Már a tűz körül ülünk. Niall kicibálta a kocsiból a gitárját, a fiúk meg elkezdtek énekelgetni. Én a fejemet Zayn vállán pihentettem, becsuktam a szemeim, és csak hallgattam a gyönyörű hangokat, amik a fiúkból törtek elő. Nagyon jól énekeltek. Annyira jól éreztem magam. Most először éreztem azt, mintha kezdenénk egy "családdá" kovácsolódni. Itt van a bátyám...a szerelmem...és a négy - most már -barátomnak mondható személy. Már csak Lore hiányzik. Mosolyogva nyitottam ki a szemeim, hogy megnézzem, hogy ki mit csinál. Niall természetes még a gitáron játszott. Harry a tüzet bökdöste egy fadarabbal, miközben Louis énekelte a Story Of My Life-ból a saját részét. Eric mosolyogva nézett engem, és Zayn-t, közben hallgatta Louis-t. Liam épp ivott az alkoholmentes söréből. Aztán ránéztem Zayn-re. Gyönyörű, hatalmas, csillogó barna szemeivel rám nézett, halványan elmosolyodott, magához húzott, és adott egy puszit a homlokomra. Beleremegtem, ahogy tökéletes, puha, meleg ajkai hozzáértek a bőrömhöz. Elmondhatatlanul imádom csókjait.
- Na jól van fiúk...-álltam fel Zayn mellől, miután Niall lerakta a gitárját.-Azt hiszem, hogy ledőlők.-ásítottam egy hatalmasat, közben nyújtózkodtam is egy nagyot.-Ti maradtok még?
- Én szerintem még igen. Elsörözgetek még egy kicsit.-szólalt fel bátyám.
- Ja, én is.-mondta Harry, és Niall egyszerre.
- Én viszont megyek aludni.-mondta Louis.
- Én is.-mondta Liam is.
- Zayn, Te maradsz? -néztem le barátomra, miközben a vállára helyeztem az egyik kezem.
- Ha nem gond, akkor még én is maradnék.-nézett vissza rám.
- Rendben. Akkor jó éjt srácok! -köszöntem el tőlük.
- Jó éjt! -szóltak vissza.
- Majd mindjárt megyek.-szólt utánam Zayn.
- Maradj csak.-mosolyogtam rá, miközben hátrafordultam. Széthúztam a sátor cipzárját, majd bebotladoztam a kis ajtón. Ahogy beestem az ajtón azonnal befészkeltem magam a helyemre, és tízperc után már aludtam is. Még hallottam, ahogy Zayn szerencsétlenkedik egy kicsit a sátor cipzárjával, majd Ő is befeküdt mellém, megpuszilta, majd magához húzott.
Reggel valamiféle neszre ébredtem. Jobban mondva még félálomban voltam, de hallottam egy-két hangot felcsendülni.
- Halkabban már! -mormolta egy rekedtes hang kintről.-Ha hangoskodtok mindent elfogtok cseszni!
- Na! Húzd szét azt a hülyeséget! -suttogta egy másik, aztán csak annyit hallottam, hogy a sátor cipzárját húzzák szét. Nem akartam elcseszni a kedvüket, ezért nem nyitottam ki a szemem. Legyen Nekik is gyereknap egyszer...
- Megvan a síp? -suttogta halkan Harry.
- Itt van.-suttogta Neki vissza Louis.
- Akkor hajrá! -hallottam Niall hangját. Ezután egy nagy levegővételt hallottam, majd hogy valaki megfújja azt átkozott sípot, amitől majd' megsüketültem.
- Bassza meg! -fogtam be a fülem az éles hang hallatán.
- Talpra fiatalok! Hasatokra süt a nap! -vigyorgott Harry, mint egy ökör.
- Menj a francba! -morogtam, és a fejemre húztam a takarót.
- Mocskos egy szád van kisasszony.-szólalt meg Niall.
- Niall fogd be, vagy esküszöm, hogy soha az életben nem fogok Neked főzni semmit.
- Oké, befogtam! -mondta Niall, közben pedig Zayn tüsszentett egy hatalmasat.
- Egészségedre Édes! -fordultam felé.
- Köszi.-mosolygott, még kómás arccal.
- Többiek? -kérdeztem, miközben felültem.
- Ömm...Liam szedi szét a sátrunkat, Eric meg...hát...kertészkedik.-válaszolt Niall.
