Már a tűz körül ülünk. Niall kicibálta a kocsiból a gitárját, a fiúk meg elkezdtek énekelgetni. Én a fejemet Zayn vállán pihentettem, becsuktam a szemeim, és csak hallgattam a gyönyörű hangokat, amik a fiúkból törtek elő. Nagyon jól énekeltek. Annyira jól éreztem magam. Most először éreztem azt, mintha kezdenénk egy "családdá" kovácsolódni. Itt van a bátyám...a szerelmem...és a négy - most már -barátomnak mondható személy. Már csak Lore hiányzik. Mosolyogva nyitottam ki a szemeim, hogy megnézzem, hogy ki mit csinál. Niall természetes még a gitáron játszott. Harry a tüzet bökdöste egy fadarabbal, miközben Louis énekelte a Story Of My Life-ból a saját részét. Eric mosolyogva nézett engem, és Zayn-t, közben hallgatta Louis-t. Liam épp ivott az alkoholmentes söréből. Aztán ránéztem Zayn-re. Gyönyörű, hatalmas, csillogó barna szemeivel rám nézett, halványan elmosolyodott, magához húzott, és adott egy puszit a homlokomra. Beleremegtem, ahogy tökéletes, puha, meleg ajkai hozzáértek a bőrömhöz. Elmondhatatlanul imádom csókjait.
- Na jól van fiúk...-álltam fel Zayn mellől, miután Niall lerakta a gitárját.-Azt hiszem, hogy ledőlők.-ásítottam egy hatalmasat, közben nyújtózkodtam is egy nagyot.-Ti maradtok még?
- Én szerintem még igen. Elsörözgetek még egy kicsit.-szólalt fel bátyám.
- Ja, én is.-mondta Harry, és Niall egyszerre.
- Én viszont megyek aludni.-mondta Louis.
- Én is.-mondta Liam is.
- Zayn, Te maradsz? -néztem le barátomra, miközben a vállára helyeztem az egyik kezem.
- Ha nem gond, akkor még én is maradnék.-nézett vissza rám.
- Rendben. Akkor jó éjt srácok! -köszöntem el tőlük.
- Jó éjt! -szóltak vissza.
- Majd mindjárt megyek.-szólt utánam Zayn.
- Maradj csak.-mosolyogtam rá, miközben hátrafordultam. Széthúztam a sátor cipzárját, majd bebotladoztam a kis ajtón. Ahogy beestem az ajtón azonnal befészkeltem magam a helyemre, és tízperc után már aludtam is. Még hallottam, ahogy Zayn szerencsétlenkedik egy kicsit a sátor cipzárjával, majd Ő is befeküdt mellém, megpuszilta, majd magához húzott.
Reggel valamiféle neszre ébredtem. Jobban mondva még félálomban voltam, de hallottam egy-két hangot felcsendülni.
- Halkabban már! -mormolta egy rekedtes hang kintről.-Ha hangoskodtok mindent elfogtok cseszni!
- Na! Húzd szét azt a hülyeséget! -suttogta egy másik, aztán csak annyit hallottam, hogy a sátor cipzárját húzzák szét. Nem akartam elcseszni a kedvüket, ezért nem nyitottam ki a szemem. Legyen Nekik is gyereknap egyszer...
- Megvan a síp? -suttogta halkan Harry.
- Itt van.-suttogta Neki vissza Louis.
- Akkor hajrá! -hallottam Niall hangját. Ezután egy nagy levegővételt hallottam, majd hogy valaki megfújja azt átkozott sípot, amitől majd' megsüketültem.
- Bassza meg! -fogtam be a fülem az éles hang hallatán.
- Talpra fiatalok! Hasatokra süt a nap! -vigyorgott Harry, mint egy ökör.
- Menj a francba! -morogtam, és a fejemre húztam a takarót.
- Mocskos egy szád van kisasszony.-szólalt meg Niall.
- Niall fogd be, vagy esküszöm, hogy soha az életben nem fogok Neked főzni semmit.
- Oké, befogtam! -mondta Niall, közben pedig Zayn tüsszentett egy hatalmasat.
- Egészségedre Édes! -fordultam felé.
- Köszi.-mosolygott, még kómás arccal.
- Többiek? -kérdeztem, miközben felültem.
- Ömm...Liam szedi szét a sátrunkat, Eric meg...hát...kertészkedik.-válaszolt Niall.
- Mit kertészkedik Eric? -ráncoltam össze a homlokom.
- Locsolja a növényeket.-Harry.
- Mondjátok már ki, hogy pisálni van! -csattant fel Louis.
- Istenem, Louis!!! -sóhajtott Zayn.
- Na, jó.-szólalt meg Harry.-Szedjétek össze magatokat, aztán gyertek, mert kaja van.
- Oké.-mondtuk Zaynnel, majd a fiúk kimentek a sátorból.
- Nem bírom ki Velük.-dőltem vissza Zayn mellé, mire a vámpírsrác csak halkan nevetni kezdett. Nevetése engem is megmosolyogtatott.-Ne nevess! -vigyorogtam rá.-Lehetetlen egy alakok.
- Mégis csak kedveled Őket.-mosolygott.
- Na ja.
- Még jó, hogy én nem vagyok olyan, mint Ők.-nevetett.
- Na azért Téged sem kell félteni.-mondtam, miközben rámásztam. Lábamat átdobtam csípőjén, és ráültem, Ő pedig a hatalmas kezeit rárakta az én csípőmre.
- Szemtelen vagy.-vigyorgott.
- Szerinted érdekel?! -vigyorogtam én is.
- Szeretem, amikor ilyen "vad" vagy.-vigyorgott tovább.
- Ritkán van ilyen.
- Már csak egy dolog érdekelne.
- Mi?
- Hogy szoktak-e olyan esték lenni, amikor nem a kis szende-szűz leányzó vagy.-húzogatta szemöldökeit.
- Majd rájössz egyszer.-nevettem.
- Már alig várom.-vigyorgott, majd felhajolt hozzám egy csókért. Legalábbis azt hittem, hogy csak egy csók lesz, de tévedtem. Nyelve bejutásért könyörgött, amit azonnal meg is kapott. Ajkaink tépték egymáséit. Én a hajába túrtam, Ő pedig a hosszú ujjaival fel-le szaladgált az oldalamon.
- Ash! Zayn! Jöttök már? -hallatszott kintről Liam hangja, mire elváltunk egymástól.
- Megyünk! -kiabáltam vissza, majd lemásztam Zaynről.-Na gyere szépfiú! -nyújtottam felé a kezemet.
- Na, akkor én mindjárt jövök.-suttogta nekem Zayn, ahogy kiléptünk a sátorból.
- Hova mész?
- Hát enni.-nevetett. El is felejtettem, hogy Ő jobban kedveli a nyuszikat...
- Siess vissza!
- Sietek! -mosolygott, majd már el is tűnt.
- Zayn? -kérdezte Eric, miközben leültem mellé.
- Ömm...elment szétnézni.-válaszoltam.
- Nem éhes?
- Azt mondta, hogy nem.
Épp, hogy kiszálltunk Zaynnel és Louissal a kocsiból a ház előtt, beértek minket a többiek is. Kiszedtük a cuccokat az autókból, majd megindultunk befelé. Ahogy beléptem a házba, megütötte a szemem, hogy milyen nagy kupi van. Tudtam eddig is, hogy rendetlenség van, de kisebbre emlékeztem. Vagy csak reménykedtem benne, hogy nincs ennyi minden szétdobálva.
Miután elpakoltuk a sátrakat, meg amiket magunkkal vittünk, a fiúk felmentek a szobájukba, engem egyedül hagyva a rendetlenséggel. Sóhajtottam egy nagyot, majd elterveztem, hogy mindent megcsinálok ma. Felmentem az emeletre, a fürdőből hoztam ki három szennyes kosarat, majd elordítottam magam az emeleten.
- Fúk! Mosok! Szedjétek össze az összes szennyeseteket, és hozzátok ki! -pár perc múlva mindannyian kibújtak a szobájukból a szennyeseikkel. Olyanok voltak, mint a kisgyerekek a játékboltban. Lökdösték egymást, és össze-vissza dobálták a kosarakba a ruhákat. Mikor már mindannyian beledobták a koszos ruháikat a kosárba, mentek is volna vissza a szobájukban, de én nem hagytam.-Állj! -szóltam utánuk, mire mindenki visszafordult. Fogtam magam, és az összes kosárból kiborítottam a ruhákat.-Válogassátok ki, hogy melyik ki ruhája! -fordultam a fiúkhoz. Nem szóltak semmit, csak bámultak rám.-Gyerünk! Mire vártok? Még ezer dolgom van, úgyhogy jó lenne, ha haladnátok.-álltam előttük karba tett kezekkel. Ők nem mondtak erre semmit, csak engedelmeskedtek.-Remek! -mondtam, mikor mindenkinek már a saját cucca volt a kezében.-És most...! A piros kosár a színeseké. A fehér a fehéreké. A kék pedig a sötétebb színűeké. Lehet pakolni a ruhákat.-mutattam a szennyes kosarakra, mire már belendültek, és mindenki megakart előzni mindenkit.-DE! -szóltam rájuk.-Libasorban csibéim! Így legalább haladunk is, meg nem is esik senkinek sem baja.
- Te most szórakozol? -húzta fel egyik szemöldökét Harry.
- Úgy nézek én ki Styles, mint aki szórakozik? -tettem csípőre a kezeimet.
- Mióta lakik velünk egy katona? -mormolta Louis az orra alatt, miközben pakolta a ruháit a kosarakba.
- Amióta csesztek segíteni is valamit.-vágtam vissza Neki.-Nehéz volt? -néztem a hat fiúra, mikor már Eric is berakta az utolsó ruhadarabját a kosárba.
- Nem.-dörmögték az orruk alatt.
- Remek! Most már azt csináltok amit akartok. Én is megyek a dolgomra.-mondtam nekik, majd becibáltam a kosarakat a fürdőbe, és elindítottam a programot. Mire kiértem sehol nem volt senki. Lementem a földszintre, és nekiláttam a dolgaimnak. Felporszívóztam, felsöpörtem, felmostam, letörölgettem a port mindenhol, leszedtem az ablakról valamelyik okosnak az tenyérlenyomatát, majd nekiláttam a főzésnek. Kicsit rosszul esett, hogy egyik fiú sem kérdezte meg, hogy kell-e segítség vagy valami...ezért haragudtam is rájuk. Főleg Zaynre. Legalább, ha csak felsöpörtek volna, vagy valami! De nem! Ez túl nagy kérés! Oké, hogy Ők a vendégek, de bakker! Heten vagyunk ebben az elcseszett házban, és csak én takarítok egyedül hat rendetlen srác után. Miután megfőztem, szóltam a fiúknak, hogy jöhetnek enni. Mindannyian leültünk az asztalhoz, és elkezdtünk enni. Egyik srác sem szólalt meg. Mindenki csendben volt. Csak a kanalak, vagy éppenséggel villák csörgését lehetett hallani. Rám sem mertek nézni. Csak a tányérukat bámulták, és ettek. Tudták, hogy nehezteltem rájuk, de nem is baj.
- Köszönjük Ashley! Finom volt.-szólalt meg halkan Liam, mikor befejeztük az evést.
- Igen, köszönjük.-mondták kórusban a többiek is.
- Egészségetekre.-mondtam alig hallhatóan, majd elkezdtem leszedni az asztalt. A fiúk még nem mozdultak meg. Ott ültek a helyükön mindannyian és hol egymást, hol engem figyeltek. Mikor beleraktam a mosogatóba a mosatlan edényeket, és kezdtem volna mosogatni, Naill mellém lépett.
- Hagyd csak Ash! Majd mi megcsináljuk. Menj fel, és pihenj le inkább.
- Nem kell Niall. Már csak ez van hátra. Megcsinálom.
- De szívesen megcsináljuk.-szólt közbe Zayn.
- Eddig sem segítettetek. Ezt is megoldom egyedül.-néztem Zaynre, majd arrébb toltam Niallt, és elkezdtem a mosogatást. Pár perc múlva a fiúk nagy sóhajtások közepette, felkeltek az asztaltól, majd felmentek az emeletre.
Már majdnem végeztem a mosogatással, amikor is két kart éreztem a derekam köré fonódni. Tudtam, hogy Zayn az, de most valahogy nem volt kedvem hozzá. Túl mérges voltam rá.
- Mosogatok.-mondtam a fiúnak, miközben kihámoztam magam a karjai közül.
- Látom.-válaszolt.
- Akkor hagyj békén, had fejezzem be.-mondtam Neki, de mintha meg sem hallotta volna. Ismét karjai közé fogott, és belefúrta arcát a nyakamba.-Zayn, kérlek! -húztam el fejem az övé mellől.
- Van egy meglepetésem a számodra. Csináltam Neked valamit.-mondta rekedtes, iszonyat szexi hangján.
- Majd akkor odaadod máskor, de most hagyj.
- Kérlek Ash! -puszilt bele a nyakamba.
- Zayn...
- Csak egy kicsit gyere fel velem.
- Ha felmegyek Veled, békén hagysz végre? -sóhajtottam.
- Igen.
- A sírba viszel.-forgattam szemeim, miközben megfogta a kezem, és felvezetett a szobámba.-Na? Hol van az a híres-nevezetes meglepetésed? -kérdeztem, mikor beértünk a szobámban.
- Gyere! -biccentett a fürdőm felé.
- Ugye nem kell még azt is kitakarítanom?
- Nem, nem kell.-mosolyogva nyitotta ki nekem a fürdő ajtaját, miközben előre engedett.
- Akkor? -néztem fel rá a vállam felett, mire a kád felé biccentett, ami végig ki volt rakva gyertyákkal.-Zayn...-suttogtam nevét, miközben a kádat bámultam.
- Sajnálom, hogy nem segítettünk. Ne haragudj ránk. Rohadékok vagyunk. Nem vesszük észre, hogy mennyi mindent csinálsz, csak azért, hogy mi jól érezzük magunkat. Megbocsájtasz? -nézett a szemembe. Barna, csillogó szemei lelkemig hatoltak. Teljesen elgyengültem.
- Persze.-mosolyogtam rá, majd megfogtam a vállát, hogy feltudjak pipiskedni, és tudja Neki adni egy csókot.
- Szeretlek! -nyomta homlokát az enyémnek.
- Én is Téged! -mosolyogtam. Egyszer csak elengedett, és az ajtóhoz sétált. Végig figyeltem minden mozdulatát. Mikor az ajtóhoz ért, rám vigyorgott, majd bezárta az ajtót. Mikor visszajött hozzám, azonnal nekem esett. Ajkai szántották enyémet. Kezeim reflexszerűen kúsztak sötét tincseibe, amikkel azonnal elkezdtem játszani, Ő pedig a hátamat simogatta. Egyszer csak annyit éreztem, benyúlt a pólóm alá, és elkezdte azt felfelé húzni.-Zayn! Mit csinálsz? -kérdeztem, miközben Ő áttért ajkaival nyakamra.
- Levetkőztetlek.-kuncogott nyakamba.
- De Zayn! Én...én...én még nem akarom.-dadogtam izgalmamban.
- Ki mondta, hogy most szexről lesz szó? -mosolyogva a szemeimbe nézett.
- Akkor...miért...akarsz annyira vetkőztetni?
- Ruhában akarsz bemenni a vízzel teli kádba.-húzta fel szórakozottan az egyik szemöldökét.
- Nem, de...egyedül is menni fog.
- Én úgy gondoltam, hogy majd ketten mártózunk meg a jó meleg vízben.-vigyorgott rám. Éreztem, hogy a vér az arcomba szökik. Nem tudtam megszólalni. Az a baj, hogy nekem nagyon jó a képzelőerőm, és most elképzeltem Zaynt ruha nélkül....Oh Te jó Isten! -Miért vagy zavarban? -vigyorgott.
- Csak.
