsit megijedtem, de amikor rájöttem, hogy csak megakarja puszilni az arcom kicsit megkönnyebbültem. Miután megpuszilta az arcom a szemembe nézett azokkal a gyönyörű barna szemeivel, és elmosolyodott.
- Jó éjt szépség.-mosolygott.
- Neked is.-suttogtam. Kicsit lefagytam. Csak álltam a szobám előtt és néztem, ahogy bemegy a szobájukba. Mielőtt még belépett volna az ajtón visszanézett, kacsintott és rám vigyorgott, minek hatására majdnem meghaltam.

2013. március 23., szombat

3. fejezet

- Unatkozom.-nyögtem be, miközben a nappaliban feküdtem a földön, a többiek meg a kanapén tunyultak.
- Kicsit én is.-mondta Louis.
- Bulizzunk! Csak mi így heten, itthon.-adta az ötletet Eric.
- Én benne vagyok.-mondta Harry.
- Oké.-mondtuk a többiekkel.
- Jöhetne Lore is? -néztem Ericre, miközben felültem.
- Persze.-válaszolt.
- Ő kicsoda? -Niall.
- A legjobb barátnőm. A szomszédban lakik.
- Akkor hívd! -mondta Liam.
- Na, akkor mindjárt jövök.-mondtam, majd felbattyogtam a szobámba a mobilomért. Gyorsan kikerestem Lore számát a telefonkönyvből, majd tárcsázni kezdtem.
- Szia! -köszönt a telefonba.
- Üdvöz légy!
- Mi ez a nagy öröm? -nevetett.
- Nem fogod elhinni, hogy kikkel fogok élni egy darabig.
- Anyudék visszavisznek az állatkertbe, és majd megint együtt élhetsz a majmokkal? -viccelődött.
- A jó szíved...az fog egyszer elvinni.
- Nekem mondod?! -nevetett.-Na de mesélj! Kikkel fogsz együtt élni?
- A One Directionnel.-vigyorogtam.
- Ez most komoly?
- Esküszöm. És most pont bulizni akarnak. Igaz, hogy csak így mi nyolcan itthon, de akkor is!!!
- Nyolcan?
- Igen, mert te is átjössz. Most!
- Őőő...oké.-nevetett.
- Na akkor haladj!
- És mit vegyek fel?
- Elég lesz egy póló meg egy farmer.
- Oké. Akkor mindjárt megyek.
- Nyitva lesz az ajtó.
- Oké.
- Na szia!
- Szia!

***



Már egy ideje iszogatunk, meg táncolunk a srácokkal. Vagyis én meg Liam eddig nem ittunk alkoholt, és gondolom, hogy Liam nem is fog, de a többiekben már van egy kicsi. Főleg Harryben és Ericben. Szinte már mindenkivel táncoltam, kivéve Zaynt. Ő csak a kanapén ült, kezében az itallal, ami a poharában volt. Észrevettem, hogy szinte folyton engem nézett. Ez azért kicsit megrémített. Olyan furcsa az egész srác. A szemei sötétséget sugároznak felém. De csak ha velem van, és ha rám figyel, de fogalmam sincs, hogy miért. Valami azt súgja, hogy nem lenne szabad a közelében lennem. Mintha valami azt mondaná, hogy ne merészkedjek közel hozzá, mert bántani fog. De az a baj, hogy egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne nézzek rá, vagy valami ilyesmi. Ma reggel, amikor ideértek, úgy voltam vele, hogy mindegyikük ugyanúgy tetszik. Sosem volt közülük kedvencem. Mind az öt fiúért halálosan oda voltam - és még most is odavagyok -, de amióta Zayn kijött utánam a konyhába, valami megmozdult bennem. Amikor átölelt hátulról valami nagyon furcsa dolgot éreztem. Biztonságban éreztem magam, de egyben nagyon is féltem. Azt éreztem, hogy ha a karjaiban vagyok, akkor senki sem bánthat, de ő talán igen.
- Jössz táncolni? -mentem oda Harryhez, aki Zayn mellett foglalt helyet a kanapén.
- Naná kislány.-vigyorgott, majd felpattant a helyéről.
Először háttal voltam neki, úgy ringattam csípőmet a zenére. Egyszer csak szembefordított  magával. Láttam az arcán, hogy vigyorog.
- Most mi van? -nevettem.
- Semmi.-vigyorgott tovább. Hatalmas kezeit a derekamra rakta, majd közelebb húzott magához. Egyszer csak a fejét a fülemhez emelte.-Jól mozogsz.-suttogta mély hangján a fülembe, majd megpuszilta a vállam, a kezei pedig levándoroltak derekamról a fenekemre. Ránéztem Zaynre, akin tisztán lehetett látni, hogy ideges. Kb két méter volt köztünk, de kristálytisztán láttam, hogy barna szemei feketék lettek, állkapcsa megfeszült, kezei pedig ökölbe szaladtak. Miért lett hirtelen ilyen feszült?
- Harry! -vettem el kezeit a fenekemről.-Részeg vagy.
- Még nem.-vigyorgott.
- Jó, mindegy. De ez akkor sem tetszik.-mondtam, majd kimentem a konyhába.

