- Szeretlek.-suttogta.-És ne félj! -mindig elfelejtem, hogy megérzi a gondolataimat vagy mi....
- Szeretlek.-suttogtam neki vissza, mire Ő a tökéletes ajkaihoz emelte a kezem amit fogott, majd megpuszilta azt, közben pedig ismét az útra tapasztotta a szemeit. Én is visszafordultam az ablak felé, és folytattam tovább a nézelődést. Pár perc múlva már láttam is az erdő szélét. Nagyon szép volt. Igaz, hogy kicsit ijesztő volt, mert láttam pár kidőlt fát, meg azért már sötétedett is kicsit, de amúgy nagyon bejött.
*
Miután egy kisebb tisztás szerűségre értünk Zayn leparkolt az autóval, majd kiszálltunk. Épp, hogy kiléptem a kocsiból, a többiek is megérkeztek. Miközben a srácok pakoltak ki az autóból, én jobban szemügyre vettem a helyet. Mindent a zöld szín borított be, a madarak csicseregtek, és pár méterre tőlünk volt egy tó is. Teljesen kikapcsolt az agyam. Csak a tájra figyeltem, így nem is vettem észre, amikor Liam mellém lépett.
- Ash! Hallasz? -nevetett.
- Ash! Hallasz? -nevetett.
- Mi? -ráztam meg a fejem.
- Segítenél felállítani a sátrakat?
- Nincs sok kedvem, de oké.-sóhajtottam.
Elindultunk a fiúkhoz, és láttuk, hogy Niall és Harry már szenvednek a sátorral, mögöttük pedig Zayn ügyködött valamit.
- Na miben kell segíteni? -léptem Harry mellé.
- Mindenben.-morogta Niall.
- Mi van szöszi? Nem megy? -nevettem.
- Nem! -mérgelődött.
- Na majd én.
- Azt hiszed, hogy neked menni fog? -húzta fel Harry a szemöldökeit.
- Ti férfiak vagytok.... Nem értetek semmihez... Ellentétben a nőkkel.-kacsintottam, mire Zayn felkuncogott a háttérben.-Ez rád is vonatkozik vámpírsrác! -mutattam az említett személyre.
- Hééééé! Kikérem magamnak! Én igenis értek a sátorállításhoz.
- Na persze.-motyogtam, majd finoman arrébb toltam a szöszit meg a göndört, majd kezembe vettem a dolgokat. 15 perc alatt már állt is a sátor.-Kééész! -mondtam, mire Niall mellém lépett.
- Csak mert mákod volt...-hunyorított.
- Ez csak egyértelmű.-ütögettem meg a vállát, majd leültem az egyik székbe, amit pár perce Louis pakolt ki a kocsiból. Épp, hogy leültem Liam lépett elém.
- Nem akarsz tűzifát keresni? -kérdezte.
- Eltaláltad.-mosolyogtam rá.
- Én is megyek.
- Akkor gyerünk.-felálltam a székből, és elindultam Liam után.
- Elmentünk Ashleyvel tűzifáért! -szólt a többieknek, majd az erdő belseje felé vettük az irányt. Miközben sétáltunk és szedtük össze a kisebb-nagyobb gallyakat elég csendben voltunk. Úgy vettem észre, mintha Liamnek valami baja lenne, így rákérdeztem.
- Valami baj van? -néztem a fiúra, miközben Ő egy fadarabért hajolt le.
- Nincs. miért? -nézett fel rám.
- Csak, mert olyan furcsa vagy.-erre nem mondott semmit, csak megvonta a vállait.-Szomorú vagy, igaz?
- Csak hiányzik a barátnőm.
- Danielle, igaz?
- Igen.-mosolyodott el halványan.
- Nagyon szép lány.-mosolyogtam rá.
- Igen, az.-mosolygott Ő is.
- Mikor beszéltetek utoljára?
- Úgy két hete körülbelül.
- Uhh. Akkor már érthető, hogy nagyon hiányzik.
- Bizony.-sóhajtott.
- És...jól megvagytok?
- Igen, nagyon. Szerencsére.