- Ugyan már! -vigyorgott tovább.-Láttam már női testet...-nevetett.
- De nem az enyémet!
- Hát majd most fogom.-huncutul mosolygott tovább.
- Nem, nem fogod.
- Most miért? Nem csinálok Veled semmit.-erre nem mondtam Neki semmit, csak leütöttem a fejem, és a földet kezdtem pásztázni.-Miért szégyenled magad előttem? -kérdezte kis idő után. Erre nem tudtam Neki mit mondani, csak megvontam a vállam.-Nem kell szégyenlősnek lenned előttem. Ugyanúgy szeretlek ruhában, mint ruha nélkül. Na meg az is biztos, hogy a ruhák alatt egy piszok jó test lapul.-vigyorgott.-Igazi élmény lehet azt látni.
- Hülye! -nevettem fel halkan, amin csak aranyosan elmosolyodott.
- Szóval....? -kérdezte pár perc szünet után.
- Akkor Te is...beülsz velem a kádba? -kérdeztem lányos zavaromban.
- Ha beengedsz.-mosolygott. Pár percig hezitáltam, hogy mi legyen. Amúgy is szégyenlős típus vagyok. Ha meg Zayn meglát meztelenül, és beül mellém a kádba szintén meztelenül, tuti, hogy lángra kapok.
- Jó.-sóhajtottam.-De én akarok levetkőzni először, és nem segíthetsz.
- Rendben.-vigyorogva lépett hátra egyet. Egyikünk sem csinált semmit, csak néztük egymást. Gondolom Ő arra várt, hogy kezdjek vetkőzni, én meg arra vártam, hogy forduljon el.
- Ha nézel, akkor nem fog menni.
- Óóó Ashley, ne már! -nevetett.
- Akarsz velem fürödni, vagy nem?
- Akarok.-vigyorgott.
- Akkor fordulj el.
- Jó! -sóhajtott. Mikor elfordult nekiláttam a felsőm levételének.
- Ugye nincs olyan vámpírképességed, hogy hátul is van szemed? -viccelődtem Vele, miközben a nadrágomat vettem le.
- Nincs.-nevetett.
- Akkor jó.-mikor mindenemet sikerült levennem, bemásztam a kádba. A langyos víz nagyon kellemes volt. A víz -bár nagyrészt inkább a sűrű hab- a mellkasomig ért, így szerencsére eltakart mindent, de én még így is takartam magam.-Kész vagyok.-mondtam halkan, miközben nagyon zavarban voltam. Zayn megfordult, kedvesen rám nézett, és elvigyorodott. Miközben nézett, elkezdte levenni a ruháit. Amikor a pólóját vette le, még néztem Őt. Tökéletes, tetovált felsőteste látványától már megakartam halni. Éreztem, hogy arcom még inkább piros színben pompázik, amit Ő csak megmosolyogott. A pólója után a zoknija jött. A zoknik után pedig már az övéért nyúlt. Lenéztem kezeire, amik az említett tárgyakkal babráltak, majd amikor kigombolta nadrágját elfordultam. Nem tudtam tovább nézni Őt. Szívem hevesen dobogott a helyén, arcom csoda, hogy nem kezdett el még lángolni. Nem tudtam tovább harcolni... A forróság már teljesen elöntött.
- Nem vagyok szégyenlős...nyugodtan idenézhetsz.-hallottam hangján, hogy vigyorog, mint a tök, de én csak megráztam a fejem.-Ha beszállok, akkor is fogsz látni.-nevetett.-Hacsak be nem csukod a szemed.
- Nem is rossz ötlet.-mondtam, mire azonnal becsuktam a szemem, és kezeim a szemem elé helyeztem. Hallottam, hogy elkezdett nevetni, majd hogy beszáll velem szemben a kádba. Miután leült, lábaink egymásnak simultak. Éreztem, hogy megfogta kezeimet, majd óvatosan, és lassan elemelte azokat a szemem elől, de a szemem még mindig csukva tartottam.
- Kinyithatod.-hallottam, hogy nagyon mosolyog. Lassan kinyitottam a szemeim, majd láttam, hogy Zayn tényleg vigyorog. Barna szemei ismét az enyémekbe voltak fúródva, és csak óvatosan mosolygott felém. Ismét magam köré csavartam a hab alatt a kezeim, csak hogy még véletlenül se lásson olyat, amit még nem szeretnék, hogy lásson.-Ne! -mondta óvatosan, majd lassan elemelte kezeim a mellem környékéről.-Gyönyörű vagy.-mosolygott. Szemeim felsőtestére tévedtek. Imádom azt a tetkóját, ami a mellkasán van. Annyira....tökéletesen áll rajta. De nem csak az, hanem az összes többi tetoválása is. Egyszer csak éreztem, hogy mind a két kezével az oldalamhoz ért, majd lassan elkezdett maga felé húzni, miközben végig a szemembe nézett. Kicsit megijedtem, amikor egyik keze eltűnt a jobb oldalamról, majd az combomra téved, és azt kezdte simogatni a víz alatt. Miközben simogatott, lassan közelíteni kezdett arcával. Mikor már alig volt hely a szánk között elmosolyodott.-Ugye, hogy nem is vészes? -mosolyogta, majd óvatosan megcsókolt.
2013. december 31., kedd
2013. szeptember 8., vasárnap
12. fejezet
A fiúk elmentek Ericnek segíteni keresni a sátrakat, meg elmentek a boltba pár doboz sörért meg üdítőért, addig én készítettem néhány szendvicset. Miután én is végeztem és a srácok is visszaértek, bepakoltunk a kocsiba, majd elindultunk. Én az anyósülésen foglaltam helyet, Zayn mellett, míg Louis a hátsóülésen ült, a többiek pedig Liam kocsijával mentek. Egy darabig Lousszial beszélgettem, majd az út további részét a táj figyelésével töltöttem. Sok minden kavargott bennem, de legfőképp az bolygatott, hogy mi lesz Zaynnel és velem. Meddig leszünk együtt? Hiszen Ő egy vámpír, örökké él, és csak egy darabig öregszik, én pedig nem élek örökké, és minden percben öregszem. Ha sokáig együtt maradunk - amit nagyon remélek -, akkor ez felfog tűnni az embereknek. Na meg ugye ott vannak a rajongói. Mi van, ha kiderül, hogy a barátnője vagyok, és mindenki utálni fog? Ez talán még szét is szedhetne minket, amit nagyon nem akarok. A gondolataimból Zayn érintése zökkentett ki. Szabad kezével megfogta az én kezemet, amit picit meg is szorított. Mintha bátorított volna. Az arcára pillantottam, és Ő is pont akkor nézett rám, majd halványan elmosolyodott.
- Szeretlek.-suttogta.-És ne félj! -mindig elfelejtem, hogy megérzi a gondolataimat vagy mi....
- Szeretlek.-suttogtam neki vissza, mire Ő a tökéletes ajkaihoz emelte a kezem amit fogott, majd megpuszilta azt, közben pedig ismét az útra tapasztotta a szemeit. Én is visszafordultam az ablak felé, és folytattam tovább a nézelődést. Pár perc múlva már láttam is az erdő szélét. Nagyon szép volt. Igaz, hogy kicsit ijesztő volt, mert láttam pár kidőlt fát, meg azért már sötétedett is kicsit, de amúgy nagyon bejött.
- Igen, mert mondtam neki.-kontráztam.
- Ja, vágom.-bólogatott bátyám.
Bementem a sátorba, előkotortam egy plédet, majd visszaindultam a fiúkhoz. Ahogy haladtam a srácok felé egy bokorból zajt hallottam. Gondoltam csak egy mókus vagy valamilyen ártalmatlan erdei állat, így nem is foglalkoztam vele. De aztán ismét mozgolódást hallottam, és valami furcsa hörgés is megcsapta a fülem. Itt már kicsit megijedtem. Óvatosan a hang irányába fordultam, de nem kellett volna. Azonnal lefagytam. Két sárgán világító szem figyelt engem. Észbe kaptam, és fejvesztve rohantam a fiúkhoz.
- Zayn! Zayn! Zayn! -rohantam a fiúhoz, majd mikor már a közelében voltam Ő felállt és ijedten nézett rám, mikor pedig odaértem hozzá azonnal megöleltem. Minden porcikám remegett, annyira megijedtem.
- Mi a baj? Mi történt? -ölelt át.
- Valami van itt.
- Mégis mi? -szólt közbe Louis.
- Nem tudom. De valami figyelt engem. Sárga szemei voltak, és csak hörgött vagy morgott vagy nem is tudom.
- Biztos csak egy állat volt.-mondta Eric.
- Nem. Ez nem az volt. Nagy volt. És ijesztő.
- Láttad, hogy mi volt az? -kérdezte Harry.
- Csak a szemeit láttam.
- Nyugodj meg. Biztos, hogy csak egy ártalmatlan kisállat volt.-Liam.
- Melyik bokorban volt? -kérdezte Zayn.
- Ott, abban.-mutattam a bokorra.
- Megnézem, hogy mi lehet az.-mondta, majd elindult a sokleveles bokorhoz.
- Ne menj oda Zayn! Kitudja, hogy mi lehet ott.
- Épp ezért megyek oda, hogy megtudjuk.-kacsintott, majd már ment is tovább. Félúton kicsit megtorpant. Körbenézett, vett egy mély levegőt, majd tovább ment. Mikor a bokorhoz ért a szívem a torkomban dobogott. Nem tudtam, hogy mire számítsak, hogy most kifog-e ugrani onnan valami, és széttépi Zaynt, vagy nem. A fiúk is figyelték Zayn minden egyes mozzanatát velem együtt. Akkor kicsit megijedtem, amikor Zayn szó szerint fejjel beleesett a bokorba.
- Zayn! -visítottam.
- Minden oké! -emelte ki az egyik kezét a bokorból.-És nincs itt semmi.
- De volt ott valami.-mondtam, miközben Zayn kikúszott a bokorból.
- Akkor már elment.-porolta le a nadrágját, majd visszajött hozzánk.-Nem volt ott semmi. Ne izgulj.-húzott magához a derekamnál fogva, majd megpuszilta a homlokom.
- De én...
- Nyugi! -nyomta homlokát az enyémnek.-Nincs itt semmi. Biztos megijedt tőled, és elrohant.-mosolygott, majd megcsókolt.
- Lehet...-sóhajtottam........
- Szeretlek.-suttogta.-És ne félj! -mindig elfelejtem, hogy megérzi a gondolataimat vagy mi....
- Szeretlek.-suttogtam neki vissza, mire Ő a tökéletes ajkaihoz emelte a kezem amit fogott, majd megpuszilta azt, közben pedig ismét az útra tapasztotta a szemeit. Én is visszafordultam az ablak felé, és folytattam tovább a nézelődést. Pár perc múlva már láttam is az erdő szélét. Nagyon szép volt. Igaz, hogy kicsit ijesztő volt, mert láttam pár kidőlt fát, meg azért már sötétedett is kicsit, de amúgy nagyon bejött.
*
Miután egy kisebb tisztás szerűségre értünk Zayn leparkolt az autóval, majd kiszálltunk. Épp, hogy kiléptem a kocsiból, a többiek is megérkeztek. Miközben a srácok pakoltak ki az autóból, én jobban szemügyre vettem a helyet. Mindent a zöld szín borított be, a madarak csicseregtek, és pár méterre tőlünk volt egy tó is. Teljesen kikapcsolt az agyam. Csak a tájra figyeltem, így nem is vettem észre, amikor Liam mellém lépett.
- Ash! Hallasz? -nevetett.
- Ash! Hallasz? -nevetett.
- Mi? -ráztam meg a fejem.
- Segítenél felállítani a sátrakat?
- Nincs sok kedvem, de oké.-sóhajtottam.
Elindultunk a fiúkhoz, és láttuk, hogy Niall és Harry már szenvednek a sátorral, mögöttük pedig Zayn ügyködött valamit.
- Na miben kell segíteni? -léptem Harry mellé.
- Mindenben.-morogta Niall.
- Mi van szöszi? Nem megy? -nevettem.
- Nem! -mérgelődött.
- Na majd én.
- Azt hiszed, hogy neked menni fog? -húzta fel Harry a szemöldökeit.
- Ti férfiak vagytok.... Nem értetek semmihez... Ellentétben a nőkkel.-kacsintottam, mire Zayn felkuncogott a háttérben.-Ez rád is vonatkozik vámpírsrác! -mutattam az említett személyre.
- Hééééé! Kikérem magamnak! Én igenis értek a sátorállításhoz.
- Na persze.-motyogtam, majd finoman arrébb toltam a szöszit meg a göndört, majd kezembe vettem a dolgokat. 15 perc alatt már állt is a sátor.-Kééész! -mondtam, mire Niall mellém lépett.
- Csak mert mákod volt...-hunyorított.
- Ez csak egyértelmű.-ütögettem meg a vállát, majd leültem az egyik székbe, amit pár perce Louis pakolt ki a kocsiból. Épp, hogy leültem Liam lépett elém.
- Nem akarsz tűzifát keresni? -kérdezte.
- Eltaláltad.-mosolyogtam rá.
- Én is megyek.
- Akkor gyerünk.-felálltam a székből, és elindultam Liam után.
- Elmentünk Ashleyvel tűzifáért! -szólt a többieknek, majd az erdő belseje felé vettük az irányt. Miközben sétáltunk és szedtük össze a kisebb-nagyobb gallyakat elég csendben voltunk. Úgy vettem észre, mintha Liamnek valami baja lenne, így rákérdeztem.
- Valami baj van? -néztem a fiúra, miközben Ő egy fadarabért hajolt le.
- Nincs. miért? -nézett fel rám.
- Csak, mert olyan furcsa vagy.-erre nem mondott semmit, csak megvonta a vállait.-Szomorú vagy, igaz?
- Csak hiányzik a barátnőm.
- Danielle, igaz?
- Igen.-mosolyodott el halványan.
- Nagyon szép lány.-mosolyogtam rá.
- Igen, az.-mosolygott Ő is.
- Mikor beszéltetek utoljára?
- Úgy két hete körülbelül.
- Uhh. Akkor már érthető, hogy nagyon hiányzik.
- Bizony.-sóhajtott.
- És...jól megvagytok?
- Igen, nagyon. Szerencsére.
- Helyes.-mosolyogtam.-Ennek örülök.-ezután ismét beállt egy kisebb csend, amit Ő tört meg.
- Te Ash! -fordult felém.
- Hm?
- Te lány vagy, igaz? -kérdezte picit félénken.
- Tudtommal igen.-nevettem.-Miért?
- Tudnál nekem egy kis tanácsot adni?
- Persze. Mivel kapcsolatban?
- Tudod....van Dani...akit nagyon, nagyon szeretek....
- Igen....?!
- És...tudod...egy valami nem hagy nyugodni.
- Mégis mi?
- Már egy ideje tervezgetem, hogy....hogy...szóval megszeretném kérni a kezét.-nyögte ki végül. Akarva-akaratlan is elmosolyodtam. Ez nagyon édes dolog Liamtől. És olyan kis aranyos volt abban a pillanatban. Mint egy elveszett kisgyerek.
- Liam ez nagyon jó ötlet.-mosolyogtam rá, mint a vadalma.
- Komolyan? Nem gondolod, hogy túl fiatalok vagyunk még?
- Nézd! Ha tényleg szereted Őt, és komolyak is a szándékaid felé, akkor szerintem mindegy, hogy hány éves az ember.
- És szerinted örülne neki?
- Biztos vagyok benne.-mosolyogtam rá biztatóan.-Minden lány erről álmodik, nekem elhiheted.
- Biztos vagyok benne.-mosolyogtam rá biztatóan.-Minden lány erről álmodik, nekem elhiheted.
- Szóval Te is arról álmodozol, hogy egyszer Zayn megkéri a kezed? -mosolygott.
- Persze.-kuncogtam.-De ez a mi esetünkben kicsit bonyolult lenne, és még korai erről beszélni.-erre nem mondott semmit, csak csendben figyelte az arcom, és mosolygott, majd végül megszólalt.