- Ash! -jött utánam Harry.-Beszélhetnénk? -kérdezte, miközben leült velem szembe.
- Aha.-mondtam talán kicsit flegmán.
- Bocs az előbbi tapizásért. Egyszerűen nem tudom, hogy mi ütött belém csak...
- Nézd Harry! Nincs gond, csak többet ez ne forduljon elő, oké? Nem szeretem, ha nyomulnak rám, és ha idegen pasik fogdosnak.
- Nem vagyok idegen.-mosolygott.
- De az vagy, hisz még csak ma találkoztunk először. És ez mellé még részeg is vagy.
- Annyira még nem vagyok részeg.-vigyorgott.
- De az vagy, és kész. Na de ilyen többet tényleg ne legyen, oké?
- Oké.-bólintott.-És tényleg nagyon sajnálom.
- Mindegy. Felejtsük el.
- Köszi.-mosolygott.

Épp, hogy Harry felállt az asztaltól, megjelent Zayn. Amióta a srácok hazaértek még nem is szóltunk egymáshoz.
- Nem akarlak zavarni, csak Eric bealudt annyira részeg, és....ömm...nekem pedig szükségem lenne a mosdóra.
- Gyere. Megmutatom, hogy hol van.-ő csak bólintott, majd elindult utánam. Mikor a lépcsőn mentünk fel, hirtelen megfordultam.-Ne bámuld a fenekem! -szóltam rá.
- Mi? Mégis honnan veszed, hogy...
- Pasiból vagy. A pasik 99%-a ezt teszi ilyenkor. Na meg meg is éreztem.
- Francba! -nevetett.
- Nos...megérkeztünk.-álltam meg a mosdó ajtaja előtt.
- Köszi.-mosolygott.
- Nincs mit.-mondtam, majd megfordultam. Már majdnem megtettem az első lépést, amikor is Zayn óvatosan - de határozottan -  a kezem után kapott, majd gyorsan berántott a fürdőbe, nekinyomott az ajtónak, és csak bámult engem. A szemei megint elsötétültek és veszélyt fenyegettek. Mintha bántani akarna. Nagyon megijedtem tőle, de próbáltam ezt nem mutatni.-Mit akarsz? -hangom nyers volt.
- Téged.-féloldalas mosolyra húzta száját, de ebben a mosolyban, mintha sötétség lett volna. Kezeit az ajtónak nyomta a fejem mellett, testét pedig az enyémnek nyomta.
- Hagyd abba Zayn! -mellhasánál fogva próbáltam eltolni magamtól, de nem sikerült.
- Miért? -vigyorgott.-Tudom, hogy te is akarod.-és igaza volt. Tényleg akartam őt. Akartam, hogy öleljen, csókoljon, óvjon mindentől, de így, ilyen helyzetben nem.
- Tévedsz.
- Ugyan már.-nevetett.-Látom rajtad. Meg ha annyira nem akarnád, akkor a konyhában miért nem ellenkeztél? -vigyorgott tovább, majd megpróbálta megcsókolni a nyakam.
- Fejezd már be Zayn! -szóltam rá picit hangosabban és eltoltam magamtól.
- Csak játszunk egy kicsit.
- De én nem akarok részt venni a kis játékaidba.
- Majd most kiderül.-rossz fiús vigyor ült ki arcára, majd hirtelen megcsókolt. Hogy őszinte legyek tetszett, hogy megcsókolt, de mégsem akartam. Nem szeretem, ha egy pasi bedurvul, és nagyképűsködik, és valljuk be, hogy Zayn most nagyon nagyképű volt. Gyorsan észhez kaptam, ellöktem magamtól, majd egy hirtelen jött ötlettől pofon vágtam. Ahogy kezem csattant arcán, ő elfordította fejét, és odakapott, ahol a kezem landolt.
- Befejezted? -emeltem a hangerőn.-Hogy jössz te ahhoz, hogy csak így nekem esel?-kiabáltam vele. Lenézett6 rám, és a szemei még inkább elsötétültek. Izmai megfeszültek, kezdett egyre idegesebb lenni,  és egyre gyorsabban és hangosabban kezdte szedni a levegőt. Oké Ash. Ezt lehet, hogy nem kellett volna. Ha most nem fog visszaütni, akkor soha a büdös életben.
- Örülsz? -annyira megvoltam ijedve, hogy egy szó sem jött a számon. Csak álltam közte és az ajtó közt, közben pedig sötét szemeibe néztem.-Most jobb érzés? -hangja még mindig nyugottságot surgázott, de láttam, hogy belül már tombol az idegtől.
- Te provokáltál. De látom, hogy sikerült felhúznom téged.-mondtam flegmán.
- Ezt többet ne csináld.
- Miért? Talán megütsz? Akár már most is megteheted! Mire vársz még? Itt vagyok! Bármit tehetsz velem. Talán megvernél? Vagy esetleg itt nekem esnél és megerőszakolnál? Vagy netán megölnél? Hát hajrá! -kiabáltam vele.-Nem félek tőled Malik.-sziszegtem fogaim közt. Láttam rajta, hogy még idegesebb lett. Szívem egyre gyorsabban és hangosabban dübörgött a mellkasomban. Arra számítottam, hogy itt fog halálra verni, de nem.
- Menj ki.
- Önszántamból jöttem be ide? Nem! Te cibáltál be.
- Menj ki! -ismételte meg mondatát, de már hangosabban.
- Egy rohadék vagy.-mondtam, majd kiviharoztam a fürdőből. Magam után becsapva az ajtót dühösen mentem ki az udvarra. Leültem a fűbe, és csak sírtam. Fogalmam sincs, hogy miért, de csak bőgtem. Talán azért mert megijedtem tőle, vagy csak azért, mert rohadt nagyot csalódtam benne.