- Helyes.-mosolyogtam.-Ennek örülök.-ezután ismét beállt egy kisebb csend, amit Ő tört meg.
- Te Ash! -fordult felém.
- Hm?
- Te lány vagy, igaz? -kérdezte picit félénken.
- Tudtommal igen.-nevettem.-Miért?
- Tudnál nekem egy kis tanácsot adni?
- Persze. Mivel kapcsolatban?
- Tudod....van Dani...akit nagyon, nagyon szeretek....
- Igen....?!
- És...tudod...egy valami nem hagy nyugodni.
- Mégis mi?
- Már egy ideje tervezgetem, hogy....hogy...szóval megszeretném kérni a kezét.-nyögte ki végül. Akarva-akaratlan is elmosolyodtam. Ez nagyon édes dolog Liamtől. És olyan kis aranyos volt abban a pillanatban. Mint egy elveszett kisgyerek.
- Liam ez nagyon jó ötlet.-mosolyogtam rá, mint a vadalma.
- Komolyan? Nem gondolod, hogy túl fiatalok vagyunk még?
- Nézd! Ha tényleg szereted Őt, és komolyak is a szándékaid felé, akkor szerintem mindegy, hogy hány éves az ember.
- És szerinted örülne neki?
- Biztos vagyok benne.-mosolyogtam rá biztatóan.-Minden lány erről álmodik, nekem elhiheted.
- Biztos vagyok benne.-mosolyogtam rá biztatóan.-Minden lány erről álmodik, nekem elhiheted.
- Szóval Te is arról álmodozol, hogy egyszer Zayn megkéri a kezed? -mosolygott.
- Persze.-kuncogtam.-De ez a mi esetünkben kicsit bonyolult lenne, és még korai erről beszélni.-erre nem mondott semmit, csak csendben figyelte az arcom, és mosolygott, majd végül megszólalt.
- Persze.-kuncogtam.-De ez a mi esetünkben kicsit bonyolult lenne, és még korai erről beszélni.-erre nem mondott semmit, csak csendben figyelte az arcom, és mosolygott, majd végül megszólalt.
- Szereted Őt igaz?
- Persze, hogy szeretem. Hiszen a barátom.-nevettem.
- Persze, hogy szeretem. Hiszen a barátom.-nevettem.
- Nem úgy értem.-mosolygott.
- Akkor?
- Szerelmes vagy belé. Jól mondom? -mosolygott tovább.-Ezalatt a kevés idő alatt beleszerettél, igaz?
- Igen, igaz.-mosolyogtam én is.-Tényleg szerelmes vagyok belé. Csak néha megrémiszt.
- Akkor?
- Szerelmes vagy belé. Jól mondom? -mosolygott tovább.-Ezalatt a kevés idő alatt beleszerettél, igaz?
- Igen, igaz.-mosolyogtam én is.-Tényleg szerelmes vagyok belé. Csak néha megrémiszt.
- Minket is, ne aggódj. De tudom, hogy sohasem bántana sem téged, sem pedig minket.
- Azért ez nem olyan biztos.-húztam a szám.
- Jó, tudom, hogy megharapott, de hidd el, hogy nem akarta. És komolyan szeret téged.
- Honnan veszed?
- Ismerem Zaynt. Láttam már pár lányt az oldalán, de veled valahogy másabb. Már abból látom, hogy szeret téged ahogy rád néz. Issza a szavaidat, és mindig olyan csodálattal néz rád, hogy az már hihetetlen.
- Tényleg? -mosolyogtam.
- Majd csak figyeld meg.-kacsintott.
*
Már mindannyian a tűz körül ülünk, és beszélgetünk. A fiúk sörözgetnek, dumálgatnak, én pedig a fejemet Zayn vállára hajtottam, és csak figyeltem a lobogó tüzet. Mivel már sötét volt, ezért lehűlt a levegő is, és kicsit kezdtem fázni. Igaz, hogy volt rajtam egy pulcsi, de akkor is fáztam. Mivel már nem tudtam magammal mit kezdeni, ezért felálltam, és elindultam a sátorhoz, amiben én és Zayn alszunk majd.