- Mit kertészkedik Eric? -ráncoltam össze a homlokom.
- Locsolja a növényeket.-Harry.
- Mondjátok már ki, hogy pisálni van! -csattant fel Louis.
- Istenem, Louis!!! -sóhajtott Zayn.
- Na, jó.-szólalt meg Harry.-Szedjétek össze magatokat, aztán gyertek, mert kaja van.
- Oké.-mondtuk Zaynnel, majd a fiúk kimentek a sátorból.
- Nem bírom ki Velük.-dőltem vissza Zayn mellé, mire a vámpírsrác csak halkan nevetni kezdett. Nevetése engem is megmosolyogtatott.-Ne nevess! -vigyorogtam rá.-Lehetetlen egy alakok.
- Mégis csak kedveled Őket.-mosolygott.
- Na ja.
- Még jó, hogy én nem vagyok olyan, mint Ők.-nevetett.
- Na azért Téged sem kell félteni.-mondtam, miközben rámásztam. Lábamat átdobtam csípőjén, és ráültem, Ő pedig a hatalmas kezeit rárakta az én csípőmre.
- Szemtelen vagy.-vigyorgott.
- Szerinted érdekel?! -vigyorogtam én is.
- Szeretem, amikor ilyen "vad" vagy.-vigyorgott tovább.
- Ritkán van ilyen.
- Már csak egy dolog érdekelne.
- Mi?
- Hogy szoktak-e olyan esték lenni, amikor nem a kis szende-szűz leányzó vagy.-húzogatta szemöldökeit.
- Majd rájössz egyszer.-nevettem.
- Már alig várom.-vigyorgott, majd felhajolt hozzám egy csókért. Legalábbis azt hittem, hogy csak egy csók lesz, de tévedtem. Nyelve bejutásért könyörgött, amit azonnal meg is kapott. Ajkaink tépték egymáséit. Én a hajába túrtam, Ő pedig a hosszú ujjaival fel-le szaladgált az oldalamon.
- Ash! Zayn! Jöttök már? -hallatszott kintről Liam hangja, mire elváltunk egymástól.
- Megyünk! -kiabáltam vissza, majd lemásztam Zaynről.-Na gyere szépfiú! -nyújtottam felé a kezemet.
- Na, akkor én mindjárt jövök.-suttogta nekem Zayn, ahogy kiléptünk a sátorból.
- Hova mész?
- Hát enni.-nevetett. El is felejtettem, hogy Ő jobban kedveli a nyuszikat...
- Siess vissza!
- Sietek! -mosolygott, majd már el is tűnt.
- Zayn? -kérdezte Eric, miközben leültem mellé.
- Ömm...elment szétnézni.-válaszoltam.
- Nem éhes?
- Azt mondta, hogy nem.
Épp, hogy kiszálltunk Zaynnel és Louissal a kocsiból a ház előtt, beértek minket a többiek is. Kiszedtük a cuccokat az autókból, majd megindultunk befelé. Ahogy beléptem a házba, megütötte a szemem, hogy milyen nagy kupi van. Tudtam eddig is, hogy rendetlenség van, de kisebbre emlékeztem. Vagy csak reménykedtem benne, hogy nincs ennyi minden szétdobálva.
Miután elpakoltuk a sátrakat, meg amiket magunkkal vittünk, a fiúk felmentek a szobájukba, engem egyedül hagyva a rendetlenséggel. Sóhajtottam egy nagyot, majd elterveztem, hogy mindent megcsinálok ma. Felmentem az emeletre, a fürdőből hoztam ki három szennyes kosarat, majd elordítottam magam az emeleten.
