2013. május 26., vasárnap

7. fejezet


Nem hittem a fülemnek. Alig bírtam felfogni dolgokat. Biztos, hogy csak hülyéskedik. Hisz vámpírok csak a filmekben vannak. Ennyire nem nézhet hülyének. Nevetséges!
- És, akkor, most az igazat szeretném hallani.-mondtam kissé kábultan.
- Tudtam, hogy nem fogsz hinni nekem.-nevetett.
- Bizonyítsd be, ha igaz!
- Jól meggondoltad cica? -kacérkodott.
- Nem vagyok a cicád Zayn!
- Még.-nevetett, és hirtelen megéreztem valami keményet a nyakamon. Azonnal ellöktem magamtól. Alig hittem a szememnek; szemei vérvörössé váltak, alattuk pedig az ereket is lehetett látni, amik szintén vörös színt vettek fel, és hegyes, éles szemfogai és előkerültek. A félelem eluralkodott rajtam. Elkezdtem remegni, és a könnyeim is utat törtek maguknak. Nem tudtam neki mit mondani. Csak bámultam a gyönyörű szörnyeteget, aki előttem állt.-Most már hiszel nekem? -vigyorgott rám.
- Ez nem lehet.-suttogtam.
- El sem tudod képzelni, hogy mennyire kikészít az illatod.-kezdett ismét közelíteni felém.-És a véred! Hmm...Isteni lehet.-fúrta arcát a nyakamba. Azonnal észbe kaptam, és ellöktem magamtól. Ő csak nevetett, és arcomat figyelte. Ez mégis hogy lehet? Hogy lehet valaki vámpír? És egyáltalán Zayn, hogy lehet az? Most már értem, hogy miért mondták rá, hogy hirtelen haragú. Ha Zayn vámpír, akkor biztos, hogy már....ölt is. Zayn egy gyilkos! Ez a gondolat teljesen kikészített. Nagyon megrémültem. Azonnal elakartam tűnni a közeléből. Kiakartam rohanni a szobából, de Zayn elkapta a kezem. Először magához húzott, majd durván a falnak lökött, mitől picit nyöszörögtem. Próbáltam eltolni magamtól, de ő erősebb volt nálam, és nem mozdult sehova.
- Eressz el! -kiabáltam.
- Félsz? -vigyorgott.
- Takarodj innen!
- Ne izgulj! Csak pár pillanatig fog fájni.-mondta, majd a nyakamhoz hajolt.
- Liam!!! Valaki!!! Segítsetek!! -kiabáltam sírva, de már késő volt. Lecsapott a nyakamra, és belemélyesztette szemfogait. Felordítottam az éles fájdalomtól. Már alig volt erőm. Ha Zayn nem tartott volna, akkor biztos, hogy összeestem volna. Hirtelen kicsapódott az ajtó, és a fiúk léptek be rajta.
- Zayn mit művelsz??? -üvöltötte Niall, miközben a segítségemre siettek.
- Ereszd el Zayn!! -próbálta rángatni Liam Zaynt, de a fiú nem mozdult.
- Megfogod ölni!!! -üvöltötte Harry. Itt Zayn észbe kapott, és elhajolt a nyakamtól. Szemembe nézett, miközben arca kezdett visszaváltozni. Szemeiben az ijedtség és a megbánás tükröződött. Hirtelen valamelyik srác elhúzta onnan, én pedig majdnem a földre zuhantam. Az volt a szerencsém, hogy Louis elkapott, a karjaiba vett, és kirohant velem a szobából. Letett a nappaliba a kanapéra, majd hirtelen minden elsötétült....

