2013. július 20., szombat

Új blog!! :)

Sziasztok!! :) Megintem nem új résszel jelentkezem, hanem most csak annyit szeretnék közölni veletek, hogy elkezdtem ismét egy új blogot My Life címmel :) Gondolom, most sokan bolondnak tartotok, hisz erre a négy blogomra is alig van időm, de egyszerűen csak jöttek az új ötletek, és le kellett őket írnom :D Kíváncsi vagyok, hogy mit fogtok hozzá szólni... :)
Ide a következő részt fogalmam sincs, hogy mikor fogom hozni, de igyekszem :) Addig is olvassátok az új alkotásomat :)
Puszilok mindenkit! :) <3

2013. július 3., szerda

10. fejezet

Reggel Zayn karjaiban ébredtem. Fogalmam sincs, hogy hogy kerültem fel a szobámba, és hogy Zayn miért van nálam -nem mintha baj lenne. Végigfuttattam szemeimet Zayn csupasz felsőtestén, majd arcára pillantottam. Még édesen aludt. Izmos mellkasa hol emelkedett, hol süllyedt. Hosszú szempillái arcára tapadtak. Halkan elkezdtem kuncogni, amikor picit valahogy megmozdult az orra. Óvatosan kihámoztam magam Zayn karjai közül, majd halkan kiszálltam az ágyból. Mikor a lábam már a talajt érte, Zayn halkan elkezdett nyöszörögni. Hátrafordultam és láttam, hogy a párnámat tapogatja, majd magához húzza.
- Nem bántalak.-motyogta álmában. Lehet, hogy rosszat álmodik? Halkan a szekrényem elé ballagtam, és kivettem belőle egy pólót meg egy nadrágot, majd bementem a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem, fogat mostam, megfésülködtem, végül pedig felraktam egy alap sminket az arcomra. Miután mindennel készen voltam, kinyitottam a fürdő ajtaját. Abban a hiszemben voltam, hogy Zayn még alszik, ám amikor kiléptem az ajtón már mosolyogva várt engem az ágy szélén ülve.
- Jó reggelt bébi! -mosolygott.
- Neked is szépfiú! -kacsintottam rá, és mosolyogva elindultam felé. Mikor már majdnem odaértem hozzá, hirtelen felpattant az ágyról, arcáról lefagyott a mosoly, helyét valamiféle vágy vette át, és hátrálni kezdett. Most meg mi van vele? - Mi a baj? -kérdeztem.
- Vér....-nyelt egy hatalmasat.-Te...vérzel.-egyre gyorsabban kezdte szedni a levegőt.
- Ez hülyeség. Nem is vérzek sehol.-nevettem.-Látod? -emeltem fel mind a két karom.
- Nem... a kezed...vérzik.-szűrte ki fogai közt.-Női...problémák...-Bakker! Ez gáz. Erre meg hogy jött rá?
- Hogy mi van? -ráztam meg zavarodottan a fejem.
- Megvan...igaz? -nézett a szemembe. Nem szóltam semmit. Nem tudom, hogy miért, de nagyon zavarban voltam előtte. Igaz, hogy a pasim, meg tudom is én, de azért az ilyesmi dolgaimat nem szívesen osztom meg vele.-Ezt nem kell szégyellned. Főleg nem előttem.-mosolyodott el halványan.-Ez természetes dolog.
-Igen.-motyogtam halkan, leütött fejjel. Egy ideig nem szóltunk egymáshoz. Én a földet pásztáztam, Ő pedig engem. Aztán végül én szólaltam meg.-Most mi lesz? -kérdeztem félénken.
- Hogy hogy mi lesz?
- Egy hétig kerülni fogsz, vagy mindennap megmarsz?
- Dehogyis Ashley! -húzta össze szemöldökét.-Mondtam már, hogy sosem foglak többet bántani. Igaz, hogy nehéz lesz, de kifogom bírni miattad...miattunk. Ha már megkaptalak, akkor más sosem akarlak elveszíteni.
- Ez nem rajtam múlik.-suttogtam, miközben elindultam felé, de Ő azonnal hátrálni kezdett.-Zayn...
- Nem jó ötlet.
- Csak megakarlak ölelni.
- Baj lesz.
- Nem lesz baj. Csak engedd, hogy hozzád bújjak.
- Bízol bennem? -indult meg felém, miközben arca kicsit kezdett átváltozni. Szemei ismét feketék lettek, szemfogai előkerültek...
- Bízok benned.-bólintottam, és meg sem mozdultam. Most nem féltem tőle.
- Biztos? -kérdezte, mikor már előttem állt. Széles, izmos vállaival fölém tornyosult, és úgy nézett le rám.
- Teljesen.-suttogtam, miközben két kezemet a kemény mellkasának nyomtam.
- Hihetetlen vagy.-mosolygott, majd óvatosan megcsókolt. Hatalmas kezeit a derekamra csúsztatta, és szorosan magához húzott. Miközben csókolóztunk hirtelen belehasított a hasamba. Nem akartam kimutatni a fájdalmamat, de Zayn mintha olvasott volna a gondolataimban; egyik kezét a hasamra helyezte, és kézfejével lágyan simogatni kezdte azt.

***

Már egy jó ideje csak fekszünk Zaynnel az ágyban, és egymást bámuljuk. Hihetetlen ez a srác. Annyira....nem is tudom, hogy milyen...gyönyörű. Ha más tudná a titkát, biztosan azt mondaná rá, hogy ő egy szörnyeteg. Egy gyilkos, aki mindenkinek csak árt. De ez nem így van. Nem tudják, hogy milyen is ő valójában. Hatalmas szíve van. Egy irtó kedves, védelmező fiú. Lehet, hogy nem tökéletes, de nekem az. És az enyém. Csak az enyém.
- Olyan furcsa, az arcod.-simítottam végig tökéletes arcán.
- Miért? -kérdezte, miközben Ő lágyan simogatta a hajam.
- Amikor előjön belőled a vámpírsrác... olyan... eres és... kicsit ijesztő. Aztán meg egy pillanat alatt visszaváltozik.-erre nem mondott semmit, csak elmosolyodott.
- Hmm...ijesztő...Szóval félsz tőlem.-erőltetetten mosolygott tovább.
- Nem félek. Csak akkor olyan más vagy. Olyan durva...
- Sajnálom.-suttogta.
- De én azt a Zaynt is nagyon szeretem.-mondtam, mire elmosolyodott, és a kezemet az ő kezébe vette.
- Olyan apró vagy. Törékeny...-vizsgálta meg a kezem az Övéhez képest.
- Te vagy nagy és erős.-mosolyogtam.
- Félek, hogy bajod esik.-fordította komolyra a szót.
- Majd Te megvédesz.
- Magamtól nem tudlak.
- Majd én segítek.
- Szeretlek Picur.-puszilta meg a homlokom, és a mellkasára húzott.
- Én is Téged.
- Belehalnék, ha valami bajod esne.-suttogta.
- Én is, ha neked.



Ne haragudjatok, hogy ennyit késtem, és hogy ilyen rövid lett ez a rész is, de esküszöm az életemre, hogy semmi időm nincs. Ha ezzel valami problémátok lenne vagy van, hogy ilyen "hanyag" munkát végzek, akkor kérlek titeket, hogy szóljatok, és megpróbálok rajta valahogy változtatni.... Ja és a blog már fent van BlogLovinon is... :)