- Fúk! Mosok! Szedjétek össze az összes szennyeseteket, és hozzátok ki! -pár perc múlva mindannyian kibújtak a szobájukból a szennyeseikkel. Olyanok voltak, mint a kisgyerekek a játékboltban. Lökdösték egymást, és össze-vissza dobálták a kosarakba a ruhákat. Mikor már mindannyian beledobták a koszos ruháikat a kosárba, mentek is volna vissza a szobájukban, de én nem hagytam.-Állj! -szóltam utánuk, mire mindenki visszafordult. Fogtam magam, és az összes kosárból kiborítottam a ruhákat.-Válogassátok ki, hogy melyik ki ruhája! -fordultam a fiúkhoz. Nem szóltak semmit, csak bámultak rám.-Gyerünk! Mire vártok? Még ezer dolgom van, úgyhogy jó lenne, ha haladnátok.-álltam előttük karba tett kezekkel. Ők nem mondtak erre semmit, csak engedelmeskedtek.-Remek! -mondtam, mikor mindenkinek már a saját cucca volt a kezében.-És most...! A piros kosár a színeseké. A fehér a fehéreké. A kék pedig a sötétebb színűeké. Lehet pakolni a ruhákat.-mutattam a szennyes kosarakra, mire már belendültek, és mindenki megakart előzni mindenkit.-DE! -szóltam rájuk.-Libasorban csibéim! Így legalább haladunk is, meg nem is esik senkinek sem baja.
- Te most szórakozol? -húzta fel egyik szemöldökét Harry.
- Úgy nézek én ki Styles, mint aki szórakozik? -tettem csípőre a kezeimet.
- Mióta lakik velünk egy katona? -mormolta Louis az orra alatt, miközben pakolta a ruháit a kosarakba.
- Amióta csesztek segíteni is valamit.-vágtam vissza Neki.-Nehéz volt? -néztem a hat fiúra, mikor már Eric is berakta az utolsó ruhadarabját a kosárba.
- Nem.-dörmögték az orruk alatt.
- Remek! Most már azt csináltok amit akartok. Én is megyek a dolgomra.-mondtam nekik, majd becibáltam a kosarakat a fürdőbe, és elindítottam a programot. Mire kiértem sehol nem volt senki. Lementem a földszintre, és nekiláttam a dolgaimnak. Felporszívóztam, felsöpörtem, felmostam, letörölgettem a port mindenhol, leszedtem az ablakról valamelyik okosnak az tenyérlenyomatát, majd nekiláttam a főzésnek. Kicsit rosszul esett, hogy egyik fiú sem kérdezte meg, hogy kell-e segítség vagy valami...ezért haragudtam is rájuk. Főleg Zaynre. Legalább, ha csak felsöpörtek volna, vagy valami! De nem! Ez túl nagy kérés! Oké, hogy Ők a vendégek, de bakker! Heten vagyunk ebben az elcseszett házban, és csak én takarítok egyedül hat rendetlen srác után. Miután megfőztem, szóltam a fiúknak, hogy jöhetnek enni. Mindannyian leültünk az asztalhoz, és elkezdtünk enni. Egyik srác sem szólalt meg. Mindenki csendben volt. Csak a kanalak, vagy éppenséggel villák csörgését lehetett hallani. Rám sem mertek nézni. Csak a tányérukat bámulták, és ettek. Tudták, hogy nehezteltem rájuk, de nem is baj.
- Köszönjük Ashley! Finom volt.-szólalt meg halkan Liam, mikor befejeztük az evést.
- Igen, köszönjük.-mondták kórusban a többiek is.
- Egészségetekre.-mondtam alig hallhatóan, majd elkezdtem leszedni az asztalt. A fiúk még nem mozdultak meg. Ott ültek a helyükön mindannyian és hol egymást, hol engem figyeltek. Mikor beleraktam a mosogatóba a mosatlan edényeket, és kezdtem volna mosogatni, Naill mellém lépett.
- Hagyd csak Ash! Majd mi megcsináljuk. Menj fel, és pihenj le inkább.
- Nem kell Niall. Már csak ez van hátra. Megcsinálom.
- De szívesen megcsináljuk.-szólt közbe Zayn.
- Eddig sem segítettetek. Ezt is megoldom egyedül.-néztem Zaynre, majd arrébb toltam Niallt, és elkezdtem a mosogatást. Pár perc múlva a fiúk nagy sóhajtások közepette, felkeltek az asztaltól, majd felmentek az emeletre.
Már majdnem végeztem a mosogatással, amikor is két kart éreztem a derekam köré fonódni. Tudtam, hogy Zayn az, de most valahogy nem volt kedvem hozzá. Túl mérges voltam rá.
- Mosogatok.-mondtam a fiúnak, miközben kihámoztam magam a karjai közül.
- Látom.-válaszolt.
- Akkor hagyj békén, had fejezzem be.-mondtam Neki, de mintha meg sem hallotta volna. Ismét karjai közé fogott, és belefúrta arcát a nyakamba.-Zayn, kérlek! -húztam el fejem az övé mellől.