- Persze.-kuncogtam.-De ez a mi esetünkben kicsit bonyolult lenne, és még korai erről beszélni.-erre nem mondott semmit, csak csendben figyelte az arcom, és mosolygott, majd végül megszólalt.
- Szereted Őt igaz?
- Persze, hogy szeretem. Hiszen a barátom.-nevettem.
- Persze, hogy szeretem. Hiszen a barátom.-nevettem.
- Nem úgy értem.-mosolygott.
- Akkor?
- Szerelmes vagy belé. Jól mondom? -mosolygott tovább.-Ezalatt a kevés idő alatt beleszerettél, igaz?
- Igen, igaz.-mosolyogtam én is.-Tényleg szerelmes vagyok belé. Csak néha megrémiszt.
- Akkor?
- Szerelmes vagy belé. Jól mondom? -mosolygott tovább.-Ezalatt a kevés idő alatt beleszerettél, igaz?
- Igen, igaz.-mosolyogtam én is.-Tényleg szerelmes vagyok belé. Csak néha megrémiszt.
- Minket is, ne aggódj. De tudom, hogy sohasem bántana sem téged, sem pedig minket.
- Azért ez nem olyan biztos.-húztam a szám.
- Jó, tudom, hogy megharapott, de hidd el, hogy nem akarta. És komolyan szeret téged.
- Honnan veszed?
- Ismerem Zaynt. Láttam már pár lányt az oldalán, de veled valahogy másabb. Már abból látom, hogy szeret téged ahogy rád néz. Issza a szavaidat, és mindig olyan csodálattal néz rád, hogy az már hihetetlen.
- Tényleg? -mosolyogtam.
- Majd csak figyeld meg.-kacsintott.
*
Már mindannyian a tűz körül ülünk, és beszélgetünk. A fiúk sörözgetnek, dumálgatnak, én pedig a fejemet Zayn vállára hajtottam, és csak figyeltem a lobogó tüzet. Mivel már sötét volt, ezért lehűlt a levegő is, és kicsit kezdtem fázni. Igaz, hogy volt rajtam egy pulcsi, de akkor is fáztam. Mivel már nem tudtam magammal mit kezdeni, ezért felálltam, és elindultam a sátorhoz, amiben én és Zayn alszunk majd.
- Hova mész? -kérdezte Eric. Már épp válaszolni akartam, de Zayn megelőzött.
- Hova mész? -kérdezte Eric. Már épp válaszolni akartam, de Zayn megelőzött.
- Fázik. Szóval keres egy plédet vagy valamit.-mondta. Én azonnal megfordultam a tengelyem körül, és Ericre pillantottam, mivel Ő nem tudja, hogy Zayn olvas a gondolataimban, és hogy egy vámpír, majd végül Zaynre. Eric picit furcsán nézte Zaynt, de Zayn nem foglalkozott vele. Inkább csak a tüzet piszkálta.
- Elég határozottan jelentetted ezt ki.-kuncogott Eric. - Igen, mert mondtam neki.-kontráztam.
- Ja, vágom.-bólogatott bátyám.
Bementem a sátorba, előkotortam egy plédet, majd visszaindultam a fiúkhoz. Ahogy haladtam a srácok felé egy bokorból zajt hallottam. Gondoltam csak egy mókus vagy valamilyen ártalmatlan erdei állat, így nem is foglalkoztam vele. De aztán ismét mozgolódást hallottam, és valami furcsa hörgés is megcsapta a fülem. Itt már kicsit megijedtem. Óvatosan a hang irányába fordultam, de nem kellett volna. Azonnal lefagytam. Két sárgán világító szem figyelt engem. Észbe kaptam, és fejvesztve rohantam a fiúkhoz.
- Zayn! Zayn! Zayn! -rohantam a fiúhoz, majd mikor már a közelében voltam Ő felállt és ijedten nézett rám, mikor pedig odaértem hozzá azonnal megöleltem. Minden porcikám remegett, annyira megijedtem.
- Mi a baj? Mi történt? -ölelt át.
- Valami van itt.
- Mégis mi? -szólt közbe Louis.
- Nem tudom. De valami figyelt engem. Sárga szemei voltak, és csak hörgött vagy morgott vagy nem is tudom.
- Biztos csak egy állat volt.-mondta Eric.
- Nem. Ez nem az volt. Nagy volt. És ijesztő.
- Láttad, hogy mi volt az? -kérdezte Harry.
- Csak a szemeit láttam.
- Nyugodj meg. Biztos, hogy csak egy ártalmatlan kisállat volt.-Liam.
- Melyik bokorban volt? -kérdezte Zayn.
- Ott, abban.-mutattam a bokorra.
- Megnézem, hogy mi lehet az.-mondta, majd elindult a sokleveles bokorhoz.
- Ne menj oda Zayn! Kitudja, hogy mi lehet ott.
- Épp ezért megyek oda, hogy megtudjuk.-kacsintott, majd már ment is tovább. Félúton kicsit megtorpant. Körbenézett, vett egy mély levegőt, majd tovább ment. Mikor a bokorhoz ért a szívem a torkomban dobogott. Nem tudtam, hogy mire számítsak, hogy most kifog-e ugrani onnan valami, és széttépi Zaynt, vagy nem. A fiúk is figyelték Zayn minden egyes mozzanatát velem együtt. Akkor kicsit megijedtem, amikor Zayn szó szerint fejjel beleesett a bokorba.
- Zayn! -visítottam.
- Minden oké! -emelte ki az egyik kezét a bokorból.-És nincs itt semmi.
- De volt ott valami.-mondtam, miközben Zayn kikúszott a bokorból.
- Akkor már elment.-porolta le a nadrágját, majd visszajött hozzánk.-Nem volt ott semmi. Ne izgulj.-húzott magához a derekamnál fogva, majd megpuszilta a homlokom.
- De én...
- Nyugi! -nyomta homlokát az enyémnek.-Nincs itt semmi. Biztos megijedt tőled, és elrohant.-mosolygott, majd megcsókolt.
- Lehet...-sóhajtottam........
2013. szeptember 2., hétfő
Sziasztok!! Tudom, hogy azt ígértem, hogy a napokban hozom az új részt, de tegnap este szarakodott a netem, ma meg tanulnom kellett (ugyanis a tanárok már holnapra adtak fel tanulnivalót, mert holnap felelünk (így szeretlek 11. osztály.... -.-) ), és ma már nincs időm felrakni az újat, mert apumnak kell a gép. Most is csak addig jöttem fel, hogy szóljak nektek...
Komolyan sajnálom, és ne haragudjatok, de holnap megpróbálom hozni a kövit.
Köszönöm, hogy megértetek <3
Ui.: Mindenkinek kitartást a sulihoz ;)
Komolyan sajnálom, és ne haragudjatok, de holnap megpróbálom hozni a kövit.
Köszönöm, hogy megértetek <3
Ui.: Mindenkinek kitartást a sulihoz ;)
2013. augusztus 4., vasárnap
11. fejezet.
Úgy látszik, hogy elszunyókálhattam, mert amikor kinyitottam a szemem, Zayn nem volt sehol. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, megdörzsöltem a szemeimet, majd kikeltem az ágyból. Lentről hangokat hallottam, így az ajtó felé indultam. Kinyitottam azt, majd lebattyogtam a lépcsőn.
-És ezért most erős paprikát kellett tenned a poharamba??? -hallottam Harry feldúlt hangját lentről.
- Most miért? -nevetett Louis.-Tök jó volt. Látnod kellett volna saját magad.-itt már mindenki elkezdett nevetni.
- Most megdöglesz!! -morogta Harry, majd ahogy hallottam Louis felé iramodott. Épp az utolsó lépcsőfokról léptem le, amikor megjelent a két srác.
- Szia Ash! -futott fel mellettem Louis.
- Helló csaj! -vigyorgott rám Harry, és futott Louis után.
- Sziasztok! -nevetve utánuk fordultam, majd haladtam tovább. Lementem a konyhába, de nem volt ott senki. A konyhából átnéztem a nappaliba, és láttam, hogy Liam, és Niall ott ücsörögnek a tv előtt. De hol van Zayn? -Sziasztok! -köszöntem át nekik.
- Szia! -köszöntek vissza, majd felkeltek a kanapéról, és elindultak felém.
- Nem vagytok éhesek? -kérdeztem, miközben kivettem egy szelet kenyeret a tartóból, és beraktam a kenyérpirítóba.
- Nem köszi. Már ettünk.-válaszolt mosolyogva Liam, miközben leültek egy-egy székre az asztalhoz.
- És...hogy vagytok? -kérdeztem, miközben én is leültem velük szembe az asztalhoz, a már kész pirítósommal.
- Mi tökéletesen jól.-vigyorgott Niall.
- De inkább mesélj Te! -mosolygott Liam is.-Neked szerintem több mesélni valód van, mit nekünk.
- Nincs mit mesélnem.-nevettem, és beleharaptam a késői reggelimhez.
- Ó, tényleg? Akkor hogy is van az, hogy Te, és Zayn....? -vigyorgott tovább Niall.
- Na igen! Mesélj csak!! -jelent meg Louis is a konyha bejáratánál lihegve.
- Mit meséljek?
- Hogy mi is van köztetek...-jött Harry is, szintén lihegve.
- Semmi.-mosolyogva megrántottam a vállaimat.-Tegnap összejöttünk. Ennyi.
- Fogadjunk, hogy már meg is volt az éjszaka.-huppant le mellém egy huncut mosoly kíséretében Harry.
- Hülye.-csaptam oldalba.-Nem volt semmi. Azt sem tudom, hogy hogy keveredtem fel.
- Elaludtál a kanapén, Zayn meg felvitt a szobádba.-válaszolt Liam.
- És hogy-hogy fent maradt a szobámban?
- Azt már tőle kérdezd.-Niall.
- Tényleg! Ő most merre van?
- Elment enni.-mondta Louis, mire én picit megijedtem, amit a többiek is észrevettek.
- Nyugi! -nevetett Niall.-Csak nyuszikra vadászik meg kisebb állatokra.
- Ez sem nyugtat meg. Szegény nyuszik....
- Jobb lenne, ha emberi vérrel táplálkozna? -nézett rám felhúzott szemöldökkel Harry.
- Nem, de akkor is! Én állatbarát vagyok! Ezért tűrlek meg titeket is.-nevettem el magam.
- Oh tényleg? -nézett rám szúrós tekintettel Louis.
- Tényleg.-nevettem tovább.
- Rossz válasz szépség.-kacsintott rám Harry, majd felállt mellőlem, felkapott az ölébe, és kirohant velem az udvarra a fiúk pedig követtek minket.
- Harold Edward "Elcseszett" Styles, most tegyél le! -visítottam, ahogy kiértünk az udvarra.
- Ahogy parancsolja Hölgyem! -vigyorgott, majd lerakott óvatosan a fűbe és rám vetetett magát. Elkezdett csikizni, közben pedig már a többiek is csatlakoztak hozzánk, és Ők is követték Harry példáját.
- Fiúk!!! Neee!! -ordibáltam, mint akit nyúznak.-Kinyírlak titeket!! -seregtem-forogtam alattuk, hogy elkerüljem az érintésüket, de nem jött össze, mert akármerre fordultam, mindig kezekbe ütköztem.
- Azt mondtad, hogy állatbarát vagy.-szólalt meg Liam.
- És elmondásod szerint mi állatok vagyunk, ergo nem bántasz minket.-szólt Louis is.
- Oké, oké visszaszívom, csak eresszetek el.-már alig láttam a könnyeimtől, annyira nevettem.-Már levegőt sem kapok!
- Oké srácok! Engedjük el.-vigyorgott Niall, majd mindannyian leálltak. Harry lefeküdt mellém a fűbe, a többiekkel egyetemben. Kifulladva feküdtem a fűben.
- Oh te jó Isten! -kapkodtam levegő után.
- Még egy menet? -húzogatta szemöldökeit Harry egy perverz vigyor kíséretében.
- Idióta! -csaptam a hasára, mire Harry felnyögött, és mindenki elkezdett nevetni. Egyszer csak egy alak tűnt fel az ajtó felől. Felültem, és boldogan jöttem rá, hogy az Zayn.
- Mi van itt? -nézett végig rajtunk, miközben közeledett.
- Most vagyunk túl egy iszonyat jó meneten a csajoddal.-mondta Louis, mintha ez olyan természetes lenne.
- Mi van? -nyomta ki a magas C-t Zayn, miközben leült mellém, és Niall mellé.
- Tomlinson! -néztem a fiúra, mire Ő csak elnevette magát.-Csak halálra lettem csikizve.-mondtam Zaynnek, majd megcsókoltam. Furcsa volt a csókja. Nem olyan, mint szokott.-Baj van? -suttogtam, hogy csak Ő hallja.
- Nincs.-rázta meg a fejét mosolyogva.
- Hallod Zayn! -szólalt meg Harry.-Szerintem óvatosan bánj majd Ashley-vel, ha már ott tartotok, hogy ungi-bungi.
- Harry!!!! -visítottam.
- Mert? -nevetett Zayn.
- Elég hangos a csaj. Mi csak csikiztük, de már most hangos volt. Igaz srácok? -nézett a három srácra, akik csak egyetértően bólogattak.
- Liam! Te is? -néztem a fiúra.
- Ami igaz az igaz.-nevetett.
- Azt hittem, hogy Te legalább normális vagy.-fontam össze karomat magam előtt.
- Szeretlek Ash! -nevetett.
- Hagyjál.-fordultam el tőle, és Zayn vállára dőltem.-Haragszom rád.-adtam be az áldurcát.
- Ha megölellek megbocsájtasz?
- Nem!
- Oké akkor megölellek.-állt fel a helyéről, majd leguggolt elém és megölelt.
- Utállak.-nevettem.
- Én is szeretlek.-nevetett Ő is, majd megpuszilta az arcom, és visszaült a helyére.
-És ezért most erős paprikát kellett tenned a poharamba??? -hallottam Harry feldúlt hangját lentről.
- Most miért? -nevetett Louis.-Tök jó volt. Látnod kellett volna saját magad.-itt már mindenki elkezdett nevetni.
- Most megdöglesz!! -morogta Harry, majd ahogy hallottam Louis felé iramodott. Épp az utolsó lépcsőfokról léptem le, amikor megjelent a két srác.
- Szia Ash! -futott fel mellettem Louis.
- Helló csaj! -vigyorgott rám Harry, és futott Louis után.
- Sziasztok! -nevetve utánuk fordultam, majd haladtam tovább. Lementem a konyhába, de nem volt ott senki. A konyhából átnéztem a nappaliba, és láttam, hogy Liam, és Niall ott ücsörögnek a tv előtt. De hol van Zayn? -Sziasztok! -köszöntem át nekik.
- Szia! -köszöntek vissza, majd felkeltek a kanapéról, és elindultak felém.
- Nem vagytok éhesek? -kérdeztem, miközben kivettem egy szelet kenyeret a tartóból, és beraktam a kenyérpirítóba.
- Nem köszi. Már ettünk.-válaszolt mosolyogva Liam, miközben leültek egy-egy székre az asztalhoz.
- És...hogy vagytok? -kérdeztem, miközben én is leültem velük szembe az asztalhoz, a már kész pirítósommal.
- Mi tökéletesen jól.-vigyorgott Niall.
- De inkább mesélj Te! -mosolygott Liam is.-Neked szerintem több mesélni valód van, mit nekünk.
- Nincs mit mesélnem.-nevettem, és beleharaptam a késői reggelimhez.
- Ó, tényleg? Akkor hogy is van az, hogy Te, és Zayn....? -vigyorgott tovább Niall.
- Na igen! Mesélj csak!! -jelent meg Louis is a konyha bejáratánál lihegve.
- Mit meséljek?
- Hogy mi is van köztetek...-jött Harry is, szintén lihegve.