*

- Ha valami baja lesz, nekünk végünk! -hallottam egy ismerős hangot a közelemből. Nem tudtam beazonosítani a hang tulajdonosát, és a szemeimet sem tudtam még kinyitni. Nagyon gyengének éreztem magam.
- Nem lesz baja. Nem ittam olyan sokat  a véréből.-ez Zayn volt. Csak ő lehetett. Ismét eszembe jutott, hogy megmart, minek köszönhetően kirázott a hideg, és ismét félni kezdtem, hogy ő még mindig itt van a közelemben.
- De, ha mégis, akkor mit mondunk majd Peteréknek? Azt, hogy egy rohadt vámpír vagy, aki kiszívta a lánya összes vérét?! -fakadt ki Harry.
- Harry! Nyugi.-szólt közbe Liam.
- De nem öltem meg!! -csattant ki Zayn is.-Látod?! Van pulzusa! -rakta nyakamra két ujját, mire én rögtön ellöktem kezét onnan.
- Ash! -hallottam Niall hangját.-Jól vagy? -kérdezte, mire kinyitottam a szemem. Mikor szétnéztem Zaynt pillantottam meg, ahogy a nyakamhoz akar nyúlni. Azonnal felültem és felhúztam a térdeimet, kezeimet pedig előttük összefontam.
- Ne félj! Nem bántalak.-mondta lágy hangon. Mintha kicserélték volna. Az előbb még nyers, durva volt, most pedig óvatos volt.
- Menj innen.-mondtam halkan. Nagyon féltem, hogy ismét bántani fog.
- Ash én nagyon sajnálom. Nem akartam. Én csak...
- Zayn hagyj engem békén! Ne gyere többet a közelembe! -kezdtem ismét sírni. Igaz, hogy szinte semmi közünk nem volt egymáshoz, mégis fájt ezt kimondanom, mert nagyon is vágytam a közelségére. Ott akartam lenni mindig, ahol ő, de így már nem.
- Ashley...-próbált leülni mellém, de én gyorsan elkúsztam onnan. Leütötte a fejét, majd ismét kiegyenesedett, és csak állt a kanapé előtt, miközben a cipőjét bámulta. Egyszer rám emelte tekintetét, és fájdalmat láttam rajta. Láttam rajta, hogy nem szándékosan tette azt, amit tett, és hogy már megbánta, de én akkor is nagyon féltem tőle.
- Kérlek vigyétek el innen.-mondtam Harrynek remegő hangon, miközben az arcomat törölgettem.
- Zayn....Haver....Most jobb lenne, ha kicsit magára hagynád.-nézett Harry Zaynre. Zayn erre nem mondott semmit, csak lehajtott fejjel bólintott egyet, majd kiment a házból. Liam leült a jobb oldalamra, Niall a balra, Harry és Louis pedig leguggoltak elém, miközben a térdemet simogatták, hogy megnyugodjak.
- Ne sírj! Nem lesz baj.-simogatta a hátam Niall.
- Mi....Mióta...? -csak ennyit tudtam kinyögni nekik.
- Két éve.-suttogta Louis...
 
/Zayn szemszöge/


Nem hiszem el, hogy mit tettem. Elmondtam Ashleynek, hogy mi vagyok valójában. És nem is ez a legnagyobb probléma. Hanem az, hogy majdnem megöltem! Én barom megharaptam! Nem akartam neki ártani. Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém. Úgy néz ki, hogy nem tudtam tovább uralkodni magamon. Lehet, hogy az is közrejátszott, hogy már régen ittam emberi vért. Már az első pillanattól kezdve vonzott a vérének az illata, és most már megakartam őt kóstolni. Úristen milyen undorító vagyok! És a legrosszabb az egészben az, hogy nem csak a vére kell nekem, hanem Ő maga is. Tudom, hogy hülyeség, hisz alig ismerem Őt, de nagyon erősen kötődök hozzá. De így mindent sikeresen elcsesztem. Most már fél tőlem. Rám sem mer nézni. A közelembe sem mer jönni. Egy életre eltaszítottam magamtól. Pedig szükségem van rá! Hogy lehetek ekkora idióta? Utálom ezt az egészet! Nem akarom ezt! Normális ember akarok lenni! Undorító vérszívó vagyok! Egy rohadt gyilkos! Ahogy haladtam, az utcákon egyre inkább gyűlt bennem a harag saját magam iránt. Éreztem, hogy majd' felrobbanok az idegtől. Le kell vezetnem valahogy a düht.-gondoltam, és elindultam egy erdő felé. Talán, ha széttépek valamilyen állatot, akkor lenyugszom. Tudom, hogy nem kellene, és hogy rettenetes dolog, hogy ártatlan állatokat szedek szét, de legalább nem ártatlan emberek vérét szívom ki, akiknek családjuk van.

