2013. június 13., csütörtök

9. fejezet


Lassan elindultam felé, Ő pedig minden egyes mozdulatomat figyelte, majd mikor odaértem a kanapéhoz leültem mellé. Egy ideig nem szóltunk egymáshoz, majd Ő törte meg a csendet.
- Jól vagy? -kérdezte halkan.
- Igen, csak...kicsit fáj a nyakam.-nyúltam a sebemhez.-Meg egy kicsit megijedtem tőled...-ütöttem le a fejem.
- Sajnálom.-ütötte le ő is a fejét. Egy kis ideig csendben voltunk, majd ismét Ő szólalt meg.-Ash! Kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Te...szóval....érzel irántam...valamit? -azonnal lefagytam. Nem tudtam, hogy most mit mondjak neki. Nagyon zavarban voltam.
- Mi...micsoda? -dadogtam.
- Szeretsz engem Ashley? -suttogta.
- Ömm...azt...azt hiszem.-nyeltem egy hatalmasat.
- Hiszed, vagy tudod? -hajolt közelebb hozzám.
- Tu...tudom.-mondtam, mire ő elmosolyodott.
- Akkor jó. Mert én is szeretlek téged.-suttogta, majd lassan és óvatosan megcsókolt. VÉGRE!!! El sem hiszem! Ajkai tökéletesen illettek az enyémre. Mintha csak nekem tervezték volna. Ahogy megcsókolt mindenem elkezdett remegni, amit szerintem meg is érzett, mert belemosolygott csókunkba. Mikor elváltunk egymástól homlokát gyengéden az enyémnek nyomta, és belenézett a szemembe.-Nem félsz tőlem? -suttogta, miközben kezét az arcomra helyezte.
- Kicsit. De bízok benned.-suttogtam.
- Sajnálom.-suttogta ő is, miközben hüvelykujját végigsimította a sebemen, mire kicsit felszisszentem.-Ne haragudj! -mondta, majd óvatosan megpuszilta a nyakamon lévő sebet. Kicsit megremegtem, mert megijedtem, hogy talán ismét lecsap szemfogaival.-Nagyon féltelek saját magamtól.-morogta nyakamba.
- Nem kell. Bízok benned.
- Fogalmad sincs, hogy most mi játszódik le a fejemben.
- Tudom, hogy nem bántanál.-mondtam, de tudtam, hogy bántana, ha elborulna az agya.-Segíteni akarok neked Zayn.-emeltem fel az arcát, hogy a szemébe nézhessek.
- Hogyan? Ezen nem tud segíteni semmi és senki.-szemeiben szomorúságot láttam. Láttam rajta, hogy nem szereti ezt az énjét.
- Gondolj arra, hogy ha nem ölsz meg, akkor mindennap a közelemben lehetsz és bármikor hozzám bújhatsz, vagy megcsókolhatsz.-éreztem, hogy elpirulok, mire Ő elmosolyodott.
- Nem rossz ötlet.-csókolt meg ismét.-De mi lesz, ha elborul az agyam és nagyon éhes leszek?
- Azzal Te ne törődj! -simogattam meg az arcát.