Miközben ültem fűbe és sírtam, valaki utánam jött.
- Ash! Jól vagy? -hallottam meg Liam hangját mögülem.
- Igen. Persze.-mondtam, miközben törölgettem az arcom.
- Miért veszekedtél Zaynnel? -ült le mellém.
- Mindegy. Nem fontos.
- Csinált valamit? Bántott?
- Képes lenne rá?
- Nem...hiszem...-mondta, de hallottam a hangjában, hogy ő sem gondolja komolyan.
- Őszintén Liam! Zaynnek mi a baja? Hirtelen haragú? Vagy valami dühkezelési gondokkal küzd vagy micsoda?
- Mondhatni...
- Na jó. Mindegy. Inkább hagyjuk.
- Rendben.
- Amúgy most hol van?
- Zayn?
- Igen.
- Még a fürdőben. Louis és Niall most mentek utána.
- Többiek?
- Harry eltűnt, gondolom fent van valahol az emeleten, Lore pedig a nappaliban van, és nem érti az egész szitut, hogy most mi van.
- Bakker! Lore! Ma még nem is foglalkoztam annyira szegénnyel, pedig én hívtam át.
- Menj be hozzá. Biztos kíváncsi, hogy mi volt ez az egész.
- Rendben.-álltam fel.-Jössz te is?
- Aha. Megnézem Zaynt.
- Na akkor gyere.-mondtam, majd nyújtottam neki a kezem, hogy segítsek neki felkelni.-Sózsák.-nevettem.
- Izmos.-kacsintott.
- Oh! Bocsáss meg.-nevettem tovább.
- Meg van.-vigyorgott.


Ahogy beléptünk a nappaliba senki sem volt ott, kivéve Loret. Liam nem is szólt semmit, csak felment a fiúkhoz, én pedig leültem Lore mellé. Pár másodpercig csak csendben ültünk egymás mellett, majd ő megölelt.
- Minden oké? -kérdezte.
- Persze.
- Miért lettél rá dühös? -kérdezte, de nem tudtam neki mit mondani. Csak ölelkeztünk, és azon gondolkoztam, hogy elmondjam-e neki, hogy mi volt vagy sem? Ha elmondom neki, akkor tuti, hogy ő is berág Zaynre és neki esik, hogy hogy képzelte ezt stb, és a végén még Zayn bántaná őt, hisz engem is majdnem megütött.

2013. március 19., kedd

2. fejezet

Megráztam a fejem, kiittam a poharam tartalmát, majd visszacsoszogtam a fiúkhoz. Mikor beléptem a nappaliba Zayn rám pillantott, és kajánul elmosolyodott. Ismét éreztem azt a melegséget az arcomon. Lepillantottam a földre, majd visszaültem a helyemre. Épp, hogy leültem hazaért Eric is.
- Néééézd már! Téged is látni? -néztem tesómra, miközben leült mellém.
- Látod.-nevetett.
- És mi a helyzet? Hol voltál?
- Robnál.-válaszolt.
- És mit mondott?
- Semmit. Viszont Ed annál inkább.-mondta, és egy pici haragot véltem felfedezni a hangjában.
- Találkoztál vele?
- Aha.
- És mit mondott?
- Azt üzeni, hogy találkozni akar veled.
- Azt lesheti.
- Reméltem, hogy ezt fogod mondani.
- Mert?
- Mert nem akarom, hogy a közelébe menj.
- Hülye azért én sem vagyok.
- Múltkor mégis belementél. És mind ketten tudjuk, hogy nem lett jó vége.
- Igen, tudom.-kezdtem kicsit ingerülté válni.
- Szereted még?
- Nem.-morogtam.
- Hazudsz.
- Mondom, hogy nem! -csattantam fel.
- Jó, nem kell bekapni.
- De ha nem fogod fel azt, amit mondok....?! Nem fogok vele találkozni, nem megyek a közelébe, letojom az egész gyereket, csak hagyjuk már ezt abba! -kezdtem felemelni a hangom, mire a többieknek csak kikerekedtek a szemei.
- Ash állj már le! -kezdett Eric is emelni a hangerőn.-Csak nem akarom, hogy bajod essen! Nem akarom, hogy találkozz vele!
- Fogd már fel, hogy nem fogok! -felpattantam a helyemről, majd kimentem a konyhába, és leültem az asztalhoz. Elegem van abból, hogy Eric mindig megakarja mondani, hogy mit tegyek. Folyamatosan hülyének néz. Azt hiszi, hogy egy tízéves kisgyerek vagyok, aki nem tudja, hogy mit csinál. Oké, hogy csak jót akar nekem, de már idegesít, hogy mindentől megakar védeni.