*

Miután nagyjából megnyugodtam kisétáltam az erdőből. Már egy ideje sétálgattam, amikor megcsörrent a mobilom. Ránéztem a kijelzőre, és Niall neve állt rajta.
- Cső! -köszöntem halkan.
- Helló! Hol vagy?
- Most jöttem ki nemrég az erdőből, és most egy kocsma előtt vagyok. 
- Nem jössz haza?
- Ashley? 
- Alszik. 
- Nem hiszem, hogy jó ötlet ez. A frászt hozom rá Niall.
- Nagyjából már megnyugodott. Igaz, hogy fél tőled, de adj neki egy kis időt. Nincs hozzászokva, hogy egy vámpír srácba szerelmes.-állj!! Mi???
- Mi van? Mit mondtál Niall? -ráncoltam össze a homlokom.
- Ömm... Semmit... Sisess haza! Na csá.-mondta, majd már ki is nyomott.
Mi volt ez az egész? Honnan veszi, hogy Ashley szerelmes belém? Ez amúgy sem lehetséges, hiszen retteg tőlem, és most biztos, hogy gyűlöl. De Niall, akkor miért mondta, azt amit mondott?...

2013. május 20., hétfő

6. fejezet


Egy ideig nem szólt semmit, majd homlokát óvatosan az enyémnek nyomta. Szemeimet lehunytam, és mélyen beszívtam leheletének mentolos illatát, amit kifújt. Ahogy közelített ajkaival mindenem elkezdett remegni. Ha álltunk volna, biztos, hogy ott nyomban összeestem volna. A szánk között már alig volt hely. Ha egy centit mondok, akkor az már nagyon sok. Már majdnem megcsókolt, amikor is valaki megzavart minket.
- Jó regg...bakker! -állt meg Liam az ajtóban. Zaynnel azonnal szétugrottunk, ahogy meghallottuk Liam kómás hangját.-Én....ömm...nem akartam megzavarni semmit.-mentegetőzött.
- Nem zavartál meg semmit.-morogta Zayn, miközben felállt a helyéről, és kiment a konyhából. Kicsit mintha feszült lett volna...
- Ez...kínos.-motyogta Liam.-Bocsi.
- Semmi gond.-mosolyogtam rá.-Nem ülsz le? -ajánlottam fel a helyet magam mellett.
- De.-mondta, és leült mellém. Pár másodperc csend után megszólalt.-Ti...akkor most...szóval...
- Nem vagyunk együtt.-vágtam a szavába mosolyogva.
- Értem. Akkor jó.-fújta ki a levegőt. Ezt nem értem. Miért lenne jó?
- Mármint, hogy érted, hogy jó?
- Ömm...szóval...csak miattad. Így legalább kisebb az esélye annak, hogy bajod esik.-na már megint ez a "Bajod esik" duma....
- Mi bajom lehetne? Zayn is mindig ezt szajkózza, de nem értem, hogy miért. És most már valaki igazán elmagyarázhatná. Úgyhogy hallgatlak.
- Ha tehetném elmondanám. De ez egy olyan dolog, amiről jobb, ha nem tudsz. Vagy ha mégis megtudod, akkor azt inkább Zayntől tudd meg, ne mástól.
- De Liam...
- Nincs semmi, de Liam! Ne haragudj Ash! Tudod, hogy kedvellek, és bármiben nagyon szívesen segítek, de ezt nem mondhatom el.-nem értem, hogy mi a franc van a háttérben, de hogy itt valami nem tiszta, az is biztos. Mivel picit - úgymond - paprikás kedvem lett, hirtelen felpattantam Liam mellől.
- Hova mész? -kérdezte.
- Beszélek Zaynnel.-válaszoltam, és elindultam megkeresni Zaynt.