- Van egy meglepetésem a számodra. Csináltam Neked valamit.-mondta rekedtes, iszonyat szexi hangján.
- Majd akkor odaadod máskor, de most hagyj.
- Kérlek Ash! -puszilt bele a nyakamba.
- Zayn...
- Csak egy kicsit gyere fel velem.
- Ha felmegyek Veled, békén hagysz végre? -sóhajtottam.
- Igen.
- A sírba viszel.-forgattam szemeim, miközben megfogta a kezem, és felvezetett a szobámba.-Na? Hol van az a híres-nevezetes meglepetésed? -kérdeztem, mikor beértünk a szobámban.
- Gyere! -biccentett a fürdőm felé.
- Ugye nem kell még azt is kitakarítanom?
- Nem, nem kell.-mosolyogva nyitotta ki nekem a fürdő ajtaját, miközben előre engedett.
- Akkor? -néztem fel rá a vállam felett, mire a kád felé biccentett, ami végig ki volt rakva gyertyákkal.-Zayn...-suttogtam nevét, miközben a kádat bámultam.
- Sajnálom, hogy nem segítettünk. Ne haragudj ránk. Rohadékok vagyunk. Nem vesszük észre, hogy mennyi mindent csinálsz, csak azért, hogy mi jól érezzük magunkat. Megbocsájtasz? -nézett a szemembe. Barna, csillogó szemei lelkemig hatoltak. Teljesen elgyengültem.
- Persze.-mosolyogtam rá, majd megfogtam a vállát, hogy feltudjak pipiskedni, és tudja Neki adni egy csókot.
- Szeretlek! -nyomta homlokát az enyémnek.
- Én is Téged! -mosolyogtam. Egyszer csak elengedett, és az ajtóhoz sétált. Végig figyeltem minden mozdulatát. Mikor az ajtóhoz ért, rám vigyorgott, majd bezárta az ajtót. Mikor visszajött hozzám, azonnal nekem esett. Ajkai szántották enyémet. Kezeim reflexszerűen kúsztak sötét tincseibe, amikkel azonnal elkezdtem játszani, Ő pedig a hátamat simogatta. Egyszer csak annyit éreztem, benyúlt a pólóm alá, és elkezdte azt felfelé húzni.-Zayn! Mit csinálsz? -kérdeztem, miközben Ő áttért ajkaival nyakamra.
- Levetkőztetlek.-kuncogott nyakamba.
- De Zayn! Én...én...én még nem akarom.-dadogtam izgalmamban.
- Ki mondta, hogy most szexről lesz szó? -mosolyogva a szemeimbe nézett.
- Akkor...miért...akarsz annyira vetkőztetni?
- Ruhában akarsz bemenni a vízzel teli kádba.-húzta fel szórakozottan az egyik szemöldökét.
- Nem, de...egyedül is menni fog.
- Én úgy gondoltam, hogy majd ketten mártózunk meg a jó meleg vízben.-vigyorgott rám. Éreztem, hogy a vér az arcomba szökik. Nem tudtam megszólalni. Az a baj, hogy nekem nagyon jó a képzelőerőm, és most elképzeltem Zaynt ruha nélkül....Oh Te jó Isten! -Miért vagy zavarban? -vigyorgott.
- Csak.
- Ugyan már! -vigyorgott tovább.-Láttam már női testet...-nevetett.
- De nem az enyémet!
- Hát majd most fogom.-huncutul mosolygott tovább.
- Nem, nem fogod.
- Most miért? Nem csinálok Veled semmit.-erre nem mondtam Neki semmit, csak leütöttem a fejem, és a földet kezdtem pásztázni.-Miért szégyenled magad előttem? -kérdezte kis idő után. Erre nem tudtam Neki mit mondani, csak megvontam a vállam.-Nem kell szégyenlősnek lenned előttem. Ugyanúgy szeretlek ruhában, mint ruha nélkül. Na meg az is biztos, hogy a ruhák alatt egy piszok jó test lapul.-vigyorgott.-Igazi élmény lehet azt látni.
- Hülye! -nevettem fel halkan, amin csak aranyosan elmosolyodott.
- Szóval....? -kérdezte pár perc szünet után.
- Akkor Te is...beülsz velem a kádba? -kérdeztem lányos zavaromban.