Miközben próbáltam lenyugodni Liam lépett be a konyhába.
- Jól vagy? -kérdezte.
- Persze.-mondtam, amíg ő leült mellém.
- Mi volt ez a kis kirohanás?
- Semmi. Csak egy szimpla testvéri balhé.
- Ez annál több volt szerintem.
- Csak egy picit összekaptunk.
- Akarsz róla beszélni?
- Nem szeretnék panaszkodni. Meg untatni sem akarlak.-mosolyogtam rá.
- Attól, hogy még csak ma találkoztunk szívesen meghallgatlak, és ha tudok, akkor segítek.-mosolygott.-Na meg nem is untatsz szóval....
- Biztos? -kérdeztem, mire ő csak bólintott egyet.-Na jó.-sóhajtottam.-Ez az Ed, akiről Eric beszélt a volt barátom. Félévig voltunk együtt. Nagyon szerettem őt. Szégyen-nem szégyen, de ő volt az első fiú az életemben. Egy hete szakítottunk, és nem valami barátságosan. Kiderült, hogy megcsalt. Olyanokat vágott a fejemhez, hogy én sosem voltam neki jó, és hogy csak leakart volna velem feküdni, de nem jött neki össze, és talán ez volt az utolsó csepp nála.-röviden vázoltam neki a helyzetet.
- És mi volt a múltkor, amikor találkoztatok?
- Semmi.-mondtam kis habozás után.
- Ash! Bennem megbízhatsz.-mondta, és óvatosan megfogta a bal csuklómat, mire felszisszentem.-Mi az? Mi a baj? -kérdezte aggódva.
- Semmi csak...csak fáj.-mondtam, és jobban lehúztam a felsőm ujját.
- Mutasd! -nyúlt a felsőm ujjáért, és feljebb húzta azt.
- Ne! Liam kérlek! -tiltakoztam, de már késő volt. Meglátta a csuklómat.
- Ezt ő tette? -nézett a szemembe. Én csak bólintottam, és könnyek gyűltek a szemembe.-Mit csinált? -kérdezte nagyon halkan.
- Tudni kell Edről, hogy nagyon agresszív típus. Mikor találkoztam vele vissza akart szerezni.-harcoltam a könnyeimmel, hogy ne induljanak meg.-Nemet mondtam neki, amire bepipult. Megszorongatta a csuklóm. Próbáltam elmenekülni a fogásából, de ő csak még erősebben szorított. Aztán, amikor megütöttem adott egy....pofont.-már sírtam. Liam nem szólt semmit, csak magához húzott és megölelt. Kis idő múlva megszólalt.
- Többször is bántott már?
- Ühüm.-bólogattam, és csak még jobban sírni kezdtem.
- Rohadék.-suttogta Liam, miközben ölelt, és mintha ideges lett volna.

***

Megint egyedül vagyok itthon. Anyuék már elmentek, Eric megint lelépett, a fiúk meg elmentek a cuccaikért. 
Még most is alig hiszem el, hogy találkozhattam velük. Azt meg még inkább, hogy párnapra ide költöznek. Elég furcsa lesz a kedvenc bandámmal egy fedél alatt élni. Egy lány, hat pasi... Előre látom sötét jövőmet.
Miközben vártam a többieket úgy döntöttem, hogy megnézek egy filmet. Elég unalmas volt a film, úgyhogy nem csodálkozom , hogy bealudtam rajta a kanapén.
Éreztem, hogy valaki betakar, és óvatosan megpuszilja a homlokom, de nem volt erőm felkelni. Inkább tovább aludtam. Arra keltem fel, hogy valaki néz. Kinyitottam a szemem és körbenéztem, de nem találtam sehol senkit, egészen addig, amíg át nem néztem a másik kanapéra. Zayn ült ott és mosolyogva engem nézett.
- Jó reggelt! -mosolygott.
- Szia!
- Hogy aludtál?
- Jól.
- Akkor jó.
- Mióta vagy itt?
- Úgy egy órája kb.
- Azóta nézel?
- Baj? -vigyorgott. Nem tudtam erre mit mondani. Kicsit meglepődtem.
- Többiek?
- Louis és Liam csajoznak, Harry, Niall meg Eric elmentek kajálni.-szóval egyedül vagyok vele itthon.
- Te miért nem mentél?
- Nem akartalak egyedül hagyni.
- Mehettél volna.
- De nem tettem.-mosolygott.-Nem volt kedvem.
- Nem vagy...éhes? -álltam fel.
- Egy kicsit.
- Akkor összedobok valamit.
- Nem szükséges.
- Éhes vagy nem?!
- De.-mosolygott.
- Akkor megyek.-mondtam, majd elindultam a konyha felé.
- Segítek.-állt fel ő is.
- Maradj csak. Te vagy a vendég.
- Ragaszkodom hozzá.
- Hát jó.-mondtam, majd kimentünk a konyhába.-Palacsinta jó lesz? -kérdeztem tőle.
- Nekem jó.-mondta, miközben a pultnak támaszkodott.

Ahogy csináltuk a kaját nem nagyon szóltunk egymáshoz. Néha rápillantottam Zaynre, és mindig azt vettem észre, hogy néz, de nem szól semmit. Egyszer csak eszembe jutott a délelőtti kis játéka. Gondoltam rákérdezek.
- Zayn! Kérdezhetek valamit? -kérdeztem, de nem néztem hátra.
- Hallgatlak.
- Mi volt az a kis dolog....délelőtt? -kérdeztem félénken.
- Mire gondolsz?
- A...a puszira, amit a.... nyakamra... adtál. Miért tetted? -még mindig háttal álltam neki.
- Ezt váltod ki belőlem.-halottam mély hangját, de már közvetlen a fülemnél. Kezeit csípőmre rakta, majd a fülemhez hajolt.-Gond? -suttogta, és szorosan a csípőjének húzott. Cselekedetei miatt szakadozva vettem, és fújtam ki a levegőt. Behunytam a szemem, és csak sóhajtoztam.-Úgy látom, hogy nem.-vigyorgott, majd lassan és gyengéden nyomott egy puszit az arcomra. Megremegtem érintése miatt.
- Zayn.-suttogtam.-Ez így nem oké.-fogtam meg kezeit, és kihámoztam magam karjai közül.
- Mi a baj?
- Tudom, hogy csak játszol velem. Én ebből pedig nem kérek.
- Honnan veszed?
- Csak párórája ismersz, de már csókolgatsz. A fiúk előtt teljesen más vagy. Ha velem vagy, akkor besötétülsz, és kanossá válasz.-hallottam, hogy felkuncog.-Szóval most vagy az van, hogy hülyének nézel és csak szívózol velem, vagy már olyan régen voltál lánnyal, hogy már nem bírod tovább. Amit amúgy kétlek, hisz ott van neked Perrie.
- Tévedsz kislány.-nevetett.-Nincs semmiféle szívatás. Nincs kihasználás, és nincs Perrie.-mosolygott.
- Aha. Persze.-fintorogtam.
- Esküszöm! Bárkit megkérdezhetsz a fiúk közül.
- És akkor erről én miért nem tudok? Mindent tudok rólatok, de arról nem hallottam, hogy szakítottatok volna.
- Nem hoztuk nyilvánosságra. Csendben, békésen váltunk el.
- És én ezt higgyem is el neked?
- Örülnék, ha hinnél.-mosolygott.
- De nem tudok.-mondtam, és hallottam egy ajtó nyitódást és csapódást. Ezek szerinte megjöttek valakik.
- Megjöttünk! -hallottam Eric hangját, de Zayn nem mozdult. Egész végig előttem állt, és a szemembe nézett.-Sziasztok! -lépett be a konyhába Eric. Zayn hátralépett egészen a pultig, és ismét neki dőlt.-Minden oké?! -nézett ránk felváltva.
- Persze.-mondtam, de még mindig Zaynt néztem.
- Oooookéééé.-nézett ránk furcsán.-És mit csináltok?
- Palacsintát csinálok Zaynnek.-mondtam.-Te is kérsz?
- Nem köszi. Eleget ettünk a srácokkal.-mosolygott.-Amúgy Zayn! -fordult a fiú felé.-Kösz, hogy vigyáztál rá.
- Máskor is.-mondta, majd kiment a konyhából.