- Ash ez nem jó ötlet! -szólt utánam, de nem foglalkoztam vele.-Hallod Ash?! Hagyd Zaynt!! -szinte már üvöltött utánam, de nem érdekelt. Csak mentem a fejem után. Felmentem az emeletre. Benyitottam a szobájukba minden kopogás nélkül. Az elején nem találtam sehol sem Zaynt, majd kinyílt a fürdő ajtaja. Ő lépett ki rajta csurom vizesen, a csípőjén egy törölközővel, ami hanyagul takarta teste alsó részeit. Istenem! Az a sok tetkó...az a test....az a srác! Egyszerűen kikészít. Ahogy néztem kidolgozott felsőtestét, éreztem, hogy arcom égni kezd. Gyorsan észbe kaptam, és szemébe néztem. Láttam rajta, hogy nagyon meglepődött.
- Baj van? -törte meg a csendet.
- Beszélni akarok veled.
- Rendben. De előbb felöltöznék, ha nem gond.-mosolygott.
- Ha végeztél gyere át hozzám.-mondtam, és azzal átmentem az én szobámba. Leültem az ágyamra, és vártam Zaynt. Amíg nem jött, volt egy kis időm gondolkozni. Mégis mi lehet vele? Miért féltenek tőle ennyire? "Hirtelen harag"... Ez szerintem nem teljesen igaz. Valami a múltjában lenne? Vagy most van vele valami? Egyszerűen nem értem. Miközben elmélyültem a gondolataimban kopogtak az ajtón.-Gyere! -szóltam.
- Szia! -nyitott be a szobába Zayn.
- Szia! -köszöntem vissza.
- Miről szeretnél velem beszélni?
- Ülj le! -mondtam. Erre nem mondott semmit, csak leült mellém az ágyra.
- Hallgatlak.-nem akartam húzni az időt, így belevágtam a közepébe.
- Mi van veled?
- Ezt...most nem igazán értem.-rázta meg nevetve a fejét.
- Miért féltesz saját magadtól? És a fiúk is..miért figyelmeztetnek mindig?
- Ez...bonyolult.-látszott rajta, hogy zavarja a téma.
- Szerintem már vagyok olyan érett, hogy megértsem.
- De ezt nem mondhatom el.
- De miért?
 - Miattad.
- Ajj! Zayn! Hagyjuk már ezt! -álltam fel idegesen a fiú mellől.
- Most mi van?
- Miért nem mondhatod el? Mit titkolsz? Miért féltenek tőled? Mi a fene van veled? -ordibáltam.
- Leállnál? -állt fel Zayn is.
- Nem, nem állok! -kiabáltam tovább.-Elegem van, hogy titkolóztok!! Elmondod végre, hogy mi van veled?
- Tudni akarod, hogy miért nem engednek szívesen a közelembe? -kérdezte, miközben lassan megindult felém. Szemei megint elsötétültek. Veszélyt jósoltak. Állkapcsa megfeszült, keze ökölbe szaladt, és egyre gyorsabban kezdte szedni a levegőt.
- Igen.-válaszoltam félénken, miközben a falnak préselődtem.
Biztos? -morogta, mire én nyeltem egy nagyot és csak bólintottam.Hirtelen gonosz mosoly ült ki az arcára. De szó szerint gonosz volt. Egyik kezét a falnak nyomta a fejem mellett, míg másikat rárakta a nyakamra. Nem szorította meg, csak ott tartotta. Egyszer csak fülemhez hajolt. Éreztem forró leheletét a nyakamon. Hirtelen mindenem elkezdett remegni, Ő pedig belepuszilt lágyan a nyakamba, majd végre megszólalt.-Mert egy kibaszott vámpír vagyok Ashley! -morogta a fülembe.