- Semmi.-mosolyogva megrántottam a vállaimat.-Tegnap összejöttünk. Ennyi.
- Fogadjunk, hogy már meg is volt az éjszaka.-huppant le mellém egy huncut mosoly kíséretében Harry.
- Hülye.-csaptam oldalba.-Nem volt semmi. Azt sem tudom, hogy hogy keveredtem fel.
- Elaludtál a kanapén, Zayn meg felvitt a szobádba.-válaszolt Liam.
- És hogy-hogy fent maradt a szobámban?
- Azt már tőle kérdezd.-Niall.
- Tényleg! Ő most merre van?
- Elment enni.-mondta Louis, mire én picit megijedtem, amit a többiek is észrevettek.
- Nyugi! -nevetett Niall.-Csak nyuszikra vadászik meg kisebb állatokra.
- Ez sem nyugtat meg. Szegény nyuszik....
- Jobb lenne, ha emberi vérrel táplálkozna? -nézett rám felhúzott szemöldökkel Harry.
- Nem, de akkor is! Én állatbarát vagyok! Ezért tűrlek meg titeket is.-nevettem el magam.
- Oh tényleg? -nézett rám szúrós tekintettel Louis.
- Tényleg.-nevettem tovább.
- Rossz válasz szépség.-kacsintott rám Harry, majd felállt mellőlem, felkapott az ölébe, és kirohant velem az udvarra a fiúk pedig követtek minket.
- Harold Edward "Elcseszett" Styles, most tegyél le! -visítottam, ahogy kiértünk az udvarra.
- Ahogy parancsolja Hölgyem! -vigyorgott, majd lerakott óvatosan a fűbe és rám vetetett magát. Elkezdett csikizni, közben pedig már a többiek is csatlakoztak hozzánk, és Ők is követték Harry példáját.
- Fiúk!!! Neee!! -ordibáltam, mint akit nyúznak.-Kinyírlak titeket!! -seregtem-forogtam alattuk, hogy elkerüljem az érintésüket, de nem jött össze, mert akármerre fordultam, mindig kezekbe ütköztem.
- Azt mondtad, hogy állatbarát vagy.-szólalt meg Liam.
- És elmondásod szerint mi állatok vagyunk, ergo nem bántasz minket.-szólt Louis is.
- Oké, oké visszaszívom, csak eresszetek el.-már alig láttam a könnyeimtől, annyira nevettem.-Már levegőt sem kapok!
- Oké srácok! Engedjük el.-vigyorgott Niall, majd mindannyian leálltak. Harry lefeküdt mellém a fűbe, a többiekkel egyetemben. Kifulladva feküdtem a fűben.
- Oh te jó Isten! -kapkodtam levegő után.
- Még egy menet? -húzogatta szemöldökeit Harry egy perverz vigyor kíséretében.
- Idióta! -csaptam a hasára, mire Harry felnyögött, és mindenki elkezdett nevetni. Egyszer csak egy alak tűnt fel az ajtó felől. Felültem, és boldogan jöttem rá, hogy az Zayn.
- Mi van itt? -nézett végig rajtunk, miközben közeledett.
- Most vagyunk túl egy iszonyat jó meneten a csajoddal.-mondta Louis, mintha ez olyan természetes lenne.
- Mi van? -nyomta ki a magas C-t Zayn, miközben leült mellém, és Niall mellé.
- Tomlinson! -néztem a fiúra, mire Ő csak elnevette magát.-Csak halálra lettem csikizve.-mondtam Zaynnek, majd megcsókoltam. Furcsa volt a csókja. Nem olyan, mint szokott.-Baj van? -suttogtam, hogy csak Ő hallja.
- Nincs.-rázta meg a fejét mosolyogva.
- Hallod Zayn! -szólalt meg Harry.-Szerintem óvatosan bánj majd Ashley-vel, ha már ott tartotok, hogy ungi-bungi.
- Harry!!!! -visítottam.
- Mert? -nevetett Zayn.
- Elég hangos a csaj. Mi csak csikiztük, de már most hangos volt. Igaz srácok? -nézett a három srácra, akik csak egyetértően bólogattak.
- Liam! Te is? -néztem a fiúra.
- Ami igaz az igaz.-nevetett.
- Azt hittem, hogy Te legalább normális vagy.-fontam össze karomat magam előtt.
- Szeretlek Ash! -nevetett.
- Hagyjál.-fordultam el tőle, és Zayn vállára dőltem.-Haragszom rád.-adtam be az áldurcát.
- Ha megölellek megbocsájtasz?
- Nem!
- Oké akkor megölellek.-állt fel a helyéről, majd leguggolt elém és megölelt.
- Utállak.-nevettem.
- Én is szeretlek.-nevetett Ő is, majd megpuszilta az arcom, és visszaült a helyére.
*
A nappaliban tunyultunk a srácokkal, amikor Zayn hirtelen megszólalt.
- Jön Eric..... 3, 2....
- Van itthon valaki? -hallottuk bátyám hangját az ajtó felől. Ránéztem Zaynre, aki csak vigyorogva megvonta vállait.
- Jön Eric..... 3, 2....
- Van itthon valaki? -hallottuk bátyám hangját az ajtó felől. Ránéztem Zaynre, aki csak vigyorogva megvonta vállait.
- Elméletileg vámpír vagyok vagy mi.-suttogta a fülembe, majd megpuszilta a nyakam. Ismét kirázott a hideg, és egy pillanatra félelem futott át a testemen, amit Zayn is megérzett.-Már megint azt hitted, hogy megharaplak.-nevetett. Már épp mondani akartam neki valamit, mire megjelent Eric a nappali ajtajában. Mikor belépett azonnal megakadt a tekintete rajtam, és Zaynen, ahogy én Zayn karjaiban feküdtem a kanapén.
- Hát helló....-nézett ránk leesett állal.
- Kapard fel az állad a földről.-nevettem, majd felkeltem Zayn mellől, és odamentem Erichez, hogy megöleljem, és megpusziljam. Még mindig úgy bámult rám, mint egy szellemre vagy én nem is tudom, így elnevettem magam, és otthagytam, majd visszafeküdtem Zayn mellé.
- Ez most mi? -mutogatott rám és Zaynre.-Csak nem összejöttetek?
- Meglehet.-vontam meg a vállam.
- Hát... oké.-nevetett.-Akkor...gratulálok vagy mi.
- Merre jártál amúgy? -kérdeztem tesómtól.
- Ricnél ragadtam estére. Iszogattunk meg ilyesmik, aztán már nem volt kedvem hazabattyogni.
- Azért felhívhattál volna, hogy ott maradsz.
- Bocsi.
- Mindegy.
- Mára van valami tervetek? -nézett végig mindenkinek Eric.
- Nincs. Nem igazán. Semmi.-adtuk a válaszokat.
- Remek! -csapta össze tenyereit.-Akkor mi lenne, ha elmennék együtt sátorozni?
- Hova? -kérdeztem.
- Én a Mount Everest-re gondoltam.... Az erdőbe Te lökött! Hova máshova?
- Jól van na! -vágtam hozzá egy párnát.
- Jól van na! -vágtam hozzá egy párnát.
- Szóval? Benne vagytok?
- Srácok? -néztem az öt fiúra.
- Srácok? -néztem az öt fiúra.
- Mehetünk. Én benne vagyok. Felőlem.-adták a válaszokat.
- Te is benne vagy Ash? -kérdezte tőlem Eric.
- Persze.
- Király! Akkor előkeresem a sátrakat meg ilyesmik, aztán indulhatunk is, ha gondoljátok.
- Rendben.-válaszoltuk.
Ezer és kismillió bocsánat, hogy ennyit késtem, és hogy ez a rész egyáltalán nem a legjobbra sikeredett. Ennek a nagy részét most csak úgy spontán írtam, ezért lett ilyen gagyi, meg elég rövid is... :S Szóval bocsi mindenkitől! Legközelebb jobban fogok igyekezni.... ♥
2013. július 20., szombat
Új blog!! :)
Sziasztok!! :) Megintem nem új résszel jelentkezem, hanem most csak
annyit szeretnék közölni veletek, hogy elkezdtem ismét egy új blogot My Life
címmel :) Gondolom, most sokan bolondnak tartotok, hisz erre a négy
blogomra is alig van időm, de egyszerűen csak jöttek az új ötletek, és
le kellett őket írnom :D Kíváncsi vagyok, hogy mit fogtok hozzá
szólni... :)
Ide a következő részt fogalmam sincs, hogy mikor fogom hozni, de igyekszem :) Addig is olvassátok az új alkotásomat :)
Puszilok mindenkit! :) <3
Ide a következő részt fogalmam sincs, hogy mikor fogom hozni, de igyekszem :) Addig is olvassátok az új alkotásomat :)
Puszilok mindenkit! :) <3
2013. július 3., szerda
10. fejezet
- Nem bántalak.-motyogta álmában. Lehet, hogy rosszat álmodik? Halkan a szekrényem elé ballagtam, és kivettem belőle egy pólót meg egy nadrágot, majd bementem a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem, fogat mostam, megfésülködtem, végül pedig felraktam egy alap sminket az arcomra. Miután mindennel készen voltam, kinyitottam a fürdő ajtaját. Abban a hiszemben voltam, hogy Zayn még alszik, ám amikor kiléptem az ajtón már mosolyogva várt engem az ágy szélén ülve.
- Jó reggelt bébi! -mosolygott.
- Neked is szépfiú! -kacsintottam rá, és mosolyogva elindultam felé. Mikor már majdnem odaértem hozzá, hirtelen felpattant az ágyról, arcáról lefagyott a mosoly, helyét valamiféle vágy vette át, és hátrálni kezdett. Most meg mi van vele? - Mi a baj? -kérdeztem.
- Vér....-nyelt egy hatalmasat.-Te...vérzel.-egyre gyorsabban kezdte szedni a levegőt.
- Ez hülyeség. Nem is vérzek sehol.-nevettem.-Látod? -emeltem fel mind a két karom.
- Nem... a kezed...vérzik.-szűrte ki fogai közt.-Női...problémák...-Bakker! Ez gáz. Erre meg hogy jött rá?
- Hogy mi van? -ráztam meg zavarodottan a fejem.
- Megvan...igaz? -nézett a szemembe. Nem szóltam semmit. Nem tudom, hogy miért, de nagyon zavarban voltam előtte. Igaz, hogy a pasim, meg tudom is én, de azért az ilyesmi dolgaimat nem szívesen osztom meg vele.-Ezt nem kell szégyellned. Főleg nem előttem.-mosolyodott el halványan.-Ez természetes dolog.
-Igen.-motyogtam halkan, leütött fejjel. Egy ideig nem szóltunk egymáshoz. Én a földet pásztáztam, Ő pedig engem. Aztán végül én szólaltam meg.-Most mi lesz? -kérdeztem félénken.
- Hogy hogy mi lesz?
- Egy hétig kerülni fogsz, vagy mindennap megmarsz?
- Dehogyis Ashley! -húzta össze szemöldökét.-Mondtam már, hogy sosem foglak többet bántani. Igaz, hogy nehéz lesz, de kifogom bírni miattad...miattunk. Ha már megkaptalak, akkor más sosem akarlak elveszíteni.
- Ez nem rajtam múlik.-suttogtam, miközben elindultam felé, de Ő azonnal hátrálni kezdett.-Zayn...
- Nem jó ötlet.
- Csak megakarlak ölelni.
- Baj lesz.
- Nem lesz baj. Csak engedd, hogy hozzád bújjak.
- Bízol bennem? -indult meg felém, miközben arca kicsit kezdett átváltozni. Szemei ismét feketék lettek, szemfogai előkerültek...
- Bízok benned.-bólintottam, és meg sem mozdultam. Most nem féltem tőle.
- Biztos? -kérdezte, mikor már előttem állt. Széles, izmos vállaival fölém tornyosult, és úgy nézett le rám.
- Teljesen.-suttogtam, miközben két kezemet a kemény mellkasának nyomtam.
- Hihetetlen vagy.-mosolygott, majd óvatosan megcsókolt. Hatalmas kezeit a derekamra csúsztatta, és szorosan magához húzott. Miközben csókolóztunk hirtelen belehasított a hasamba. Nem akartam kimutatni a fájdalmamat, de Zayn mintha olvasott volna a gondolataimban; egyik kezét a hasamra helyezte, és kézfejével lágyan simogatni kezdte azt.
***
- Olyan furcsa, az arcod.-simítottam végig tökéletes arcán.
- Miért? -kérdezte, miközben Ő lágyan simogatta a hajam.
- Amikor előjön belőled a vámpírsrác... olyan... eres és... kicsit ijesztő. Aztán meg egy pillanat alatt visszaváltozik.-erre nem mondott semmit, csak elmosolyodott.
- Hmm...ijesztő...Szóval félsz tőlem.-erőltetetten mosolygott tovább.
- Nem félek. Csak akkor olyan más vagy. Olyan durva...
- Sajnálom.-suttogta.
- De én azt a Zaynt is nagyon szeretem.-mondtam, mire elmosolyodott, és a kezemet az ő kezébe vette.
- Olyan apró vagy. Törékeny...-vizsgálta meg a kezem az Övéhez képest.
- Te vagy nagy és erős.-mosolyogtam.
- Félek, hogy bajod esik.-fordította komolyra a szót.
- Majd Te megvédesz.
- Magamtól nem tudlak.
- Majd én segítek.
- Szeretlek Picur.-puszilta meg a homlokom, és a mellkasára húzott.
- Én is Téged.
- Belehalnék, ha valami bajod esne.-suttogta.
- Én is, ha neked.
Ne haragudjatok, hogy ennyit késtem, és hogy ilyen rövid lett ez a rész is, de esküszöm az életemre, hogy semmi időm nincs. Ha ezzel valami problémátok lenne vagy van, hogy ilyen "hanyag" munkát végzek, akkor kérlek titeket, hogy szóljatok, és megpróbálok rajta valahogy változtatni.... Ja és a blog már fent van BlogLovinon is... :)
2013. június 13., csütörtök
9. fejezet
Lassan elindultam felé, Ő pedig minden egyes mozdulatomat figyelte, majd mikor odaértem a kanapéhoz leültem mellé. Egy ideig nem szóltunk egymáshoz, majd Ő törte meg a csendet.
- Jól vagy? -kérdezte halkan.
- Igen, csak...kicsit fáj a nyakam.-nyúltam a sebemhez.-Meg egy kicsit megijedtem tőled...-ütöttem le a fejem.
- Sajnálom.-ütötte le ő is a fejét. Egy kis ideig csendben voltunk, majd ismét Ő szólalt meg.-Ash! Kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Te...szóval....érzel irántam...valamit? -azonnal lefagytam. Nem tudtam, hogy most mit mondjak neki. Nagyon zavarban voltam.
- Mi...micsoda? -dadogtam.
- Szeretsz engem Ashley? -suttogta.
- Ömm...azt...azt hiszem.-nyeltem egy hatalmasat.
- Hiszed, vagy tudod? -hajolt közelebb hozzám.
- Tu...tudom.-mondtam, mire ő elmosolyodott.
- Akkor jó. Mert én is szeretlek téged.-suttogta, majd lassan és óvatosan megcsókolt. VÉGRE!!! El sem hiszem! Ajkai tökéletesen illettek az enyémre. Mintha csak nekem tervezték volna. Ahogy megcsókolt mindenem elkezdett remegni, amit szerintem meg is érzett, mert belemosolygott csókunkba. Mikor elváltunk egymástól homlokát gyengéden az enyémnek nyomta, és belenézett a szemembe.-Nem félsz tőlem? -suttogta, miközben kezét az arcomra helyezte.
- Kicsit. De bízok benned.-suttogtam.
- Sajnálom.-suttogta ő is, miközben hüvelykujját végigsimította a sebemen, mire kicsit felszisszentem.-Ne haragudj! -mondta, majd óvatosan megpuszilta a nyakamon lévő sebet. Kicsit megremegtem, mert megijedtem, hogy talán ismét lecsap szemfogaival.-Nagyon féltelek saját magamtól.-morogta nyakamba.