2013. március 3., vasárnap

1. fejezet

Sziasztok! A nevem Ashley Bright, és 18 éves vagyok. Anyummal, apummal, és bátyámmal élek Londonban egy kertes házban.
Anyumat Dorothynak, apumat Peternek, tesómat pedig Eric-nek hívják. Eric 20 éves, de olyan, mint egy 5 éves kis srác. Mindig piszkáljuk egymást, és sokszor össze is veszünk, de ennek ellenére nagyon szeretjük egymást, és kiállunk egymásért, ha kell.
Anyum ápolónőként dolgozik, apum pedig rendező. Általában reklámokat és videoklipeket rendez. Van egy legjobb barátnőm is Loren Shilling. Születésünk óta jóban vagyunk, mivel a szomszédban lakik.  Annyit kell róla tudni, hogy 18 éves ő is, és Directionator. Sajnos.. Ugyanis én nagy fanja vagyok a srácoknak.  Igaz, hogy Lore nem szereti a fiúkat, viszont Niallt helyesnek tartja, és pár számukat még szereti is... De azért utálja őket...! Ti értitek ezt?... Na de mindegy.


A nyári szünet első napján boldogan ébredtem fel. Még egy pár percet fetrengtem az ágyban, majd lebotorkáltam a konyhába, ahol anyu épp mosogatott.
- Szia! -köszöntem neki egy nagy ásítás közepette.
- Jó reggelt kicsim! -köszönt vissza.-Hogy aludtál?
- Egész jól.-mondtam, miközben felültem a konyhapultra, és a kezembe vettem egy almát.-Többiek? -kérdeztem teli szájjal.
- Eric Ricnél, apád pedig a nappaliban tv-zik.
- Akkor köszönök neki.-mondtam, majd lepattantam a pultról, és beballagtam a nappaliba.-Cső fater! -nyomtam egy puszit a feje búbjára, majd leültem mellé.
- Cső lányom! -köszönt vissza.
- Mit nézel?
- Tv-t.
- Nem úgy!
- Csatornát.
- Apu!
- A 14-es csatornát.-mindig is szerette húzni az agyam. Folyamatosan ellenkezünk egymással, és párszor össze is veszünk, de akkor elég keményen. Olyankor majdnem egész London hallja.-Na jó! Nem idegesítelek.-nevetett.-Amúgy a Disney-t nézem.
- Disney-t? Közel 50 évesen?
- Milyen közel 50 évesen teeee??? Még csak 45 vagyok! Az hol van még az 50-hez?
- 5 év fater....5 év....! -sosem szerette ha a korával piszkáljuk. Mindig amikor megkérdezik tőle, hogy mennyi idős, ő csak annyit mond, hogy már elmúlt 18.
- Ne akard kihúzni a gyufát! Amúgy meg miért ne?! A Hannah Montana nekem is tetszik.
- Ooooooooooké!
Pár percig csak csendben néztük a tv-t, majd ő törte meg a csendet.
- Amúgy van egy jó, és egy rossz hírem.-fordult felém. Melyikkel kezdjem?
- A rosszal.
- Megint el kell utaznom a munka miatt.
- Mikor?
- Ma este már nem alszok itthon.
- És mi a jó hír? -kérdeztem már kedvtelenül.
- Van egy meglepetésem a számodra.-mosolygott.
- És mi az?
- Öltözz fel rendes ruhába, meg szedd össze magad, addig én meg elmegyek az ajándékodért.
- De mondd már el, hogy mi az! -könyörögtem neki.
- Ha elmondanám már nem lenne meglepetés.-kacsintott.
- Tárgy?
- Majd meglátod.-nyomott egy puszit a fejemre, majd felállt.
- Élőlény?
- Mindjárt jövök! -szólt anyunak már az ajtóból.
- Végre kapok egy kutyust?
- Öltözz!!! -parancsolt rám.-Sietek vissza.-mondta, majd kilépett az ajtón.
- Anyuuuuuuuuuuuuuuuuuuuu!!!!!!!!!!!!! -ordítottam, miközben beszaladtam a konyhába.-Tudod, hogy mi a meglepi?
- Hát....ööööööö.......Nem?! -húzta össze magát.
- Tudom, hogy tudod.-hunyorítottam.
- Nem mondhatom el.
- Szóval tudod.
- Igen, de azt ajánlom, hogy szedd rendbe magad, mert apád párpercen belül hazaér.
- De mégis mi az a nagy meglepetés?
- Annyit mondhatok csak, hogy szerintem nagyon fogsz neki örülni.-mosolygott.
- De....! Aaaaaaaa! -nyöszörögtem.-Na jó! Felmegyek zuhanyozni.-mondtam, miközben a lépcső felé indultam.
Felmentem a szobámba, kerestem valami ruhát a szekrényemben, aztán bementem a fürdőmbe. Gyorsan lezuhanyoztam, fogat mostam, felöltöztem, aztán pedig nekiláttam a hajamnak. Úgy döntöttem, hogy csak összefogom. Miután a hajammal megvoltam jöhetett a smink. Most nem akartam semmi erőset feltenni, hisz nem volt semmi tervem mára. Egyedül csak egy kis alapozó volt rajtam, meg egy kis szempillaspirál. Miután már mindennel készen voltam bekapcsoltam a laptopom és felnéztem facebook-ra, twitter-re meg a blogjaimra, hogy mi a helyzet. Sehol nem volt semmi érdekes, ezért úgy döntöttem, hogy kapcsolok egy kis zenét. Mivel mostanában kicsit padlón vagyok egy Edward nevezetű fiú miatt, akivel kb 1hete szakítottunk elég csúnyán, ezért most a One Direction - Little Things-re esett a választásom. Sosem volt valami nagy önbizalmam. Ed volt az első fiú az életemben, akit tényleg nagyon szerettem, de ő lepattintott egy másik lány miatt. A fejemhez vágta, hogy nem vagyok neki elég jó, és hogy nem érez irántam semmit. Na meg hogy nem vagyok egy szupermodell... És csak leakart fektetni. De ez nem jött neki össze, és szerintem ez tette be nála a kiskaput. De nem csak Ed miatt voltam padlón. Engem mindig is piszkáltak. Sosem voltam elég jó senkinek. Valaki mindig elvárt tőlem valamit, amit én nem tudtam valóra váltani. Anyuék mindig is azt szerették volna, hogy tökéletes legyek. Igaz, hogy sosem mondták ki, de én mindig is tudtam. Aztán ott vannak az emberek... Nem vagyok egy gyönyörűség, ezért visszahúzódó is vagyok, szóval nincs sok barátom. Egyedül Lore az, aki megért, és elfogad olyannak, amilyen vagyok.