Bocsi, hogy rövid lett, de most ennyire jutott időm... :/
 

2013. május 14., kedd

5. fejezet

Egész éjjel nem tudtam aludni. Csak szenvedtem az ágyban és arra vártam, hogy mikor talál rám az álommanó, de sajnos nem jött.... Félhétkor feladtam a harcot, és inkább úgy döntöttem, hogy felkelek. Kikászálódtam az ágyamból és elindultam lefelé. Ahogy elhaladtam fent a szobák előtt mindenhol hallani lehetett pár hangos szuszogást vagy éppenséggel horkolást. Mosolyognom kellett, ahogy hallottam az aranyos szuszogásokat. Minden álmom az volt, hogy egyszer az életben láthassam őket, erre meg itt laknak a házunkban egy darabig.Száz százalék, hogy csak álmodok, de remélem, hogy sosem fogok felébredni.
Miközben főztem magamnak a kávét leesett, hogy még pizsamában vagyok, ami egy ultrarövid nadrágból és egy toppból áll, amiből egy picikét ki is van a hasam... Még szerencse, hogy fiúk alszanak. Majd ha megittam a szokásos reggeli tejeskávémat, akkor majd felveszek valami göncöt. Épp egy bögrét vettem le a polcról, amikor hallottam nyitódni és csukódni a teraszajtaját. Hirtelen megijedtem, hogy ki lehet az, de gondoltam, hogy csak Eric császkál megint, - mint általában - így folytattam azt, amit abbahagytam. Amikor megfordultam és elindultam - volna - a hűtő felé tejért, rögtön le is fagytam. Két alsógatyás srác volt hanyagul az ajtófélfának dőlve, név szerint; Harry és Zayn. Nem szóltak semmit, csak vigyorogva bámultak. Harry a fejét picit oldalra is billentette, míg Zayn beleharapott az alsó ajkába. Én csak álltam előttük abban a pici nadrágban, - ami már majdnem olyan rövid volt, mint egy francia bugyi -, toppban, égő arccal és nem mertem megszólalni. Ők sem szóltak semmit, csak bámultak. Egyszer csak észbe kaptam és elkezdtem kimenni a konyhából. Mikor elhaladtam a két fiú között hallottam, hogy kuncogni kezdtek, és a szemem sarkából láttam, hogy minden mozdulatomat figyelik, és megfordulnak utánam.
- Yeah tesó! -hallottam Harry vigyorgós hangját már a lépcsőről, és hogy pacsiznak egymással.
Istenem Ashley!!! Hogy lehetsz ekkora idióta??? Legközelebb meztelenül csoszogj le a konyhába, hátha mindenki ott lesz!  Mostantól, ha felkelek, azonnal felkapok magamra valami értelmes ruhát. Még meg kell szoknom, hogy hat fiúval élek együtt. 
Miután rendbe szedtem magam és felöltöztem, visszamentem a konyhába. A két fiú a pultnál ült és beszélgettek, de amikor meghallották, hogy jövök rögtön elhallgattak és rámnéztek.
- Az előző szett jobban bejött.-vigyorgott rám Harry.
- Nekem is.-csatlakozott hozzá Zayn.
- Fogjátok be! -dörmögtem az orrom alatt.
- Most miért? Ami jó, az jó.-kacsintott rám Harry.
- Ezt már nem mosom le magamról, igaz? -sóhajtozva a pulton lévő italomhoz mentem. Mikor ujjaimat a bögre köré fontam éreztem langyos bőrömön a bögre hidegét. Tehát kihűlt az italom.
- Nem bizony.-nevetett Zayn.