- Ha beengedsz.-mosolygott. Pár percig hezitáltam, hogy mi legyen. Amúgy is szégyenlős típus vagyok. Ha meg Zayn meglát meztelenül, és beül mellém a kádba szintén meztelenül, tuti, hogy lángra kapok.
- Jó.-sóhajtottam.-De én akarok levetkőzni először, és nem segíthetsz.
- Rendben.-vigyorogva lépett hátra egyet. Egyikünk sem csinált semmit, csak néztük egymást. Gondolom Ő arra várt, hogy kezdjek vetkőzni, én meg arra vártam, hogy forduljon el.
- Ha nézel, akkor nem fog menni.
- Óóó Ashley, ne már! -nevetett.
- Akarsz velem fürödni, vagy nem?
- Akarok.-vigyorgott.
- Akkor fordulj el.
- Jó! -sóhajtott. Mikor elfordult nekiláttam a felsőm levételének.
- Ugye nincs olyan vámpírképességed, hogy hátul is van szemed? -viccelődtem Vele, miközben a nadrágomat vettem le.
- Nincs.-nevetett.
- Akkor jó.-mikor mindenemet sikerült levennem, bemásztam a kádba. A langyos víz nagyon kellemes volt. A víz -bár nagyrészt inkább a sűrű hab- a mellkasomig ért, így szerencsére eltakart mindent, de én még így is takartam magam.-Kész vagyok.-mondtam halkan, miközben nagyon zavarban voltam. Zayn megfordult, kedvesen rám nézett, és elvigyorodott. Miközben nézett, elkezdte levenni a ruháit. Amikor a pólóját vette le, még néztem Őt. Tökéletes, tetovált felsőteste látványától már megakartam halni. Éreztem, hogy arcom még inkább piros színben pompázik, amit Ő csak megmosolyogott. A pólója után a zoknija jött. A zoknik után pedig már az övéért nyúlt. Lenéztem kezeire, amik az említett tárgyakkal babráltak, majd amikor kigombolta nadrágját elfordultam. Nem tudtam tovább nézni Őt. Szívem hevesen dobogott a helyén, arcom csoda, hogy nem kezdett el még lángolni. Nem tudtam tovább harcolni... A forróság már teljesen elöntött.
- Nem vagyok szégyenlős...nyugodtan idenézhetsz.-hallottam hangján, hogy vigyorog, mint a tök, de én csak megráztam a fejem.-Ha beszállok, akkor is fogsz látni.-nevetett.-Hacsak be nem csukod a szemed.
- Nem is rossz ötlet.-mondtam, mire azonnal becsuktam a szemem, és kezeim a szemem elé helyeztem. Hallottam, hogy elkezdett nevetni, majd hogy beszáll velem szemben a kádba. Miután leült, lábaink egymásnak simultak. Éreztem, hogy megfogta kezeimet, majd óvatosan, és lassan elemelte azokat a szemem elől, de a szemem még mindig csukva tartottam.
- Kinyithatod.-hallottam, hogy nagyon mosolyog. Lassan kinyitottam a szemeim, majd láttam, hogy Zayn tényleg vigyorog. Barna szemei ismét az enyémekbe voltak fúródva, és csak óvatosan mosolygott felém. Ismét magam köré csavartam a hab alatt a kezeim, csak hogy még véletlenül se lásson olyat, amit még nem szeretnék, hogy lásson.-Ne! -mondta óvatosan, majd lassan elemelte kezeim a mellem környékéről.-Gyönyörű vagy.-mosolygott. Szemeim felsőtestére tévedtek. Imádom azt a tetkóját, ami a mellkasán van. Annyira....tökéletesen áll rajta. De nem csak az, hanem az összes többi tetoválása is. Egyszer csak éreztem, hogy mind a két kezével az oldalamhoz ért, majd lassan elkezdett maga felé húzni, miközben végig a szemembe nézett. Kicsit megijedtem, amikor egyik keze eltűnt a jobb oldalamról, majd az combomra téved, és azt kezdte simogatni a víz alatt. Miközben simogatott, lassan közelíteni kezdett arcával. Mikor már alig volt hely a szánk között elmosolyodott.-Ugye, hogy nem is vészes? -mosolyogta, majd óvatosan megcsókolt.

Szuuuuuuuuuuuuuupeeeeeeerrrrr!!!!!!!!!!!!!!!!:-):-):-)
VálaszTörlés