Miközben ezek a gondolatok jártak a fejemben észre sem vettem, hogy elkezdtem sírni. Gyorsan letöröltem a könnyeim, mert kopogtak.
- Ki az? -szóltam ki.
- Eric.-szólt vissza.
- Gyere!
- Szia húgi! -jött be a szobámba.
- Szia!
- Csak azért jöttem, hogy szóljak, hogy itt van az ajándékod.-mosolygott.
- Oké. Mindjárt megyek.-mosolyogtam rá vissza. El is feledkeztem a meglepimről. Miután Eric kiment a szobámból, kinyomtam a zenét, majd elindultam lefelé. Ahogy a lépcső aljához értem megálltam.-Hol vagytok? -szóltam.
- A konyhában.-anyu.
- De a meglepetés a nappaliban van.-mondta apu, és a hangjából ítélve mintha mosolygott volna.
- Oooooooké.....-mondtam, majd elindultam a nappali felé. Ahogy egyre közeledtem a helyiség felé egyszer csak olyan volt, mintha valaki köhögött volna. Gondoltam apuék közül volt valaki, ám ahogy beléptem a nappaliba rájöttem, hogy nem ők voltak azok.
- Meglepetéééééééés!!!!!! -állt fel a kanapéról 5 eszméletlenül helyes fiú. Én csak álltam a nappali ajtajában, nem volt pulzusom, levegőt is elfelejtettem venni és csak leesett állal bámultam a fiúkra.
- Na ne! -gyorsan hátat fordítottam a fiúknak, és erősen behunytam a szemem.-Oké Ash! Te teljesen bekettyóztál. Tízig elszámolok, és mire kinyitom a szemem felébredek.-motyogtam.-1,2,3.......10! -kinyitottam a szemem, és hirtelen megfordultam. Sehol senki.-Tudtam én, hogy csak meghülyültem.-mondtam úgy, mintha ez természetes lenne, mire egy kuncogást hallottam a közelből. Egy nagyon ismerős kuncogást. Mintha már hallottam volna valahol.-Én teljesen hülye vagyok. Na mind egy.-mondtam, és már mentem volna ki, amikor is az 5 fiú ismét visszatért. Volt aki a függöny mögül ugrott elő, volt aki a szekrény mögül, kanapé mögül stb...
- Hééééééééjjjjj!!!! -ordították.
- Az isten....! -kaptam a szívemhez, mivel meg is ijedtem, és tényleg itt vannak a fiúk.
- És mielőtt megkérdeznéd.....nem álmodsz.-nevetett Louis.
- Meg bocsájtanátok nekem egy pillanatra? -kérdeztem, és a választ meg sem várva rohantam ki a konyhába. Megtámaszkodtam a konyhapulton, nagyokat sóhajtoztam és csak bámultam magam elé.-Eric! Vizet! Most! Kérlek! -szóltam a fiúnak.
- Na?! -vigyorgott apu.
- Miért nem szóltál, hogy hazahozod a One Direction-t? -sziszegtem a fogaim közt.-És egyáltalán mit keresnek itt?
- Gyere! -fogta meg apu a kezem.-Bemutatlak nekik.-húzott a nappali felé.
- Ne! Apu! Ne! El fogok ájulni!
- Gyere már! -nevetett.-Nem lesz gond.
- Vázolom a helyzetet... Ők lenni One Direction..... Én lenni Directioner...Naaaaagyon nagy fan..... Én lenni közelükben, akkor placcs.... Én elájulni..... Tetszik érteni? -beszéltem hozzá, mint egy fogyatékoshoz.
- Maradj már! -pöckölte meg a homlokom.-Nem lesz semmi bajod.
- De ha meghalok, akkor az a te hibád lesz! -mutattam rá.
- Vállalom ezt a kockázatot.-nevetett. Megfogta a kezem, és a nappali felé kezdett cibálni. Nagyon izgultam, és féltem is egyben. A lábaim úgy remegtek, mint a kocsonya, a szívem egyre hevesebben kezdett verni, és levegőt is alig kaptam. Mikor beléptünk apuval a nappaliba, minden szempár ránk szegeződött.-Fiúk! Ő itt a lányom Ashley. Ashley, ők itt a One Direction.
- Szia Ashley! -köszöntek kórusban.
- Szi...Sziasztok! -nyögdécseltem alig hallhatóan.
- Látom sikerült meglepnünk.-mosolygott Liam.
- Ühüm.-bólogattam félénken.
- Te lenni Directioner? -viccelődött Harry.
- Igen.
- Nyugi! -nevetett Niall, és felállt a helyéről.-Lazíts! Nem harapunk.-jött oda hozzám, és átkarolta a vállam.
- Tudom.-mosolyogtam.
- Ha megölellek, akkor elájulsz? -kérdezte nevetve.
- Öööööö... Nem tudom... Csak nem.-nevettem én is.
- Na gyere! -mosolygott, majd megölelt.-Tényleg igaz, hogy Niall adja a legjobb öleléseket. Elég kellemes az ölelése. És az illata is nagyon jó.-Na?! -távolodott el tőlem.-Túl élted? -mosolygott.
- Azt hiszem.-nevettem.
- Akkor már mi is megölelhetünk? -mosolygott Liam is.
- Szerintem igen.-nevettem, mire a többiek csak mosolyogtak. Felálltak a kanapéról és egyesével mindegyikőjük megölelt. Az alatt a kb 1 perc alatt a mennyországban éreztem magam. Nem hittem el, hogy ez tényleg megtörténik velem. Képtelen voltam felfogni. Az ölelések után a srácok visszaültek a kanapéra, mi apuval pedig velük szemben foglaltunk helyet a másik kanapén.
- Srácok! Mi akkora parasztok vagyunk! -szólalt meg Louis, miközben a 4 srácra nézett.-Még be sem mutatkoztunk Ashleynek.
- Fölösleges.-mosolyogtam.
- De azért illő lenne.-mosolygott Harry is.-Szóval! Én Harry vagyok.
- Én Liam.
- Louis.
- Zayn.
- Én meg Niall.
- Én pedig Ashley Bright. De nyugodtan szólítsatok csak Ashnek.
- Amióta itt vagyunk eddig ez volt a leghosszabb mondatod hozzánk.-nevetett Zayn.
- Ha feloldódik lesznek majd hosszabbak is.-szólalt meg apu.