*

Egy ideje csak fekszünk Zaynnel a kanapén. A fejem a mellhasán pihen, és hallgatom szívének gyors dobbanásait. Ha vele vagyok mindig nagyon hevesen kalapál a szíve, és sűrűbben veszi a levegőt. Felnéztem az arcára, és láttam, hogy be vannak csukva a szemei. Hihetetlen édes volt. Kinyitotta nagy barna szemeit, és engem figyelt.
- Mi az? -mosolygott, miközben hosszú ujjaival megsimogatta az arcom.
- Azt hittem, hogy alszol.-mosolyogtam rá vissza.
- Csak pihentem, de nem aludtam.
- Nem is szoktál...aludni? -kérdeztem picit óvatosan. Féltem, hogy hülyének néz.
- Dehogynem.-halkan felnevetett.
- És van valami különleges...vámpírképességed?
- Annyi az egész, hogy gyorsabb vagyok, mint az átlagember, a hallásom és a szaglásom is jobb... Meg gyorsabban gyógyulnak a sebeim.
- És nincs ilyen "Olvasok a gondolataidban" dolog?
- Nincs.-nevetett.-Viszont a szemedből nagyjából kitudom olvasni, hogy mikor mit érzel, vagy hogy milyen a hangulatod.
- És most milyen a hangulatom? -mosolyogtam.
- Most boldog vagy.-mosolygott ő is.-Viszont picit félsz is. És egy kis apró szeretet is befigyel.
- Az nem apró.-mosolyogtam, majd megcsókoltam.-És....ezek szerint nem is fogsz megöregedni? Kétszáz éves korodban is így fogsz kinézni?
- Majdnem.-mosolygott.-Ugyanúgy öregszem, mint Te. Csak annyi különbséggel, hogy harminc éves koromban abba marad ez az egész.
- Tehát kétszáz évesen úgy fogsz kinézni, mint egy harminc éves.-állapítottam meg.
- Pontosan.-bólintott.
- És az, hogy a fokhagyma "méreg" számotokra, az igaz?
- Nem.-nevetett.
- Tükörkép?
- Van.
- Nap?
- Igaz.-mutatott a nyakában csüngő yin-yang-os medálra. Ezek szerint ezért nem ég meg.
- Vasfű?
- Kamu.
- Karó?
- Bárkit kinyírna.-nevetett.
- És mióta vagy vámpír? Két éve, igaz?!
- Igen.
- És ki változtatott azzá?
- Volt egy lány...Egy otthoni barátom. Egy buliban nagyon összemelegedtünk. Nem tudtam, hogy vámpír. Lefeküdtem vele, utána pedig megmart. Majdnem meghaltam, de adott a véréből. Így "menekültem" meg. Csak annyi bökkenővel, hogy reggelre vámpírként ébredtem.
- Ezek szerint rajtad kívül vannak még más vámpírok is? 
- Csak róla tudok. Más vámpírokkal még nem találkoztam.
- És vannak vérfarkasok is?
- Úgy tudom, hogy igen. De nem láttam még egyet sem.

Díj :)

Nagyon köszönöm a blog legelső díját Dórcinak :)
Mivel ezt a díjat megkaptam már a másik blogomon is (és most elég kevés időm is van), ezért most nem válaszolnék semmire, és nem írnék semmit. Ne haragudjatok, de tényleg sietnem kell, plusz még a következő részt is írnom kell. (Itt megtaláljátok a díjat).