- Nem kell. Bízok benned.
- Fogalmad sincs, hogy most mi játszódik le a fejemben.
- Tudom, hogy nem bántanál.-mondtam, de tudtam, hogy bántana, ha elborulna az agya.-Segíteni akarok neked Zayn.-emeltem fel az arcát, hogy a szemébe nézhessek.
- Hogyan? Ezen nem tud segíteni semmi és senki.-szemeiben szomorúságot láttam. Láttam rajta, hogy nem szereti ezt az énjét.
- Gondolj arra, hogy ha nem ölsz meg, akkor mindennap a közelemben lehetsz és bármikor hozzám bújhatsz, vagy megcsókolhatsz.-éreztem, hogy elpirulok, mire Ő elmosolyodott.
- Nem rossz ötlet.-csókolt meg ismét.-De mi lesz, ha elborul az agyam és nagyon éhes leszek?
- Azzal Te ne törődj! -simogattam meg az arcát.
*
Egy ideje csak fekszünk Zaynnel a kanapén. A fejem a mellhasán pihen, és hallgatom szívének gyors dobbanásait. Ha vele vagyok mindig nagyon hevesen kalapál a szíve, és sűrűbben veszi a levegőt. Felnéztem az arcára, és láttam, hogy be vannak csukva a szemei. Hihetetlen édes volt. Kinyitotta nagy barna szemeit, és engem figyelt.
- Mi az? -mosolygott, miközben hosszú ujjaival megsimogatta az arcom.
- Azt hittem, hogy alszol.-mosolyogtam rá vissza.
- Csak pihentem, de nem aludtam.
- Nem is szoktál...aludni? -kérdeztem picit óvatosan. Féltem, hogy hülyének néz.
- Dehogynem.-halkan felnevetett.
- És van valami különleges...vámpírképességed?
- Annyi az egész, hogy gyorsabb vagyok, mint az átlagember, a hallásom és a szaglásom is jobb... Meg gyorsabban gyógyulnak a sebeim.
- És nincs ilyen "Olvasok a gondolataidban" dolog?
- Nincs.-nevetett.-Viszont a szemedből nagyjából kitudom olvasni, hogy mikor mit érzel, vagy hogy milyen a hangulatod.
- És most milyen a hangulatom? -mosolyogtam.
- Most boldog vagy.-mosolygott ő is.-Viszont picit félsz is. És egy kis apró szeretet is befigyel.
- Az nem apró.-mosolyogtam, majd megcsókoltam.-És....ezek szerint nem is fogsz megöregedni? Kétszáz éves korodban is így fogsz kinézni?
- Majdnem.-mosolygott.-Ugyanúgy öregszem, mint Te. Csak annyi különbséggel, hogy harminc éves koromban abba marad ez az egész.
- Tehát kétszáz évesen úgy fogsz kinézni, mint egy harminc éves.-állapítottam meg.
- Pontosan.-bólintott.
- És az, hogy a fokhagyma "méreg" számotokra, az igaz?
- Nem.-nevetett.
- Tükörkép?
- Van.
- Nap?
- Igaz.-mutatott a nyakában csüngő yin-yang-os medálra. Ezek szerint ezért nem ég meg.
- Vasfű?
- Kamu.
- Karó?
- Bárkit kinyírna.-nevetett.
- És mióta vagy vámpír? Két éve, igaz?!
- Igen.
- És ki változtatott azzá?
- Volt egy lány...Egy otthoni barátom. Egy buliban nagyon összemelegedtünk. Nem tudtam, hogy vámpír. Lefeküdtem vele, utána pedig megmart. Majdnem meghaltam, de adott a véréből. Így "menekültem" meg. Csak annyi bökkenővel, hogy reggelre vámpírként ébredtem.
- Ezek szerint rajtad kívül vannak még más vámpírok is?
- Csak róla tudok. Más vámpírokkal még nem találkoztam.
- És vannak vérfarkasok is?
- Úgy tudom, hogy igen. De nem láttam még egyet sem.
Díj :)
Nagyon köszönöm a blog legelső díját Dórcinak :)
Mivel ezt a díjat megkaptam már a másik blogomon is (és most elég kevés időm is van), ezért most nem válaszolnék semmire, és nem írnék semmit. Ne haragudjatok, de tényleg sietnem kell, plusz még a következő részt is írnom kell. (Itt megtaláljátok a díjat).
Következő rész vagy ma este, vagy holnap lesz.
Puszi mindenkinek!! ♥
Mivel ezt a díjat megkaptam már a másik blogomon is (és most elég kevés időm is van), ezért most nem válaszolnék semmire, és nem írnék semmit. Ne haragudjatok, de tényleg sietnem kell, plusz még a következő részt is írnom kell. (Itt megtaláljátok a díjat).
Következő rész vagy ma este, vagy holnap lesz.
Puszi mindenkinek!! ♥
2013. június 8., szombat
8. fejezet
/Zayn szemszöge/
Mikor a ház elé értem, láttam, hogy a nappaliból és a konyhából fény szűrődik ki az ablakokon keresztül. Elővettem a kulcsomat - amiből Dorothy mindannyiunknak adott egyet, hogy ha nincs itthon Eric vagy Ashly, akkor betudjunk menni -, majd kinyitottam az ajtót. Lassan benéztem a nappaliba, és láttam, hogy a fiúk a kanapén beszélgetnek, kivéve Louist. Őt nem láttam.
- Sziasztok! -köszöntem halkan, leütött fejjel. Megálltam nappali bejáratánál, és a cipőm orrát bámultam. Nagyon szégyelltem magam az miatt, amit tettem. A fiúk már "hozzászoktak" ehhez az énemhez - bár ölni még nem láttak, és remélem, hogy nem is fognak -, de így sem tudtam a szemükbe nézni.
- Cső! -köszöntek kórusban.
- Louis? -még mindig nem néztem rájuk.
- Fent elaludt Ashleyvel.-hallottam Liam hangját, mire csak bólintottam egyet.
- Nem ülsz le? -kérdezte halkan Harry.
- De.-mondtam, majd leültem a fiúkkal szemben lévő kanapé legtávolabbi sarkába.
- Zayn...-szólalt meg Liam.-Most nyugodt vagy, igaz?!
- Igen.-bólintottam.
- Akkor megbeszélhetnénk ezt az egészet?
- Meg.-sóhajtottam.
- Miért támadtad meg? -Harry azonnal a közepébe vágott.
- Nem tudom. A vére valahogy....vonzz.-nyeltem egy hatalmasat. Már ha csak a vérére gondolok, kiráz a hideg.
- Nem csak a vére kell neked Zayn.-szólalt meg halkan Niall.
- Mi? -a meglepődöttség szerintem azonnal kiült az arcomra.
- Vonzódsz hozzá. Lehet rajtad látni.
- Igazad van.-sóhajtottam pár másodperc után.-De ez nem számít semmit, ha csak egy oldalú a dolog.-ütöttem le ismét a fejem.
- Ez nem teljesen így van.-Harry mondatára azonnal felkaptam a fejem.
- Hogy mi? -ráncoltam össze a homlokom.
- Elmondjuk neki? -nézett Liam a fiúkra.
- Mit? -néztem felváltva a három fiúra.
- Hát...mondjuk.-motyogta Harry.
- De mit??? -már kezdtem kicsit "izgulni".
- Megígéred, hogy nem mondod el Ashleynek, amit most fogunk mondani? -nézett rám Niall.
- Meg.-bólintottam.
- Biztos? -Liam.
- Liam! -szóltam kicsit erőteljesebben a srácra.
- Az van, hogy Ashley...mélyebb érzelmeket táplál...irántad.-mondta Niall.
- Vagyis szerelmes beléd.-szólt közbe Harry.-az állam szerintem már a padlót súrolta. Annak ellenére, hogy majdnem megöltem Őt, szeret engem? Vagy, ha nem is szeret, de fontos vagyok neki? Az igazság az, hogy én is nagyon megkedveltem Őt. Talán a kelleténél kicsit jobban is.
- Ezt...honnan veszitek?
- Miután elmentél elkezdtünk beszélgetni vele. és akkor vallotta be, hogy mi van.-szólt ismét Harry.
- Te érzel iránta valamit? -kérdezte Liam, majd kis hezitálás után válaszoltam neki.
- Azt hiszem. De ez nem helyes.
- Miért? -Niall.
- Mert Ő ember, én pedig egy elcseszett vámpír vagyok Niall!
- És félsz, hogy bántanád, igaz?! -Liam.
- Igen.-ütöttem le a fejem. -Láttátok, hogy ma is mi volt.
- De, ha megtanulod kontrollálni magad, akkor gond nélkül együtt lehetnétek szerintem. (szerzői "titok": ne tudjátok meg, hogy mennyit szenvedtem ezzel a "kontrollálni" szóval xD)
- Jós, és ezt hogy érjem el? -csaptam a combjaimra.
- Majd segítek.-szólalt meg egy kedves, félénk hang. A hang irányába fordultam, és Ashleyt pillantottam meg...
/Ashley szemszöge/
Miután Zayn elment, a fiúk próbáltak megnyugtatni. Nagyjából sikerült is nekik. Majd Zaynre terelődött a szó, és a vége az lett, hogy elmondtam a fiúknak, hogy mit is érzek a vámpírsrác iránt. Még mindig nehezen fér(t) a fejembe, hogy Zayn vámpír, és hogy majdnem megölt. Ezt egyszerűn nem hiszem el! És az a furcsa, hogy ennek ellenére is akarom Őt! Mindennél jobban! Miután beszéltem a fiúkkal, Louisszal felmentünk a szobámba, beszélgettünk egy kicsit, majd én bealudtam.
Mikor felébredtem láttam, hogy Louis mellettem nyugodtan szuszog. Nem volt szívem felébreszteni, így inkább hagytam pihenni, én pedig elindultam lefelé. Mikor a lépcső aljához értem, hallottam, hogy a fiúk beszélgetnek. Nem akartam felfedni magam. Inkább hallgatóztam egy kicsit, majd amikor úgy éreztem, hogy eleget hallottam, felfedtem magam.
- Majd segítek.-léptem be a nappaliba, mire minden szempár rám szegeződött. Zayn szinte azonnal lefagyott, és csak bámult rám.
- Tessék? -suttogta.
- Segítek neked Zayn.-pár pillanatig csak nézett, majd a fiúkhoz fordult.
- Srácok! Magunkra hagynátok egy kicsit? -kérdezte a három fiútól.
- Biztos ez Zayn? -kérdezte tőle Liam.
- Nem fogom bántani.
- Oké.-állt fel Liam a helyéről. Srácok! Tipli van.-biccentett, majd a többiek is elindultak. Mikor elmentek mellettem, Harry rám nézett.
- Csak szólj.-suttogta, mire én bólintottam. Tudtam, hogy arra értette, hogy ha Zayn ne adj isten megint beindulna, akkor visítsak.
Mikor a ház elé értem, láttam, hogy a nappaliból és a konyhából fény szűrődik ki az ablakokon keresztül. Elővettem a kulcsomat - amiből Dorothy mindannyiunknak adott egyet, hogy ha nincs itthon Eric vagy Ashly, akkor betudjunk menni -, majd kinyitottam az ajtót. Lassan benéztem a nappaliba, és láttam, hogy a fiúk a kanapén beszélgetnek, kivéve Louist. Őt nem láttam.
- Sziasztok! -köszöntem halkan, leütött fejjel. Megálltam nappali bejáratánál, és a cipőm orrát bámultam. Nagyon szégyelltem magam az miatt, amit tettem. A fiúk már "hozzászoktak" ehhez az énemhez - bár ölni még nem láttak, és remélem, hogy nem is fognak -, de így sem tudtam a szemükbe nézni.
- Cső! -köszöntek kórusban.
- Louis? -még mindig nem néztem rájuk.
- Fent elaludt Ashleyvel.-hallottam Liam hangját, mire csak bólintottam egyet.
- Nem ülsz le? -kérdezte halkan Harry.
- De.-mondtam, majd leültem a fiúkkal szemben lévő kanapé legtávolabbi sarkába.
- Zayn...-szólalt meg Liam.-Most nyugodt vagy, igaz?!
- Igen.-bólintottam.
- Akkor megbeszélhetnénk ezt az egészet?
- Meg.-sóhajtottam.
- Miért támadtad meg? -Harry azonnal a közepébe vágott.
- Nem tudom. A vére valahogy....vonzz.-nyeltem egy hatalmasat. Már ha csak a vérére gondolok, kiráz a hideg.
- Nem csak a vére kell neked Zayn.-szólalt meg halkan Niall.
- Mi? -a meglepődöttség szerintem azonnal kiült az arcomra.
- Vonzódsz hozzá. Lehet rajtad látni.
- Igazad van.-sóhajtottam pár másodperc után.-De ez nem számít semmit, ha csak egy oldalú a dolog.-ütöttem le ismét a fejem.
- Ez nem teljesen így van.-Harry mondatára azonnal felkaptam a fejem.
- Hogy mi? -ráncoltam össze a homlokom.
- Elmondjuk neki? -nézett Liam a fiúkra.
- Mit? -néztem felváltva a három fiúra.
- Hát...mondjuk.-motyogta Harry.
- De mit??? -már kezdtem kicsit "izgulni".
- Megígéred, hogy nem mondod el Ashleynek, amit most fogunk mondani? -nézett rám Niall.
- Meg.-bólintottam.
- Biztos? -Liam.
- Liam! -szóltam kicsit erőteljesebben a srácra.
- Az van, hogy Ashley...mélyebb érzelmeket táplál...irántad.-mondta Niall.
- Vagyis szerelmes beléd.-szólt közbe Harry.-az állam szerintem már a padlót súrolta. Annak ellenére, hogy majdnem megöltem Őt, szeret engem? Vagy, ha nem is szeret, de fontos vagyok neki? Az igazság az, hogy én is nagyon megkedveltem Őt. Talán a kelleténél kicsit jobban is.
- Ezt...honnan veszitek?
- Miután elmentél elkezdtünk beszélgetni vele. és akkor vallotta be, hogy mi van.-szólt ismét Harry.
- Te érzel iránta valamit? -kérdezte Liam, majd kis hezitálás után válaszoltam neki.
- Azt hiszem. De ez nem helyes.
- Miért? -Niall.
- Mert Ő ember, én pedig egy elcseszett vámpír vagyok Niall!
- És félsz, hogy bántanád, igaz?! -Liam.
- Igen.-ütöttem le a fejem. -Láttátok, hogy ma is mi volt.
- De, ha megtanulod kontrollálni magad, akkor gond nélkül együtt lehetnétek szerintem. (szerzői "titok": ne tudjátok meg, hogy mennyit szenvedtem ezzel a "kontrollálni" szóval xD)
- Jós, és ezt hogy érjem el? -csaptam a combjaimra.
- Majd segítek.-szólalt meg egy kedves, félénk hang. A hang irányába fordultam, és Ashleyt pillantottam meg...
/Ashley szemszöge/
Miután Zayn elment, a fiúk próbáltak megnyugtatni. Nagyjából sikerült is nekik. Majd Zaynre terelődött a szó, és a vége az lett, hogy elmondtam a fiúknak, hogy mit is érzek a vámpírsrác iránt. Még mindig nehezen fér(t) a fejembe, hogy Zayn vámpír, és hogy majdnem megölt. Ezt egyszerűn nem hiszem el! És az a furcsa, hogy ennek ellenére is akarom Őt! Mindennél jobban! Miután beszéltem a fiúkkal, Louisszal felmentünk a szobámba, beszélgettünk egy kicsit, majd én bealudtam.