- Hova mész? -kérdezte Eric. Már épp válaszolni akartam, de Zayn megelőzött.
- Hova mész? -kérdezte Eric. Már épp válaszolni akartam, de Zayn megelőzött.
- Fázik. Szóval keres egy plédet vagy valamit.-mondta. Én azonnal megfordultam a tengelyem körül, és Ericre pillantottam, mivel Ő nem tudja, hogy Zayn olvas a gondolataimban, és hogy egy vámpír, majd végül Zaynre. Eric picit furcsán nézte Zaynt, de Zayn nem foglalkozott vele. Inkább csak a tüzet piszkálta.
- Elég határozottan jelentetted ezt ki.-kuncogott Eric. - Igen, mert mondtam neki.-kontráztam.
- Ja, vágom.-bólogatott bátyám.
Bementem a sátorba, előkotortam egy plédet, majd visszaindultam a fiúkhoz. Ahogy haladtam a srácok felé egy bokorból zajt hallottam. Gondoltam csak egy mókus vagy valamilyen ártalmatlan erdei állat, így nem is foglalkoztam vele. De aztán ismét mozgolódást hallottam, és valami furcsa hörgés is megcsapta a fülem. Itt már kicsit megijedtem. Óvatosan a hang irányába fordultam, de nem kellett volna. Azonnal lefagytam. Két sárgán világító szem figyelt engem. Észbe kaptam, és fejvesztve rohantam a fiúkhoz.
- Zayn! Zayn! Zayn! -rohantam a fiúhoz, majd mikor már a közelében voltam Ő felállt és ijedten nézett rám, mikor pedig odaértem hozzá azonnal megöleltem. Minden porcikám remegett, annyira megijedtem.
- Mi a baj? Mi történt? -ölelt át.
- Valami van itt.
- Mégis mi? -szólt közbe Louis.
- Nem tudom. De valami figyelt engem. Sárga szemei voltak, és csak hörgött vagy morgott vagy nem is tudom.
- Biztos csak egy állat volt.-mondta Eric.
- Nem. Ez nem az volt. Nagy volt. És ijesztő.
- Láttad, hogy mi volt az? -kérdezte Harry.
- Csak a szemeit láttam.
- Nyugodj meg. Biztos, hogy csak egy ártalmatlan kisállat volt.-Liam.
- Melyik bokorban volt? -kérdezte Zayn.
- Ott, abban.-mutattam a bokorra.
- Megnézem, hogy mi lehet az.-mondta, majd elindult a sokleveles bokorhoz.
- Ne menj oda Zayn! Kitudja, hogy mi lehet ott.
- Épp ezért megyek oda, hogy megtudjuk.-kacsintott, majd már ment is tovább. Félúton kicsit megtorpant. Körbenézett, vett egy mély levegőt, majd tovább ment. Mikor a bokorhoz ért a szívem a torkomban dobogott. Nem tudtam, hogy mire számítsak, hogy most kifog-e ugrani onnan valami, és széttépi Zaynt, vagy nem. A fiúk is figyelték Zayn minden egyes mozzanatát velem együtt. Akkor kicsit megijedtem, amikor Zayn szó szerint fejjel beleesett a bokorba.
- Zayn! -visítottam.
- Minden oké! -emelte ki az egyik kezét a bokorból.-És nincs itt semmi.
- De volt ott valami.-mondtam, miközben Zayn kikúszott a bokorból.
- Akkor már elment.-porolta le a nadrágját, majd visszajött hozzánk.-Nem volt ott semmi. Ne izgulj.-húzott magához a derekamnál fogva, majd megpuszilta a homlokom.
- De én...
- Nyugi! -nyomta homlokát az enyémnek.-Nincs itt semmi. Biztos megijedt tőled, és elrohant.-mosolygott, majd megcsókolt.
- Lehet...-sóhajtottam........


Nagyon imádtam :) mikor lesz kövi rész?
VálaszTörléstudom, hogy trehányság, de nem tudok pontos időpontot mondani :/
Törlés