- Király.-morogtam, miközben a kék bögrémet a mikróba tettem.-Miért nem alszotok még? -kérdeztem, mikor már a bögrémmel a kezemben leültem a két srác elé.
- Én nem tudok aludni.-mondta Harry.
- Én sem. Egy bizonyos személy jár a fejemben a nap minden percében.-mosolygott rám a barna szemű fiú. Én nem szóltam semmit, csak Zayn szemeibe néztem. Mindenki csendben volt. Harry is csak mosolyogva bámult minket.
- Na én akkor most lépek.-vigyorgott, majd felállt Zayn mellől.
- Maradj! Nem zavarsz.-stóltam.
- Megyek, lefekszek egy kicsit.-mondta, és elindult.-Na meg hagylak titeket turbékolni.-nevetett és felrohant a lépcsőn.
- Hülye gyerek.-nevettem halkan, majd beleittam a bögrémbe.
- Az.-mosolygott és még mindig engem bámult.
-  Mi az? -mosolyogtam én is.
- Semmi.
- Akkor miért nézel? -erre egy ideig nem szólt semmit, csak nézett, majd megszólalt.
- Nem akarsz ideülni? -mutatott arra a székre, amin az előbb még Harry ült.
- Minek? -mosolyogtam.
- Csak.-vonta meg vállait.-Na gyere! -fogta meg kezeim jelzésképp, hogy álljak fel. Engedelmeskedtem neki. Felálltam a helyemről, és az asztalt megkerülve leültem a göndör hajó srác helyére. Az elején Zayn csak nézett, majd óvatosan megfogta mind a két térdem, és maga felé fordított, így már vele szemben voltam. A szemei újra elsötétültek, és vágyat láttam bennük.
- Mikor leszel végre az enyém? -kérdezte szinte suttogva. Szavai azonnal lefagyasztottak. Nem tudtam mit reagálni rájuk. Szám szétnyílt, mondani akartam neki valamit, de még magam sem tudtam, hogy mit. Csak néztem azokba a gyönyörű szemeibe és próbáltam felfogni a dolgokat.-Akarlak Ashley! -suttogta.
- Hogy...mi...micsoda? -ráztam meg a fejem.
- Kellesz nekem Ash!
- De...Zayn! Te magad mondtad, hogy nem kerülhetsz közel hozzám, mert bajom is eshetne.
- Igazad van. Sajnálom.-fordult előre. Én nem mondtam neki erre semmit, csak néztem őt. A tekintetem arcáról a nyakára tévedt. Láttam, ahogy nagyokat nyelt. Izgult valami miatt. Hirtelen csak annyit vettem észre magamon, hogy elkezdtem közelíteni felé. Felnéztem az arcára és láttam, hogy a szeme sarkából figyel. Fogalmam sincs, hogy miért, de nyomtam egy lágy puszit a vállára. Nem szólt semmit, csak sóhajtott egyet. Valahogy nekem is elkezdett tetszeni a dolog, így tovább folytattam. Épp a nyakát halmoztam el puszikkal, amikor nagy kezét a térdemre rakta. Kezei egyre inkább felfelé csúsztak, én pedig az egyik kezemmel csupasz, izmos hasát kezdtem simogatni.
- Ashley! -suttogta. Felnéztem arcára, de nem mondott semmit.
- Mi az?
- Megakarlak csókolni.-mondta. Egy pillanatig csak néztem őt, majd arcommal közelítettem felé. Mikor szánk már majdnem összeért megálltam.
- Tedd meg! -suttogtam, miközben a száját bámultam.
- Nem szabad.
- Miért?
- Mert féltelek.
- Mitől?
- Magamtól.
- Nem kell.
- Nem akarnálak, de félek, hogy bántanálak.
- Bízok benned Zayn. Nem fogsz bántani.
- Honnan veszed?
- Csak csókolj meg, és majd rájössz, hogy nekem volt igazam.