Mikor felébredtem láttam, hogy Louis mellettem nyugodtan szuszog. Nem volt szívem felébreszteni, így inkább hagytam pihenni, én pedig elindultam lefelé. Mikor a lépcső aljához értem, hallottam, hogy a fiúk beszélgetnek. Nem akartam felfedni magam. Inkább hallgatóztam egy kicsit, majd amikor úgy éreztem, hogy eleget hallottam, felfedtem magam.
- Majd segítek.-léptem be a nappaliba, mire minden szempár rám szegeződött. Zayn szinte azonnal lefagyott, és csak bámult rám.
- Tessék? -suttogta.
- Segítek neked Zayn.-pár pillanatig csak nézett, majd a fiúkhoz fordult.
- Srácok! Magunkra hagynátok egy kicsit? -kérdezte a három fiútól.
- Biztos ez Zayn? -kérdezte tőle Liam.
- Nem fogom bántani.
- Oké.-állt fel Liam a helyéről. Srácok! Tipli van.-biccentett, majd a többiek is elindultak. Mikor elmentek mellettem, Harry rám nézett.
- Csak szólj.-suttogta, mire én bólintottam. Tudtam, hogy arra értette, hogy ha Zayn ne adj isten megint beindulna, akkor visítsak.
2013. május 26., vasárnap
7. fejezet
Nem hittem a fülemnek. Alig bírtam felfogni dolgokat. Biztos, hogy csak hülyéskedik. Hisz vámpírok csak a filmekben vannak. Ennyire nem nézhet hülyének. Nevetséges!
- És, akkor, most az igazat szeretném hallani.-mondtam kissé kábultan.
- Tudtam, hogy nem fogsz hinni nekem.-nevetett.
- Bizonyítsd be, ha igaz!
- Jól meggondoltad cica? -kacérkodott.
- Nem vagyok a cicád Zayn!
- Még.-nevetett, és hirtelen megéreztem valami keményet a nyakamon. Azonnal ellöktem magamtól. Alig hittem a szememnek; szemei vérvörössé váltak, alattuk pedig az ereket is lehetett látni, amik szintén vörös színt vettek fel, és hegyes, éles szemfogai és előkerültek. A félelem eluralkodott rajtam. Elkezdtem remegni, és a könnyeim is utat törtek maguknak. Nem tudtam neki mit mondani. Csak bámultam a gyönyörű szörnyeteget, aki előttem állt.-Most már hiszel nekem? -vigyorgott rám.
- Ez nem lehet.-suttogtam.
- El sem tudod képzelni, hogy mennyire kikészít az illatod.-kezdett ismét közelíteni felém.-És a véred! Hmm...Isteni lehet.-fúrta arcát a nyakamba. Azonnal észbe kaptam, és ellöktem magamtól. Ő csak nevetett, és arcomat figyelte. Ez mégis hogy lehet? Hogy lehet valaki vámpír? És egyáltalán Zayn, hogy lehet az? Most már értem, hogy miért mondták rá, hogy hirtelen haragú. Ha Zayn vámpír, akkor biztos, hogy már....ölt is. Zayn egy gyilkos! Ez a gondolat teljesen kikészített. Nagyon megrémültem. Azonnal elakartam tűnni a közeléből. Kiakartam rohanni a szobából, de Zayn elkapta a kezem. Először magához húzott, majd durván a falnak lökött, mitől picit nyöszörögtem. Próbáltam eltolni magamtól, de ő erősebb volt nálam, és nem mozdult sehova.
- Eressz el! -kiabáltam.
- Félsz? -vigyorgott.
- Takarodj innen!
- Ne izgulj! Csak pár pillanatig fog fájni.-mondta, majd a nyakamhoz hajolt.
- Liam!!! Valaki!!! Segítsetek!! -kiabáltam sírva, de már késő volt. Lecsapott a nyakamra, és belemélyesztette szemfogait. Felordítottam az éles fájdalomtól. Már alig volt erőm. Ha Zayn nem tartott volna, akkor biztos, hogy összeestem volna. Hirtelen kicsapódott az ajtó, és a fiúk léptek be rajta.
- Zayn mit művelsz??? -üvöltötte Niall, miközben a segítségemre siettek.
- Ereszd el Zayn!! -próbálta rángatni Liam Zaynt, de a fiú nem mozdult.
- Megfogod ölni!!! -üvöltötte Harry. Itt Zayn észbe kapott, és elhajolt a nyakamtól. Szemembe nézett, miközben arca kezdett visszaváltozni. Szemeiben az ijedtség és a megbánás tükröződött. Hirtelen valamelyik srác elhúzta onnan, én pedig majdnem a földre zuhantam. Az volt a szerencsém, hogy Louis elkapott, a karjaiba vett, és kirohant velem a szobából. Letett a nappaliba a kanapéra, majd hirtelen minden elsötétült....
*
- Ha valami baja lesz, nekünk végünk! -hallottam egy ismerős hangot a közelemből. Nem tudtam beazonosítani a hang tulajdonosát, és a szemeimet sem tudtam még kinyitni. Nagyon gyengének éreztem magam.
- Nem lesz baja. Nem ittam olyan sokat a véréből.-ez Zayn volt. Csak ő lehetett. Ismét eszembe jutott, hogy megmart, minek köszönhetően kirázott a hideg, és ismét félni kezdtem, hogy ő még mindig itt van a közelemben.
- De, ha mégis, akkor mit mondunk majd Peteréknek? Azt, hogy egy rohadt vámpír vagy, aki kiszívta a lánya összes vérét?! -fakadt ki Harry.
- Harry! Nyugi.-szólt közbe Liam.
- De nem öltem meg!! -csattant ki Zayn is.-Látod?! Van pulzusa! -rakta nyakamra két ujját, mire én rögtön ellöktem kezét onnan.
- Ash! -hallottam Niall hangját.-Jól vagy? -kérdezte, mire kinyitottam a szemem. Mikor szétnéztem Zaynt pillantottam meg, ahogy a nyakamhoz akar nyúlni. Azonnal felültem és felhúztam a térdeimet, kezeimet pedig előttük összefontam.
- Ne félj! Nem bántalak.-mondta lágy hangon. Mintha kicserélték volna. Az előbb még nyers, durva volt, most pedig óvatos volt.
- Menj innen.-mondtam halkan. Nagyon féltem, hogy ismét bántani fog.
- Ash én nagyon sajnálom. Nem akartam. Én csak...
- Zayn hagyj engem békén! Ne gyere többet a közelembe! -kezdtem ismét sírni. Igaz, hogy szinte semmi közünk nem volt egymáshoz, mégis fájt ezt kimondanom, mert nagyon is vágytam a közelségére. Ott akartam lenni mindig, ahol ő, de így már nem.
- Ashley...-próbált leülni mellém, de én gyorsan elkúsztam onnan. Leütötte a fejét, majd ismét kiegyenesedett, és csak állt a kanapé előtt, miközben a cipőjét bámulta. Egyszer rám emelte tekintetét, és fájdalmat láttam rajta. Láttam rajta, hogy nem szándékosan tette azt, amit tett, és hogy már megbánta, de én akkor is nagyon féltem tőle.
- Kérlek vigyétek el innen.-mondtam Harrynek remegő hangon, miközben az arcomat törölgettem.
- Zayn....Haver....Most jobb lenne, ha kicsit magára hagynád.-nézett Harry Zaynre. Zayn erre nem mondott semmit, csak lehajtott fejjel bólintott egyet, majd kiment a házból. Liam leült a jobb oldalamra, Niall a balra, Harry és Louis pedig leguggoltak elém, miközben a térdemet simogatták, hogy megnyugodjak.
- Ne sírj! Nem lesz baj.-simogatta a hátam Niall.
- Mi....Mióta...? -csak ennyit tudtam kinyögni nekik.
- Két éve.-suttogta Louis...
/Zayn szemszöge/
Nem hiszem el, hogy mit tettem. Elmondtam Ashleynek, hogy mi vagyok valójában. És nem is ez a legnagyobb probléma. Hanem az, hogy majdnem megöltem! Én barom megharaptam! Nem akartam neki ártani. Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém. Úgy néz ki, hogy nem tudtam tovább uralkodni magamon. Lehet, hogy az is közrejátszott, hogy már régen ittam emberi vért. Már az első pillanattól kezdve vonzott a vérének az illata, és most már megakartam őt kóstolni. Úristen milyen undorító vagyok! És a legrosszabb az egészben az, hogy nem csak a vére kell nekem, hanem Ő maga is. Tudom, hogy hülyeség, hisz alig ismerem Őt, de nagyon erősen kötődök hozzá. De így mindent sikeresen elcsesztem. Most már fél tőlem. Rám sem mer nézni. A közelembe sem mer jönni. Egy életre eltaszítottam magamtól. Pedig szükségem van rá! Hogy lehetek ekkora idióta? Utálom ezt az egészet! Nem akarom ezt! Normális ember akarok lenni! Undorító vérszívó vagyok! Egy rohadt gyilkos! Ahogy haladtam, az utcákon egyre inkább gyűlt bennem a harag saját magam iránt. Éreztem, hogy majd' felrobbanok az idegtől. Le kell vezetnem valahogy a düht.-gondoltam, és elindultam egy erdő felé. Talán, ha széttépek valamilyen állatot, akkor lenyugszom. Tudom, hogy nem kellene, és hogy rettenetes dolog, hogy ártatlan állatokat szedek szét, de legalább nem ártatlan emberek vérét szívom ki, akiknek családjuk van.
*
Miután nagyjából megnyugodtam kisétáltam az erdőből. Már egy ideje sétálgattam, amikor megcsörrent a mobilom. Ránéztem a kijelzőre, és Niall neve állt rajta.
- Cső! -köszöntem halkan.
- Helló! Hol vagy?
- Most jöttem ki nemrég az erdőből, és most egy kocsma előtt vagyok.
- Nem jössz haza?
- Ashley?
- Alszik.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet ez. A frászt hozom rá Niall.
- Nagyjából már megnyugodott. Igaz, hogy fél tőled, de adj neki egy kis időt. Nincs hozzászokva, hogy egy vámpír srácba szerelmes.-állj!! Mi???
- Mi van? Mit mondtál Niall? -ráncoltam össze a homlokom.
- Mi van? Mit mondtál Niall? -ráncoltam össze a homlokom.
- Ömm... Semmit... Sisess haza! Na csá.-mondta, majd már ki is nyomott.
Mi volt ez az egész? Honnan veszi, hogy Ashley szerelmes belém? Ez amúgy sem lehetséges, hiszen retteg tőlem, és most biztos, hogy gyűlöl. De Niall, akkor miért mondta, azt amit mondott?...
2013. május 20., hétfő
6. fejezet
Egy ideig nem szólt semmit, majd homlokát óvatosan az enyémnek nyomta. Szemeimet lehunytam, és mélyen beszívtam leheletének mentolos illatát, amit kifújt. Ahogy közelített ajkaival mindenem elkezdett remegni. Ha álltunk volna, biztos, hogy ott nyomban összeestem volna. A szánk között már alig volt hely. Ha egy centit mondok, akkor az már nagyon sok. Már majdnem megcsókolt, amikor is valaki megzavart minket.
- Jó regg...bakker! -állt meg Liam az ajtóban. Zaynnel azonnal szétugrottunk, ahogy meghallottuk Liam kómás hangját.-Én....ömm...nem akartam megzavarni semmit.-mentegetőzött.
- Nem zavartál meg semmit.-morogta Zayn, miközben felállt a helyéről, és kiment a konyhából. Kicsit mintha feszült lett volna...
- Ez...kínos.-motyogta Liam.-Bocsi.
- Semmi gond.-mosolyogtam rá.-Nem ülsz le? -ajánlottam fel a helyet magam mellett.
- De.-mondta, és leült mellém. Pár másodperc csend után megszólalt.-Ti...akkor most...szóval...
- Nem vagyunk együtt.-vágtam a szavába mosolyogva.
- Értem. Akkor jó.-fújta ki a levegőt. Ezt nem értem. Miért lenne jó?
- Mármint, hogy érted, hogy jó?
- Ömm...szóval...csak miattad. Így legalább kisebb az esélye annak, hogy bajod esik.-na már megint ez a "Bajod esik" duma....
- Ömm...szóval...csak miattad. Így legalább kisebb az esélye annak, hogy bajod esik.-na már megint ez a "Bajod esik" duma....
- Mi bajom lehetne? Zayn is mindig ezt szajkózza, de nem értem, hogy miért. És most már valaki igazán elmagyarázhatná. Úgyhogy hallgatlak.
- Ha tehetném elmondanám. De ez egy olyan dolog, amiről jobb, ha nem tudsz. Vagy ha mégis megtudod, akkor azt inkább Zayntől tudd meg, ne mástól.
- De Liam...
- Nincs semmi, de Liam! Ne haragudj Ash! Tudod, hogy kedvellek, és bármiben nagyon szívesen segítek, de ezt nem mondhatom el.-nem értem, hogy mi a franc van a háttérben, de hogy itt valami nem tiszta, az is biztos. Mivel picit - úgymond - paprikás kedvem lett, hirtelen felpattantam Liam mellől.
- Hova mész? -kérdezte.
- Beszélek Zaynnel.-válaszoltam, és elindultam megkeresni Zaynt.
- Ash ez nem jó ötlet! -szólt utánam, de nem foglalkoztam vele.-Hallod Ash?! Hagyd Zaynt!! -szinte már üvöltött utánam, de nem érdekelt. Csak mentem a fejem után. Felmentem az emeletre. Benyitottam a szobájukba minden kopogás nélkül. Az elején nem találtam sehol sem Zaynt, majd kinyílt a fürdő ajtaja. Ő lépett ki rajta csurom vizesen, a csípőjén egy törölközővel, ami hanyagul takarta teste alsó részeit. Istenem! Az a sok tetkó...az a test....az a srác! Egyszerűen kikészít. Ahogy néztem kidolgozott felsőtestét, éreztem, hogy arcom égni kezd. Gyorsan észbe kaptam, és szemébe néztem. Láttam rajta, hogy nagyon meglepődött.
- Baj van? -törte meg a csendet.- Beszélni akarok veled.
- Rendben. De előbb felöltöznék, ha nem gond.-mosolygott.
- Ha végeztél gyere át hozzám.-mondtam, és azzal átmentem az én szobámba. Leültem az ágyamra, és vártam Zaynt. Amíg nem jött, volt egy kis időm gondolkozni. Mégis mi lehet vele? Miért féltenek tőle ennyire? "Hirtelen harag"... Ez szerintem nem teljesen igaz. Valami a múltjában lenne? Vagy most van vele valami? Egyszerűen nem értem. Miközben elmélyültem a gondolataimban kopogtak az ajtón.-Gyere! -szóltam.
- Szia! -nyitott be a szobába Zayn.
- Szia! -köszöntem vissza.
- Miről szeretnél velem beszélni?
- Ülj le! -mondtam. Erre nem mondott semmit, csak leült mellém az ágyra.
- Hallgatlak.-nem akartam húzni az időt, így belevágtam a közepébe.
- Mi van veled?
- Ezt...most nem igazán értem.-rázta meg nevetve a fejét.
- Miért féltesz saját magadtól? És a fiúk is..miért figyelmeztetnek mindig?
- Ez...bonyolult.-látszott rajta, hogy zavarja a téma.
- Szerintem már vagyok olyan érett, hogy megértsem.
- De ezt nem mondhatom el.
- De miért?
- Miattad.
- Ajj! Zayn! Hagyjuk már ezt! -álltam fel idegesen a fiú mellől.
- Most mi van?
- Miért nem mondhatod el? Mit titkolsz? Miért féltenek tőled? Mi a fene van veled? -ordibáltam.
- Leállnál? -állt fel Zayn is.
- Nem, nem állok! -kiabáltam tovább.-Elegem van, hogy titkolóztok!! Elmondod végre, hogy mi van veled?
- Tudni akarod, hogy miért nem engednek szívesen a közelembe? -kérdezte, miközben lassan megindult felém. Szemei megint elsötétültek. Veszélyt jósoltak. Állkapcsa megfeszült, keze ökölbe szaladt, és egyre gyorsabban kezdte szedni a levegőt.