Következő rész vagy ma este, vagy holnap lesz.
Puszi mindenkinek!! ♥

2013. június 8., szombat

8. fejezet

/Zayn szemszöge/
Mikor a ház elé értem, láttam, hogy a nappaliból és a konyhából fény szűrődik ki az ablakokon keresztül. Elővettem a kulcsomat - amiből Dorothy mindannyiunknak adott egyet, hogy ha nincs itthon Eric vagy Ashly, akkor betudjunk menni -, majd kinyitottam az ajtót. Lassan benéztem a nappaliba, és láttam, hogy a fiúk a kanapén beszélgetnek, kivéve Louist. Őt nem láttam.
- Sziasztok! -köszöntem halkan, leütött fejjel. Megálltam nappali bejáratánál, és a cipőm orrát bámultam. Nagyon szégyelltem magam az miatt, amit tettem. A fiúk már "hozzászoktak" ehhez az énemhez - bár ölni még nem láttak, és remélem, hogy nem is fognak -, de így sem tudtam a szemükbe nézni.
- Cső! -köszöntek kórusban.
- Louis? -még mindig nem néztem rájuk.
- Fent elaludt Ashleyvel.-hallottam Liam hangját, mire csak bólintottam egyet.
- Nem ülsz le? -kérdezte halkan Harry.
- De.-mondtam, majd leültem a fiúkkal szemben lévő kanapé legtávolabbi sarkába.
- Zayn...-szólalt meg Liam.-Most nyugodt vagy, igaz?!
- Igen.-bólintottam.
- Akkor megbeszélhetnénk ezt az egészet?
- Meg.-sóhajtottam.
- Miért támadtad meg? -Harry azonnal a közepébe vágott.
- Nem tudom. A vére valahogy....vonzz.-nyeltem egy hatalmasat. Már ha csak a vérére gondolok, kiráz a hideg.
- Nem csak a vére kell neked Zayn.-szólalt meg halkan Niall.
- Mi? -a meglepődöttség szerintem azonnal kiült az arcomra.
-  Vonzódsz hozzá. Lehet rajtad látni.
- Igazad van.-sóhajtottam pár másodperc után.-De ez nem számít semmit, ha csak egy oldalú a dolog.-ütöttem le ismét a fejem.
- Ez nem teljesen így van.-Harry mondatára azonnal felkaptam a fejem.
- Hogy mi? -ráncoltam össze a homlokom.
- Elmondjuk neki? -nézett Liam a fiúkra.
- Mit? -néztem felváltva a három fiúra.
- Hát...mondjuk.-motyogta Harry.
- De mit??? -már kezdtem kicsit "izgulni".
- Megígéred, hogy nem mondod el Ashleynek, amit most fogunk mondani? -nézett rám Niall.
- Meg.-bólintottam.
- Biztos? -Liam.
- Liam! -szóltam kicsit erőteljesebben a srácra.
- Az van, hogy Ashley...mélyebb érzelmeket táplál...irántad.-mondta Niall.
- Vagyis szerelmes beléd.-szólt közbe Harry.-az állam szerintem már a padlót súrolta. Annak ellenére, hogy majdnem megöltem Őt, szeret engem? Vagy, ha nem is szeret, de fontos vagyok neki? Az igazság az, hogy én is nagyon megkedveltem Őt. Talán a kelleténél kicsit jobban is.
- Ezt...honnan veszitek?
- Miután elmentél elkezdtünk beszélgetni vele. és akkor vallotta be, hogy mi van.-szólt ismét Harry.
- Te érzel iránta valamit? -kérdezte Liam, majd kis hezitálás után válaszoltam neki.
- Azt hiszem. De ez nem helyes.
- Miért? -Niall.
- Mert Ő ember, én pedig egy elcseszett vámpír vagyok Niall!
- És félsz, hogy bántanád, igaz?! -Liam.
- Igen.-ütöttem le a fejem. -Láttátok, hogy ma is mi volt.
- De, ha megtanulod kontrollálni magad, akkor gond nélkül együtt lehetnétek szerintem. (szerzői "titok": ne tudjátok meg, hogy mennyit szenvedtem ezzel a "kontrollálni" szóval xD)
- Jós, és ezt hogy érjem el? -csaptam a combjaimra.
- Majd segítek.-szólalt meg egy kedves, félénk hang. A hang irányába fordultam, és Ashleyt pillantottam meg...

/Ashley szemszöge/
Miután Zayn elment, a fiúk próbáltak megnyugtatni. Nagyjából sikerült is nekik. Majd Zaynre terelődött a szó, és a vége az lett, hogy elmondtam a fiúknak, hogy mit is érzek a vámpírsrác iránt. Még mindig nehezen fér(t) a fejembe, hogy Zayn vámpír, és hogy majdnem megölt. Ezt egyszerűn nem hiszem el! És az a furcsa, hogy ennek ellenére is akarom Őt! Mindennél jobban! Miután beszéltem a fiúkkal, Louisszal felmentünk a szobámba, beszélgettünk egy kicsit, majd én bealudtam.
Mikor felébredtem láttam, hogy Louis mellettem nyugodtan szuszog. Nem volt szívem felébreszteni, így inkább hagytam pihenni, én pedig elindultam lefelé. Mikor a lépcső aljához értem, hallottam, hogy a fiúk beszélgetnek. Nem akartam felfedni magam. Inkább hallgatóztam egy kicsit, majd amikor úgy éreztem, hogy eleget hallottam, felfedtem magam.
- Majd segítek.-léptem be a nappaliba, mire minden szempár rám szegeződött. Zayn szinte azonnal lefagyott, és csak bámult rám.
- Tessék? -suttogta.
- Segítek neked Zayn.-pár pillanatig csak nézett, majd a fiúkhoz fordult.
- Srácok! Magunkra hagynátok egy kicsit? -kérdezte a három fiútól.
- Biztos ez Zayn? -kérdezte tőle Liam.
- Nem fogom bántani.
- Oké.-állt fel Liam a helyéről. Srácok! Tipli van.-biccentett, majd a többiek is elindultak. Mikor elmentek mellettem, Harry rám nézett.
- Csak szólj.-suttogta, mire én bólintottam. Tudtam, hogy arra értette, hogy ha Zayn ne adj isten megint beindulna, akkor visítsak.