Még párpercet beszélgettünk, majd rátértem a lényegre.
- Amúgy hogy hogy itt vagytok? -kérdeztem.
- Apukád mondta, hogy nagy fanunk vagy, és megkért minket, hogy had találkozhass velünk.-Liam.
- De hogy találkoztatok? Vagy hogy vetted fel a kapcsolatot velük? -néztem apura.
- Én fogom rendezni a következő klipjüket.-válaszolt apu.
- Ez király!! -mosolyogtam.
- És lenne itt még valami.-jött be anyu is a nappaliba.
- Micsoda?
- Én is megyek apáddal Franciaországba.
- Ma?? -kerekedtek ki a szemeim.
- Igen, ma.
- De mégis minek? Mármint te mindig itthon szoktál maradni velünk.
- Igen, de most ez az utazás pont beleesik a házassági évfordulónkba, és mivel Franciaország amúgy is egy romantikus hely, úgy döntöttünk, hogy én is megyek, és ott ünnepeljük meg.-mosolygott anyu.
- Akkor egyedül maradok itthon?
- Eric is itthon marad.-apu.
- Jó, de ő sosincs itthon. Mindig valahol máshol lebeg.
- Akkor sem kell megijedned, mert így sem leszel egyedül.-csatlakozott hozzánk Eric is.
- Miről nem tudok még? -sóhajtottam.
- Pár hétig 100%, hogy lesz társaságod.-vigyorgott bátyám.
- Bizony.-mosolygott anyu is.
- A fiúknak 1-2 hétig nincs semmi dolguk, és megkértem őket, hogy addig költözzenek ide és vigyázzanak rád/rátok.-mondta apu.
- Ez most komoly? -néztem apuékra, majd a srácokra, akik csak hevesen bólogattak.-Na jó! Most mondjátok meg, hogy hol van a kandi kamera, vagy az egész házat feltúrom.-ezen mindenki elkezdett nevetni.
- Nincs sehol semmiféle kamera.-apu.
- Srácok! Most ne nézzetek hülyének! -fordultam az 5 fiú felé, majd hirtelen vissza apuhoz.-Apu! Te jól érzed magad? Az is kész csoda, hogy még élek!!! Mi lesz velem több napig? Megfogok patkolni! Fiúk! Fogjátok be a fületeket! -fordultam ismét a fiúkhoz, majd megint vissza apura.-Mind az öten félistenek!! Már most az ájulás szélén állok!!!! -mondtam, mire mindenkiből kitört a nevetés. Jobban mondva a fiúk csak mosolyogtak/vigyorogtak, apuék meg röhögtek.-Higgyétek el, hogy egy Directionert nem jó ötlet összezárni a One Directionnel.
- Befejezted? -nézett rám apu nevetve.
- Be.
- Nem lesz gond nyugodj már le.-még mindig nevetett.
- Nem fogunk kinyírni vagy ilyesmi.-nevetett Louis is.
- Én nem is attól félek, hogy nekem lesz bajom.-nevettem én is.
- Tök visszahúzódó típusnak tűnsz, szóval szerintem nem lesz gáz.-vigyorgott Zayn.
- Holnap már nem ezt fogod mondani.-nevetett Eric.
- Egy só, mint száz.-szólalt meg anyu.-Nekünk fél négyre már a reptéren kell lennünk. A srácok pedig maradnak, és már mától itt alszanak. Persze csak ha még van kedvük maradni.-nézett a fiúkra.
- Persze, hogy van.-mondták.
- El leszünk mi.-kacsintott és mosolygott rám Louis.
- Legalább lesz időnk megismerni egy Directionert.-mosolygott Zayn is.
- Na jó! -állt fel apu mellőlem.-Szerintem mi most menjünk csomagolni.-nézett anyura.
- Jó ötlet.-állt fel anyu is.
- Addig ti ismerkedjek.-mosolygott apu, majd elindultak fel anyuval.
- Én meg átmegyek haveromhoz.-szólalt meg Eric, majd ő is ment a dolgára.