- Igen.-válaszoltam félénken, miközben a falnak préselődtem.
Biztos? -morogta, mire én nyeltem egy nagyot és csak bólintottam.Hirtelen gonosz mosoly ült ki az arcára. De szó szerint gonosz volt. Egyik kezét a falnak nyomta a fejem mellett, míg másikat rárakta a nyakamra. Nem szorította meg, csak ott tartotta. Egyszer csak fülemhez hajolt. Éreztem forró leheletét a nyakamon. Hirtelen mindenem elkezdett remegni, Ő pedig belepuszilt lágyan a nyakamba, majd végre megszólalt.-Mert egy kibaszott vámpír vagyok Ashley! -morogta a fülembe.
Bocsi, hogy rövid lett, de most ennyire jutott időm... :/
2013. május 14., kedd
5. fejezet
Egész éjjel nem tudtam aludni. Csak szenvedtem az ágyban és arra vártam, hogy mikor talál rám az álommanó, de sajnos nem jött.... Félhétkor feladtam a harcot, és inkább úgy döntöttem, hogy felkelek. Kikászálódtam az ágyamból és elindultam lefelé. Ahogy elhaladtam fent a szobák előtt mindenhol hallani lehetett pár hangos szuszogást vagy éppenséggel horkolást. Mosolyognom kellett, ahogy hallottam az aranyos szuszogásokat. Minden álmom az volt, hogy egyszer az életben láthassam őket, erre meg itt laknak a házunkban egy darabig.Száz százalék, hogy csak álmodok, de remélem, hogy sosem fogok felébredni.
Miközben főztem magamnak a kávét leesett, hogy még pizsamában vagyok, ami egy ultrarövid nadrágból és egy toppból áll, amiből egy picikét ki is van a hasam... Még szerencse, hogy fiúk alszanak. Majd ha megittam a szokásos reggeli tejeskávémat, akkor majd felveszek valami göncöt. Épp egy bögrét vettem le a polcról, amikor hallottam nyitódni és csukódni a teraszajtaját. Hirtelen megijedtem, hogy ki lehet az, de gondoltam, hogy csak Eric császkál megint, - mint általában - így folytattam azt, amit abbahagytam. Amikor megfordultam és elindultam - volna - a hűtő felé tejért, rögtön le is fagytam. Két alsógatyás srác volt hanyagul az ajtófélfának dőlve, név szerint; Harry és Zayn. Nem szóltak semmit, csak vigyorogva bámultak. Harry a fejét picit oldalra is billentette, míg Zayn beleharapott az alsó ajkába. Én csak álltam előttük abban a pici nadrágban, - ami már majdnem olyan rövid volt, mint egy francia bugyi -, toppban, égő arccal és nem mertem megszólalni. Ők sem szóltak semmit, csak bámultak. Egyszer csak észbe kaptam és elkezdtem kimenni a konyhából. Mikor elhaladtam a két fiú között hallottam, hogy kuncogni kezdtek, és a szemem sarkából láttam, hogy minden mozdulatomat figyelik, és megfordulnak utánam.
- Yeah tesó! -hallottam Harry vigyorgós hangját már a lépcsőről, és hogy pacsiznak egymással.
Istenem Ashley!!! Hogy lehetsz ekkora idióta??? Legközelebb meztelenül csoszogj le a konyhába, hátha mindenki ott lesz! Mostantól, ha felkelek, azonnal felkapok magamra valami értelmes ruhát. Még meg kell szoknom, hogy hat fiúval élek együtt.
Miután rendbe szedtem magam és felöltöztem, visszamentem a konyhába. A két fiú a pultnál ült és beszélgettek, de amikor meghallották, hogy jövök rögtön elhallgattak és rámnéztek.
- Az előző szett jobban bejött.-vigyorgott rám Harry.
- Nekem is.-csatlakozott hozzá Zayn.
- Fogjátok be! -dörmögtem az orrom alatt.
- Most miért? Ami jó, az jó.-kacsintott rám Harry.
- Ezt már nem mosom le magamról, igaz? -sóhajtozva a pulton lévő italomhoz mentem. Mikor ujjaimat a bögre köré fontam éreztem langyos bőrömön a bögre hidegét. Tehát kihűlt az italom.
- Nem bizony.-nevetett Zayn.
- Király.-morogtam, miközben a kék bögrémet a mikróba tettem.-Miért nem alszotok még? -kérdeztem, mikor már a bögrémmel a kezemben leültem a két srác elé.
- Én nem tudok aludni.-mondta Harry.
- Én sem. Egy bizonyos személy jár a fejemben a nap minden percében.-mosolygott rám a barna szemű fiú. Én nem szóltam semmit, csak Zayn szemeibe néztem. Mindenki csendben volt. Harry is csak mosolyogva bámult minket.
- Na én akkor most lépek.-vigyorgott, majd felállt Zayn mellől.
- Maradj! Nem zavarsz.-stóltam.
- Megyek, lefekszek egy kicsit.-mondta, és elindult.-Na meg hagylak titeket turbékolni.-nevetett és felrohant a lépcsőn.
- Hülye gyerek.-nevettem halkan, majd beleittam a bögrémbe.
- Az.-mosolygott és még mindig engem bámult.
- Mi az? -mosolyogtam én is.
- Semmi.
- Akkor miért nézel? -erre egy ideig nem szólt semmit, csak nézett, majd megszólalt.
- Nem akarsz ideülni? -mutatott arra a székre, amin az előbb még Harry ült.
- Minek? -mosolyogtam.
- Csak.-vonta meg vállait.-Na gyere! -fogta meg kezeim jelzésképp, hogy álljak fel. Engedelmeskedtem neki. Felálltam a helyemről, és az asztalt megkerülve leültem a göndör hajó srác helyére. Az elején Zayn csak nézett, majd óvatosan megfogta mind a két térdem, és maga felé fordított, így már vele szemben voltam. A szemei újra elsötétültek, és vágyat láttam bennük.
- Mikor leszel végre az enyém? -kérdezte szinte suttogva. Szavai azonnal lefagyasztottak. Nem tudtam mit reagálni rájuk. Szám szétnyílt, mondani akartam neki valamit, de még magam sem tudtam, hogy mit. Csak néztem azokba a gyönyörű szemeibe és próbáltam felfogni a dolgokat.-Akarlak Ashley! -suttogta.
- Hogy...mi...micsoda? -ráztam meg a fejem.
- Kellesz nekem Ash!
- De...Zayn! Te magad mondtad, hogy nem kerülhetsz közel hozzám, mert bajom is eshetne.
- Igazad van. Sajnálom.-fordult előre. Én nem mondtam neki erre semmit, csak néztem őt. A tekintetem arcáról a nyakára tévedt. Láttam, ahogy nagyokat nyelt. Izgult valami miatt. Hirtelen csak annyit vettem észre magamon, hogy elkezdtem közelíteni felé. Felnéztem az arcára és láttam, hogy a szeme sarkából figyel. Fogalmam sincs, hogy miért, de nyomtam egy lágy puszit a vállára. Nem szólt semmit, csak sóhajtott egyet. Valahogy nekem is elkezdett tetszeni a dolog, így tovább folytattam. Épp a nyakát halmoztam el puszikkal, amikor nagy kezét a térdemre rakta. Kezei egyre inkább felfelé csúsztak, én pedig az egyik kezemmel csupasz, izmos hasát kezdtem simogatni.
- Ashley! -suttogta. Felnéztem arcára, de nem mondott semmit.
- Mi az?
- Megakarlak csókolni.-mondta. Egy pillanatig csak néztem őt, majd arcommal közelítettem felé. Mikor szánk már majdnem összeért megálltam.
- Tedd meg! -suttogtam, miközben a száját bámultam.
- Nem szabad.
- Miért?
- Mert féltelek.
- Mitől?
- Magamtól.
- Nem kell.
- Nem akarnálak, de félek, hogy bántanálak.
- Bízok benned Zayn. Nem fogsz bántani.
- Honnan veszed?
- Csak csókolj meg, és majd rájössz, hogy nekem volt igazam.
Miközben főztem magamnak a kávét leesett, hogy még pizsamában vagyok, ami egy ultrarövid nadrágból és egy toppból áll, amiből egy picikét ki is van a hasam... Még szerencse, hogy fiúk alszanak. Majd ha megittam a szokásos reggeli tejeskávémat, akkor majd felveszek valami göncöt. Épp egy bögrét vettem le a polcról, amikor hallottam nyitódni és csukódni a teraszajtaját. Hirtelen megijedtem, hogy ki lehet az, de gondoltam, hogy csak Eric császkál megint, - mint általában - így folytattam azt, amit abbahagytam. Amikor megfordultam és elindultam - volna - a hűtő felé tejért, rögtön le is fagytam. Két alsógatyás srác volt hanyagul az ajtófélfának dőlve, név szerint; Harry és Zayn. Nem szóltak semmit, csak vigyorogva bámultak. Harry a fejét picit oldalra is billentette, míg Zayn beleharapott az alsó ajkába. Én csak álltam előttük abban a pici nadrágban, - ami már majdnem olyan rövid volt, mint egy francia bugyi -, toppban, égő arccal és nem mertem megszólalni. Ők sem szóltak semmit, csak bámultak. Egyszer csak észbe kaptam és elkezdtem kimenni a konyhából. Mikor elhaladtam a két fiú között hallottam, hogy kuncogni kezdtek, és a szemem sarkából láttam, hogy minden mozdulatomat figyelik, és megfordulnak utánam.
- Yeah tesó! -hallottam Harry vigyorgós hangját már a lépcsőről, és hogy pacsiznak egymással.
Istenem Ashley!!! Hogy lehetsz ekkora idióta??? Legközelebb meztelenül csoszogj le a konyhába, hátha mindenki ott lesz! Mostantól, ha felkelek, azonnal felkapok magamra valami értelmes ruhát. Még meg kell szoknom, hogy hat fiúval élek együtt.
Miután rendbe szedtem magam és felöltöztem, visszamentem a konyhába. A két fiú a pultnál ült és beszélgettek, de amikor meghallották, hogy jövök rögtön elhallgattak és rámnéztek.
- Az előző szett jobban bejött.-vigyorgott rám Harry.
- Nekem is.-csatlakozott hozzá Zayn.
- Fogjátok be! -dörmögtem az orrom alatt.
- Most miért? Ami jó, az jó.-kacsintott rám Harry.
- Ezt már nem mosom le magamról, igaz? -sóhajtozva a pulton lévő italomhoz mentem. Mikor ujjaimat a bögre köré fontam éreztem langyos bőrömön a bögre hidegét. Tehát kihűlt az italom.
- Nem bizony.-nevetett Zayn.
- Király.-morogtam, miközben a kék bögrémet a mikróba tettem.-Miért nem alszotok még? -kérdeztem, mikor már a bögrémmel a kezemben leültem a két srác elé.
- Én nem tudok aludni.-mondta Harry.
- Én sem. Egy bizonyos személy jár a fejemben a nap minden percében.-mosolygott rám a barna szemű fiú. Én nem szóltam semmit, csak Zayn szemeibe néztem. Mindenki csendben volt. Harry is csak mosolyogva bámult minket.
- Na én akkor most lépek.-vigyorgott, majd felállt Zayn mellől.
- Maradj! Nem zavarsz.-stóltam.
- Megyek, lefekszek egy kicsit.-mondta, és elindult.-Na meg hagylak titeket turbékolni.-nevetett és felrohant a lépcsőn.
- Hülye gyerek.-nevettem halkan, majd beleittam a bögrémbe.
- Az.-mosolygott és még mindig engem bámult.
- Mi az? -mosolyogtam én is.
- Semmi.
- Akkor miért nézel? -erre egy ideig nem szólt semmit, csak nézett, majd megszólalt.
- Nem akarsz ideülni? -mutatott arra a székre, amin az előbb még Harry ült.
- Minek? -mosolyogtam.
- Csak.-vonta meg vállait.-Na gyere! -fogta meg kezeim jelzésképp, hogy álljak fel. Engedelmeskedtem neki. Felálltam a helyemről, és az asztalt megkerülve leültem a göndör hajó srác helyére. Az elején Zayn csak nézett, majd óvatosan megfogta mind a két térdem, és maga felé fordított, így már vele szemben voltam. A szemei újra elsötétültek, és vágyat láttam bennük.
- Mikor leszel végre az enyém? -kérdezte szinte suttogva. Szavai azonnal lefagyasztottak. Nem tudtam mit reagálni rájuk. Szám szétnyílt, mondani akartam neki valamit, de még magam sem tudtam, hogy mit. Csak néztem azokba a gyönyörű szemeibe és próbáltam felfogni a dolgokat.-Akarlak Ashley! -suttogta.
- Hogy...mi...micsoda? -ráztam meg a fejem.
- Kellesz nekem Ash!
- De...Zayn! Te magad mondtad, hogy nem kerülhetsz közel hozzám, mert bajom is eshetne.
- Igazad van. Sajnálom.-fordult előre. Én nem mondtam neki erre semmit, csak néztem őt. A tekintetem arcáról a nyakára tévedt. Láttam, ahogy nagyokat nyelt. Izgult valami miatt. Hirtelen csak annyit vettem észre magamon, hogy elkezdtem közelíteni felé. Felnéztem az arcára és láttam, hogy a szeme sarkából figyel. Fogalmam sincs, hogy miért, de nyomtam egy lágy puszit a vállára. Nem szólt semmit, csak sóhajtott egyet. Valahogy nekem is elkezdett tetszeni a dolog, így tovább folytattam. Épp a nyakát halmoztam el puszikkal, amikor nagy kezét a térdemre rakta. Kezei egyre inkább felfelé csúsztak, én pedig az egyik kezemmel csupasz, izmos hasát kezdtem simogatni.
- Ashley! -suttogta. Felnéztem arcára, de nem mondott semmit.
- Mi az?
- Megakarlak csókolni.-mondta. Egy pillanatig csak néztem őt, majd arcommal közelítettem felé. Mikor szánk már majdnem összeért megálltam.
- Tedd meg! -suttogtam, miközben a száját bámultam.
- Nem szabad.
- Miért?
- Mert féltelek.
- Mitől?
- Magamtól.
- Nem kell.
- Nem akarnálak, de félek, hogy bántanálak.
- Bízok benned Zayn. Nem fogsz bántani.
- Honnan veszed?
- Csak csókolj meg, és majd rájössz, hogy nekem volt igazam.
2013. április 29., hétfő
2013. április 8., hétfő
Késés...
Sziasztok! Most nem új részt hoztam, hanem csak annyit szeretnék mondani/írni, hogy bocsánat mindenkitől, hogy nem hoztam hétvégén új fejezetet, de elvoltam havazva. Ma megint nem fogok hozni, mert törit kell tanulnom, holnap meg fizikát -.-"...De mindent megpróbálok. Ha lesz új rész, akkor azt kifogom rakni Twitteremre. És még egyszer bocsi mindenkitől.... ♥
2013. március 26., kedd
4. fejezet
- Csak próbált nyomulni, én meg tudod, hogy azt nem szeretem.
- Értem..... És ezért haragudtál meg rá?
- Hát....igen. De mindegy is. Most inkább ne beszéljünk erről.
- Rendben.
- Amúgy nem láttad Harryt? -tereltem a témát.
- Nem. Fogalmam sincs, hogy hol van.
- Furcsa. Egyik pillanatról a másikra tűnt el.
- Biztos kidőlt valahol.-nevetett.
- Meglehet.-mosolyogtam.
- Tetszik neked? -ehe'! Mi ez a hirtelen jött kérdés?
- Harry????
- Aha.-bólintott.
- Helyes srác, ahogy a többiek is, de csak ennyi. Mind az öt fiú ugyanúgy tetszik.-vontam meg a vállam.
- Még Zayn is? -ahogy kimondta Zayn nevét még az ütő is megállt bennem. Azért is, mert elég ijesztő srác, és azért is, mert nagyon bejön nekem. Nem tudom, hogy miért, hisz egy tuskó az egész srác, aki csak magával foglalkozik, és nem bírja elviselni, ha valaki visszautasítja, de mégis vonzónak találom őt. Vonzz az a sötétség és titokzatosság, amit sugároz magából.
- Az igazság az, hogy ő...ő tetszik nekem a legjobban. Nagyon is! Iszonyat helyesnek tartom.
- Akkor meg miért nem engeded közel magadhoz?
- Mert egy beképzelt, öntelt majom.
- Egy éjszakára azért befoghatnád.-nevetett, miközben emelgette a szemöldökeit. Ez az én barátnőm! Mindig is ilyen volt. Rendes, kedves lány, de benne van mindenben. Nemegyszer volt olyan, hogy akár az egy éjszakás kalandokban is benne volt. De ha beleszeret egy srácba, akkor nem tágít mellőle, és akkor csak ő létezik számára.
- Lore! -nevettem.-Tudod, hogy nem vagyok olyan.
- Igen, tudom. Te a szende kis szűz leányzó vagy.-mosolygott, majd megölelt.-De ezzel nincs is semmi baj.
***
Mindenki bulizik tovább... Vagyis Eric durmol, Harry még mindig nem került elő, Liam és Louis beszélgetnek, Lore és Niall táncolnak, Zayn meg csak a velem szemben lévő kanapén ül és néz. Én próbálok nem figyelni rá, de párszor eléri, hogy odanézzek. A fürdős incidens óta még hozzám sem szólt. Még bocsánatot sem kért. Szemét!
Egyszer csak Louis elindult felém.
- Megkérhetlek valamire? -kérdezte.
- Persze.
- Elmennél nekem egy kis üdítőért a boltba?
- Ott van a hűtőben.
- Már nincs. Megittuk. Alkoholt meg már nem akarunk inni, mert már így is sok van bennünk.-vigyorgott.
- A legközelebbi bolt, ami ilyenkor is nyitva van, az 45 percre van innen.-nyavajogtam.
- Kocsi?
- Nincs jogsim.
- Majd én elviszlek.-szólt közbe Zayn. Persze. Hogyne. Ezek után majd beszállok vele egy autóba. Hogyne.
- Kösz, nem kell.-flegmáztam.
- Ash! Kérlek! -nézett rám Lou a nagy szemeivel.
- Liam! Elviszel a boltba? -szóltam a fiúnak.
- Én szívesen elvinnélek, de valakinek itt kéne maradnia kettőnk közül. Csak mert már egyikőjük sem lát a piától.
- Ne már! -sóhajtottam.
- Mondom, hogy elviszlek.-Zayn.
- Te is ittál.
- De csak keveset. Egy fél pohár volt kb.
20 perces harc után feladtam. Tudom, hogy nem kellett volna, és hogy megfogom még ezt bánni, de belementem. Megengedtem Zaynnek, hogy elvigyen. Indulás előtt még morogtam Louisnak egy "Ezért még kinyírlak!" című mondatot, mire ő csak elvigyorodott és nyomott egy puszit a homlokomra.
Útközben nem szóltam Zaynhez. Csak az ablakon keresztül néztem ki, és szitkozódtam magamban, hogy hogy lehettem ekkora hülye, hogy belementem ebbe az egészbe.
- Most nem fogsz hozzám szólni soha többet? -kérdezte, de én úgy tettem, mint aki meg sem hallotta.-Ezek szerint nem. Hát jó.-nem néztem rá, de éreztem, hogy vigyorog, mint egy idióta.
Már majdnem a boltnál jártunk, amikor is hirtelen kaptunk egy pirosat, ezért Zaynnek gyorsan kellett fékeznie, mire egy hatalmas koppanást hallottunk, mellé pedig egy mély morgást és halk káromkodást.
- Mi az isten volt ez? -nézett Zayn a szélvédőn lévő kis tükörre. Hátrafordultam. és egy tápászkodó Harryvel találtam szemben magam.
- Harry!! Hogy kerülsz te ide? -csodálkoztam.
- Álmos voltam...-mondta.
- És miért az én kocsimban szunyáltál? -kérdezte Zayn, miközben ismét elindult.
- Azt hittem, hogy ez az enyém.-dörzsölte meg szemeit.
- De miért nem mentél fel aludni az egyik szobába? -kérdeztem.
- Na látod...ez jó kérdés.-emelte fel a mutatóujját.-Amúgy hova megyünk?
- Louisnak üdítőért.-válaszolt Zayn.
- Ilyenkor?
Bementünk a fiúkkal a boltba, megvettük az italt, és már mentünk is ki onnan. Szerencsére már Harry is jobban volt, így nem kellett cibálnunk a földön. Ahogy mentünk vissza a kocsihoz, a fiúk picit sietősebben mentek, mint én, így volt köztünk egy kis távolság, ami most nem jött jól, mert összefutottam egy ismerőssel. Sajnos.
- Kit látnak szemeim?! -vigyorgott rám Ed.
- Takarodj innen! -morogtam.
- Gyere már ide egy kicsit.-húzott magához.
- Eressz el! -kiabáltam, mire a két fiú rögtön mellettem termett.
- Gond van? -kérdezte Harry.
- Húzz innen kis csira! Nem látod, hogy dolgom van? -húzott közelebb magához, és megfogta a fenekem.
- Segítsetek! -suttogtam a két srácnak.
- Na jól van haver! Engedd el a lányt.-lépett közelebb Zayn, és megfogta a kezem, hogy elvigyen Ed közeléből.
- Figyelj öcsi! Ő a csajom, vágod? Akkor húzom meg, amikor én akarom, és ott ahol én akarom.
- Nem vagyok a csajod.-nyöszörögtem.
- Na jó! Most mondom szépen utoljára: vagy elengeded, vagy nagy balhé lesz.-morogta Zayn. Szemei ismét feketévé váltak, állkapcsa megint megfeszült. Tudtam, hogy itt baj lesz.
- Ugyan mi lenne? -Ed végre elengedett, és közvetlen Zayn elé lépett, Mihelyst Ed elengedett, azonnal Harry mögé álltam, és átkaroltam a bal kezét, hogy megvédjen.
- Kinyírlak tesó! -még nyugodt volt Zayn hangja, mégis megrémített. Mintha komolyan is gondolta volna.
- Persze, persze.-nevetett Ed.
- Nem hiszed?
- Hát nem.-erre Zayn nem mondott semmit, csak elvigyorodott, majd gyomorszájon vágta a srácot, és innentől kezdve elindult egy lavina. Elég sötét volt, csak a parkoló fényei világítottak, de láttam, hogy Zayn arca, mintha kezdene megváltozni. Zayn alig kapott ütéseket, viszont Ed sokkal rosszabbul járt. Az orrából már ömlött a vér, Zayn meg csak ütötte, ahol csak érte. Itt már nagy a baj. Zayn nagyon berágott.
- Zayn állj le! -ordítottam rá, de meg sem hallotta.
- Haver hagyd! -szólt közbe Harry is, miközben próbálta lerángatni őt Edről, de Zayn egy laza mozdulattal ellökte onnan a fiút.
- Zayn! -kiabáltam.
- Ülj be a kocsiba! MOST! -utasított Harry. Egy darabig csak álltam ott. Nem tudtam, hogy mit tegyek.-Menj már! -kiáltott rám már kicsit erőteljesebben. Eleget tettem kérésének és elkezdtem a kocsi felé rohanni. Kitéptem az ajtót, beültem az anyósülésre, és elkezdtem bőgni. Arcomat kezembe temettem, és csak hallgattam, ahogy Zayn épp agyonveri Edet. Hallottam Harry kiabálását, ahogy épp Zaynt próbálta lerángatni exemről, és nyögéseit, valamint Zayn szitkozódását. Harrynek nagy nehezen sikerült leszednie Zaynt Edről.Gyorsan elrángatta a vérző fiútól, kezeit vállára tette, és valamit beszélt hozzá, de nem tudtam leolvasni szájáról, hogy mit.
Egy kis idő múlva - gondolom, amikor Zayn már nagyjából lenyugodott - visszaindultak a kocsihoz. Ed még mindig a földön fetrengett, mikor Zaynnék beültek a kocsiba.
- Jól vagy? -kérdezte Harry.
- Igen.-szipogtam.
- Ki volt ez a gyerek?
- Az exem, Ed.
- Ha még egyszer meglátom nem fogja megúszni ennyivel.-szólalt meg Zayn. Ránéztem, és láttam, hogy a szája és a bal szemöldöke felrepedt, valamint az arcán egy vörös folt volt. Nem tudtam eldönteni a fényviszonyok miatt, hogy az most vér-e vagy csak az ütés nyoma.
- Zayn te....te vérzel.-suttogtam, és az arcához emeltem a kezem, hogy megsimítsam azt, de elrántotta onnan a fejét.
- Nem számít.-mondta. Elindította a kocsit, és ahogy a kormányra rakta kezeit láttam, hogy azok is sebesek és véreznek, valamint egy kicsit megvoltak duzzadva. Nem érdekelt, hogy mit fog szólni, vagy tenni. Lassan megfogtam egyik kezét, leemeltem azt a kormányról, és elkezdtem simogatni a kézfejét és az ujjait. Tekintetét gyorsan a kezemre emelte, majd rám. Láttam az arcán a meglepődöttséget és észrevettem, hogy kezd megnyugodni. Mintha hatással lennék rá.
- Mit csinálsz? -kérdezte halkan.
- Én csak...nagyon sajnálom.-suttogtam zavartan, és elengedtem kezét.
- Nem. Nincs gond. Csak meglepődtem. Azt hittem, hogy haragszol rám.
- Megmentettél.
- Miért haragudna rád? szólalt meg mögöttünk Harry.
- Volt egy kis félreértés köztünk.-válaszoltam.
***
Ahogy hazaértünk rögtön letámadtak minket a többiek, hogy mi tartott ennyi ideig. Elmeséltük nekik, hogy mi történt, mire mindenkinek leesett az álla. Eric nagyon kiakadt - addigra ő is felébredt. Azt mondta, hogy megkeresi Edet, és kitapossa a belét, majd vagy százszor megköszönte a fiúknak, hogy vigyáztak rám - főleg Zaynnek hálálkodott. Miután kiveséztük ezt az egészet, megbeszéltük, hogy ki kivel fog aludni. Úgy döntöttünk, hogy Eric Niallel osztozkodik egy szobán, Harry Louisszal, Liam Zaynnel, én pedig egyedül leszek - aminek Eric mellesleg nagyon örült.
Miután elköszöntünk Loretól, és kikísértem őt, már mindenki elindult a szobája felé. Én beszélni szerettem volna még Zaynnel, így utána szóltam.
- Zayn! -mondta ki nevét, mire hátrafordult.-Beszélhetnénk?
- Persze.-mondta, majd visszafordult és leült a kanapé másik végébe. Először kínos csönd uralkodott kettőnk közt, majd elkezdtem a mondandómat.
- Én csak....szóval...köszönöm.
- Nem mondom, hogy máskor is, mert nem szeretném, hogy ez újra bekövetkezzen, de azt tudnod kell, hogy rám számíthatsz, ha baj van.-meglepett amit mondott. A fürdőben még szét akart szedni, most meg tök kedves és normális.
- Most megleptél.
- Miért? -húzta fel mindkét szemöldökét.
- A fürdőben, meg kint a konyhában tök durva voltál, most meg kedves, és visszafogott vagy. Mintha nem is te lennél.
- Hm..-picit felnevetett.-Látszik, hogy még nem ismersz.-mosolygott.-Mind a kettő én vagyok, de általában kedves, vidám fickó vagyok.
- Akkor miét voltál olyan durva velem?
- Miattad.
- Miattam? -csodálkoztam.
- Igen. Te hoztad ki belőlem. Csak a fiúk tudnak róla, de most neked is elmondom.... Nem mindig tudok uralkodni magamon. Igazából most is nehéz visszafognom magam, hogy ne essek neked.
- Bántanál? -kérdeztem félénken.
- Dehogyis! -nevetett.-Sosem bántanálak. Akiket kedvelek és fontosak nekem, azokat sosem tudnám bántani. Ezért is küldtelek ki a fürdőből.
- Szóval...engem kedvelsz?
- Jobban, mint ahogy azt te gondolnád.-mosolygott.-De gondolom, hogy te mindennél jobban gyűlölsz, szóval mindegy.-nevetett. Nagyon meglepett, amiket mondott. Alig hittem a fülemnek.
- Nem gyűlöllek Zayn.
- Nem?
- Nem. Csak mérges voltam rád, mert elég nagy gyökér voltál.
- Megértem, és sajnálom, de tényleg nem bírtam már tovább.
- De miért?
- Mert szükségem van rád Ash. El sem tudod képzelni, hogy mennyire. És ez alatt nem azt értem, hogy azonnal leakarok veled feküdni, és hogy csak arra kellenél. De az a baj, hogy nem kerülhetek közel hozzád, mert abból baj lenne. Akár még bajod is eshet.
- Ezt most nem értem.-ráztam meg a fejem.
- Nem is baj.-mosolygott.-Egyszer talán majd megérted, de nem most.
- De miért, mi van veled? A hirtelen haragodra gondolsz?
- Mondhatni.
- Dühkezelési problémákkal küzdesz vagy mi?
- Valami olyasmi. Nem egészen, de majdnem. De mondom: egyszer talán még megérted, hogy mire is gondolok.-úgy éreztem, hogy erről már nem akar többet beszélni, így ráhagytam a dolgot.
- Oké. De ha bármi van, amit valakinek elszeretnél mondani, vagy ha csak beszélgetni szeretnél, vagy ha baj van, akkor hozzám is fordulhatsz egész nyugodtan, nem csak a fiúkhoz.
- Rendben.-mosolygott.-És köszönöm.
- Ugyan.-mosolyogtam én is.-És...megölelhetlek? kérdeztem félénken.
- Meg.-mosolygott, és bólintott egyet.
- Biztos?
- Nem haraplak meg vagy valami ilyesmi.-nevetett.
- Tuti?
- Na gyere már! -széttárta kezeit, majd közelebb kúszott hozzám, így én is így tettem. Mikor megölelt egyik kezét rárakta a fejemre, és a hajamat kezdte simogatni, másikkal pedig a hátamat simogatta. Ilyet még nem éreztem a közelében. Nagyon jó volt, hogy megölelt. Most tényleg biztonságban éreztem magam, ás éreztem, hogy most ő sem tudna bántani.-Olyan jó az illatod.-morogta a nyakamba.
- A tiéd is.-suttogtam. Mikor elváltunk egymástól, észrevettem, hogy picit gyorsabban kezdte szedni a levegőt.
- Na de én most mennék zuhanyozni meg aludni, ha nem baj.-álltam fel mellőle.
- Nem, dehogy. Én is megyek lefeküdni szerintem.-állt fel ő is.
- Na akkor gyere! -mondtam, majd elindultunk a szobáink felé.-Akkor szia! -álltunk meg az emeleten.
- Szia!
- Reggel találkozunk.-mondtam, majd elindultam a szobám felé.
- Ash várj! -jött utánam.
- Tessék?! -fordultam vissza. Hirtelen csak annyit vettem észre, hogy arca közelít az enyém felé. Kicsit megijedtem, de amikor rájöttem, hogy csak megakarja puszilni az arcom kicsit megkönnyebbültem. Miután megpuszilta az arcom a szemembe nézett azokkal a gyönyörű barna szemeivel, és elmosolyodott.
- Jó éjt szépség.-mosolygott.
- Neked is.-suttogtam. Kicsit lefagytam. Csak álltam a szobám előtt és néztem, ahogy bemegy a szobájukba. Mielőtt még belépett volna az ajtón visszanézett, kacsintott és rám vigyorgott, minek hatására majdnem meghaltam.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


