Egyedül maradtam a nappaliban az 5 sráccal. Nagyon zavarban voltam még mindig, ezért csak akkor szólaltam meg, amikor kérdeztek.
- És mennyi idős vagy? -kérdezte Liam.
- 18 vagyok.-válaszoltam.
- Gyerek vagy még.-vigyorgott Harry.
- Mert te nem? -emeltem fel a szemöldökeimet.-Tudtommal csak egy év van köztünk.
- Igen, de én érettebb vagyok, mint te.-ellenkezett velem.
- Óóó! Tényleg?
- Tényleg! -nevetett.
- Ezt nehezen hiszem el.
- Nem is tudom, hogy ki vigyáz kire.-dörzsölte meg az állát.-Várj csak! Beugrott! Mi vigyázunk rád!
- Kértem én, hogy vigyázzatok? -viccelődtem vele.-Amúgy meg tuti, hogy én vagyok az érettebb, és pont.-álltam fel a helyemről, mert kiakartam menni a konyhába egy kis vízért, de Harry is felállt, és elém lépett. Széles vállaival fölém tornyosult, és lepillantott rám. Nem vagyok az az alacsony típus, de Harry kb egy fejjel magasabb, mint én. A szívem megvadult pillantásától. Zöld szemeit az én zöld szemeimbe fúrta, és elmosolyodott, minek köszönhetően előbukkantak a gödröcskéi.
- Biztos vagy te ebben? -vigyorgott le rám. Nem tudtam mit mondani, csak óvatosan bólintottam egyet. Éreztem, hogy az arcom piros pírt vesz fel, és ezt az is megerősítette, hogy Harry még jobban elvigyorodott.
- Mindjárt...mindjárt jövök.-mondtam nagy zavaromban, és kimentem a konyhába.
Ahogy engedtem a pohárba a vizet egy mély hang ütötte meg a fülemet, mire kicsit összerezzentem.
- Zavarba hozott téged.-hirtelen hátra fordultam, és Zaynt pillantottam meg, ahogy testét hanyagul a pultnak támasztotta.
- Tessék?
- Harry. Zavarba hozott téged.-mondta ismét, miközben feltúrta a pulcsija ujjait, így szabad kilátás nyílt tetoválásaira, majd kezeit a mellhasa előtt összekulcsolta.
- Dehogyis! -tagadtam mindent, majd beleittam a poharamba. Ő csak féloldalas mosolyra húzta száját, és picit felnevetett, majd egy pillanatra lenézett a földre.
- Még most is piros az arcod.-vissza felnézett rám, majd elindult felém. Megállt előttem olyan szorosan, hogy a mellhasunk között alig volt hely. Én a csapnak nyomultam, de ő még egy lépést tett előre. Fejét fülemhez emelte. Éreztem forró leheletét, minek köszönhetően egyre gyorsabban szedtem a levegőt.-Vagy ennek most én vagyok az oka? -duruzsolta búgó hangján a fülembe, majd egy finom puszit nyomott a nyakamra. Ajkai csak súrolták a bőrömet, de mindenem beleremegett, és zihálni kezdtem. Elemelte arcomhoz tekintetét, és láttam, hogy nagyon mosolyog.-Tetszik, hogy ezt váltom ki belőled.-mondta, majd sarkon fordult, és kiment a konyhából.
-Ez meg mi volt? -suttogtam, és mereven magam elé bámultam, mikor már kiment. Miért csókolta meg a nyakam? Mit akar tőlem? És mi volt ez a nagyon furcsa viselkedés? Mintha nem is ő lett volna. Mármint igaz, hogy nem ismerem még annyira, de a srácok előtt másképp viselkedett. Most mintha a sötétebbik éne nyilvánult volna meg.